PrezLee – a barna dobermann

Ma szinte végig szájkosárral haladtunk. Vagy 2x le akarta szedni, de aránylag… nagyon jól viselte. Jót tett neki a múltkori szájkosár hordási lecke. Nem mondom, hogy tetszett neki, mert akkor kétségkívül nagyot hazudnák, de ez van, más nincs ha sétálni akar ezentúl szájkosárral kell vigyem.

Sajnos itt a törvények nagyon kuszák. Senki nem tudta eddig pontosan megmondani nekem, hogy akkor most, hogy is van? Mert van egy bizonyos törvény tervezet… ami kimondja, hogy bizonyos fajtákat szájkosárral kell vinni, de amikor a törvényt elfogadták ezt a paragrafust kijavították, miszerint a “harapós, agresszív kutyákat” kell szájkosárral vinni… na de kérdem én, hogy ha egy idióta rendőr megállít, hogy miért nincs szájkosár az eben, ki fog mellém állni és mondani, hogy ááá ez se nem agresszív se nem harapós?

A másik komoly gond, hogy van egy bugyuta helyi határozat, amit még 1996-tól kedves elöljáróink nem voltak képesek frissíteni, ami szépen kimondja, hogy MINDEN kutyát kötelezően szájkosárral kell sétáltatni. Kezdve a csivavától, dobermannon keresztül egészen a parki turmixig. Szóval mindent. Persze, megnézem én mikor fog tegyem fel egy rendőr kötekedni egy 3 kilós ölebet sétáltató nénikével, amiért a kutyáján nincs szájkosár.. mert nem fog. Még akkor sem, ha a kicsi “féreg”  hatvanszor hamarabb megharap egy embert mint az én “fenevadam”… de ilyen a világ, az emberek nem okosodnak, hanem mind úgy néz ki, hogy butulnak…

Na lényegtelen, eddig megúsztuk mindenféle bünti nélkül, most a púpom se kívánja, hogy megbüntessenek amiért nincs….

Az igazság az, hogy azért is döntöttem a mellett, hogy ezentúl szájkosarat is fog viselni, mert látom az emberek reakcióját… frászoznak és félnek tőle Na hadd tegyék, és becs szóra merem állítani, hogy szájkosárral még jobban fognak frászozni és félni is mert aki nem tudja… az gondolom megkérdi magától, hogy mi a fenét van szájkosár rajta, ha nem harapós??? Kár, mert PrezLee nagyon jó kutya, és a nyakamat teszem rá, hogy ok nélkül soha senkit nem bántana… de nem hiányzik, hogy valami sápkóros vénasszony megijedjen mert tegyem azt a kutya felé nézett és jaj irgum-burgum  nem volt rajta semmi…

Nagyon örvendek, hogy ennyire “zökkenőmentesen” sikerült rávennem az ebet, hogy a szájkosarat ne akarja lekaparni a fejéről… mert így bármikor csak fel, le csatolom és minden a legnagyobb rendben van… mert lesznek helyzetek és helyek, ahol biza nem fogom szájkosárral hordani, de ott amúgy se lézengenek rendőrők azokban az órákban…

Anyukám, hogy a szobába nem illik labdázni… de ma labdáztam, (PREZLEE A HIBÁS!!!) PrezLeevel… fal-labdáztunk, miszerint nekidobtam a teniszlabdát a falnak, az visszapattant és ki mennyire volt ügyes elkapni azé volt a labda… már régóta játszottuk ezt a “szobateniszt”, és eddig minden bizonnyal ügyesebb voltam, mert a falon levő órát sikerült kikerülnöm a dobásokkal.  Ami késik nem múlik alapon ma felkaptam a szobába hányódó játékok közül a teniszlabdát és EGYETLEN jól célzott mozdulattal pontosan az óra közepébe vágtam, de olyan tökéletesre sikeredett a mozdulat (erő+irány+szög), hogy az óra azonnali hatállyal megadta magát, hatalmas csörömpöléssel landolt a szőnyegen, még a szeg is kiesett a falból.

Csak álltam és néztem döbbenten, főleg azért mert két napja fal-labdázás közben úgy finoman figyelmeztettem saját magamat, hogy jó lenne azt az órát elköltöztetni ha már ilyen marhaságokkal foglalkozom a szobába, mert egy nap szépen leverem… Ma eljött ez a nap.

Eddig se igazán voltam tisztában a pontos idővel de ezentul még nagyobb bajban vagyok… vagy mégsem? Pár napja észrevettem, hogy míg a számítógépem óráján mondjuk dél van… a fali órán délután 5 óra…

Vagy akkor most nézzük pozítivan a dolgokat? Üveg cserép szerencsét hoz? Esetleg “legalább nem kel elemet vennem abba is?… ” vagy akár mondhatom, hogy ááá nem is tetszett, meg azt, hogy legalább nyugodtan labdázhatunk, egy törékeny tárgyal kevesebb van a szobába… mert még maradt Ott van pl. a monitorom, a virágaim, a hangfalaim, ablakok… szóval van még mit puszítani!

Végsősoron tiszta szerencse, hogy se nekem se PrezLeenek nem lett semmi bajom ebből a kalandból, jól felporszívoztam a szilánkokat és folytattuk a labdázást.

Végképp megoldódott az ágyra mászás problémája… mert ha NINCS ágy, akkor PrezLee nincs mire másszon!!! Persze bizonyos esetekben drasztikusnak látszik ez a fajta megoldás, de már becs szóra nagyon vártam, hogy megszabaduljak attól, hogy 5 percenként le kell rángassam az ebet az ágyról, mert ugyan biza neki ott tetszet és akkor oda mászott fel! Az ágy kedden költözött el… PrezLee szerdán vette szomorúan tudomásul, hogy volt ágy nincs ágy és akkor most szegény szerencsétlen vele mi lesz??? Mert hova fog felmászni és hova fog nagyon hirtelen lefeküdni, és honnan fogja a gazdi lecibálni, mert ez természetesen nagyon mókás!!! Ja igen, neki lehet, de nekem már kimondottan fárasztó volt, mert nem hagyott dolgozni…

Most jöhetne valaki és azt mondja, hogy háritok… mert természetesen akár igaza is lehetne mert ha igazán és olyan nagyon dolgozni akartam volna, akkor biztos találok valami megoldást arra, hogy ne kelljen PrezLeere fogjam… de így egyszerűbb… Na meg mivel minden relativ és nézőpont kérdése én most szívesebben fogom a kutyára a sok nemdolgozásomat.

A tegnapi és a mai viselkedésén azonban nagyon látszott, hogy neki igenis hiányzik az ágy. Egész délelőtt “nótázott”, értsd nyafogott és nyüszített, ment arra, majd vissza és a lábamra hajtotta búskomor fejét mintha azt mondta volna, hogy ez egyenesen kib@szás és kéne tennem valamit… Végül olyan 1 óra körül látta be, hogy ez már így lesz… és kedvenc szórakozásának vége, így lefeküdt a küszöb környékén, ahol a hasára sütött a nap…

Kissé kárörvendő mosoly ült ki a képemre… mert ha eccer megmondtam, hogy nem mész az ágyra… akkor nem mész az ágyra! Vagy így, vagy úgy, de csak az lett amit én akartam

Ma október 30 volt… állítólag, mert természetesen hiszem ha akarom . Annyira szép idő volt kint, hogy 4 kor éreztem mindenféle hangya futkározik a talpamban és nagyon mehetnékem van… NAGYON. Fél 5-ig bírtam oszt kikapcsoltam mindent és nekifogtam készülődni… ha nem más lehet menni tekeregni PrezLeevel. Őkegyelme azon másodpercben észrevette és minduntalan felugrált nem hagyott békémet… pedig még át kellett öltöznöm, kabát és miegymást felvennem, iratokat ellenőriznem és a sok egyéb tennivaló indulás előtt. Elég hamar elkészültem, 5-kor már a fellegváron sétáltam.  Egyetlen bajom volt csak a világgal… melegem volt, és cipelnem kellett a kabátot… De végül is ez sem tragédia, szóval még ez sem okozott semmi “lelki” traumát. Egyszerűen fantasztikusan csodálatos meleg este volt kilátásban. A többi kutyás úgy 6 óra tájban kezdett megérkezni. Az első ember+kutya megjelenése említésre méltó: PrezLeevel már kirohantuk és kijátszodtuk magunkat, így a “ponkra” felültünk és néztük a világot. Egyszer a túloldalon valami mocorgást észlelt és elkezdett morogni… annyira egy érdekes érzés fogott el totális biztonságban éreztem magamat egy 7 hónapos kutyával! A fura a dologban természetesen az volt, hogy nem igazán volt mitől félnem… DE mégis az, hogy azonnal jelezte valami mozgás van a távolban, nagyon megnyugtató volt.

6 óra után sorra érkeztek a kutyák és gazdáik, az egyik gazda meg hozott egy kis mustot is… persze végigkóstoltuk, és mivel mindig akadnak ellenvetések kissé lehordtuk az alakot amiért olyan keveset hozott PrezLee közben balhézott egy keveset az ifjú szentbernáthegyivel, majd itt ott egy egy morgás elhangzott a többi kutyával is, de nem igazán komoly még a dolog… végül is helyrerakják ők maguk és mi gazdák ott vagyunk ha a “hiszti” igazán komolyra fordul… egy kis marakodás, morgolódás még nem okozta senkinek se a halálát… és tény és való, hogy miután a kutyák “helyrerakták” a dolgokat, utána egyiknek sem volt semmi baja a másikkal…

Na így ment ez olyan fél hétig… ezután elköszöntem és elindultam a Grigorescu negyed fele, mert 7.01 percre voltam “beprogramálva” az állatorvoshoz… fura egy időpont de végül is miért ne? Igen ám de ahogyan fogalmam sincs sokszor milyen nap van éppen, úgy az óráim is mindegyik annyit mutat amennyit éppen akar, de végül is a saját “időzonám” szerint igyekeztem pontos lenni. Így … nem a főlépcsőn baktattunk le a fellegvárról, hanem ott a mellék lépcsőn, ahol egyetlen lámpa sincs… Sikerült lebotorkálni a szinte teljes sötétségben és eljutni a rendelőig… PrezLee meg komolyan kitett magáért, egészen szépen ment lábnál és a kerítések mellett ugató kutyáktól sem ijedt meg jaj de nagyon… sőt, merem állítani, hogy az elsőtől szeppent csak meg egy kicsit, de mivel én fülhallgatóval a fülemen még csak észre se vettem a “veszélyt” nem jutott időm megijedni, és nem reagáltam le az egészet… így gondolta neki sincs igazán oka félni… szóval sietve elmentünk és elértünk a fülpucolásra. Itt PrezLee nekifogott kajtatni is egy kicsit, de mindez neki meg van bocsájtva, mert többször említettem, hogy PrezLee kivételesen jó helyzetben van, neki rengeteg mindent szabad…

Mai “túraként” maradt a hazasétálás, majd kapott vacsorát és “a fogaim közé vettem a szívemet” bezártam a helyére és meglógtam Nehogy már megijedjek a két napja történt margarin zabálástól! Hát szépen itthagytam a kutyát és átmentem szomszédolni… Végül egy üveg bor elfogyasztása után a barátnőmmel “hazaballagtam” (25m) és boldogan üdvözöltük egymást PrezLeevel… és csoda, mert a lakásban semmi egyéb kárt nem fedeztem fel… Mégiscsak igaz, hogy “bátraké a szerencse”

Tegnap délután elmentünk sétálni. Közben eszembe jutott, hogy valakinek megígértem beszerzek egy könyvet. Nem tudtam eldönteni, hogy gyalog menjek, és kutyával… vagy vegyem a bátorságot és menjek kocsival… a fék megjavítódott, de azt természetesen előbb ki kell próbálni. Erre meg jobb lenne nem a központ fele vezető utat választani, mondjuk 6 órakor, dugó tájt. A sok gondolkodás után addig jutottam, hogy hát hazasétálok a kutyával és addig van időm eldönteni, hogy mi is legyen.

Az utóbbi napok “kellemetlenségei” és PrezLee csintalankodásai miatt nem igazán volt kedvem sok ideig itthon hagyni… valahol már kissé frászoltam, hogy kipakolja az egész szekrényt, vagy a polcról pakol le mindent, szóval, hogy itthon maradjon nem nagyon volt opció. Végül győzött a lustaság (is)!!! Mert bepakoltam az ebet a kocsiba és elindultunk fékpróbára és könyvet vásárolni.

Ott se hagytam a kocsiba, mert a hely ahova mentem egy állatorvosi rendelő, és nehogy már ne vihessem be a kutyát Méghozzá a Trivet, amiről kiderült, hogy NON-STOP-os … ezt mondjuk jó tudni, mert ki tudja mikor kell ebbel rohannom éjjel 3 kor valahova és azt se tudom merre kapkodjam a fejemet…

Még jól is fogott az orvosi rendelő látogatás az ebnek. Hogy ez a kutya milyen türelmetlen!!! Kb negyed órát kellett várjunk, eh bepofátlankodhattam volna magamat csak úgy, de nem volt kedvem… és PrezLee mindvégig nyüsszögött, nyafogott, hogy na történjen már valami mert csak úgy ácsorogni és messziről nézni a többi kutyákat az dög unalmas!!! Végül sorra kerültünk, kicsit furcsán néztek a doktor bácsik, mondtam, eh nekünk nincs próblémánk, csak a könyvért jöttünk … Itt is megnézegették, és dagadozó májam kárára megjegyezték, hogy nagyon szép kutya… Végül megkaptuk amit akartunk, és haza autókáztunk.

Ma meglátogatak anyumék és persze (hisz ez már csak természetes) hozták Győzőt is… mert itt PrezLee az elkényeztetett, mindent szabad neki kutya, ott meg Győzőnek jutott osztályrészül ez a “kegyetlen kutya élet”…

Ilyen nagy az úrfi!

És így “szórakoznak” PrezLeevel:

PrezLee-t… ki mást? Ma kapott két hatalmas taslit és azt mondom, hogy nagyon kicsi büntetéssel meguszta! Már tegnap is nagyon tette az eszét… inkább elő se vette mert rettenetesen hülye volt, de tegnap még nem hozott ki a sodromból. Ma megtette…. De kezdjük még a tegnappal… a hütőből technikai okok miatt minden ki volt pakolva. Amennyire tudtam eltettem minden számára inycsiklandozó kaját magasabb helyekre, de volt ami már csak az asztalon kapott helyet… ilyen volt egy doboz margarin, vajkrém illetve mustár.

Egy órányit hagytam egyedül, nem többet… mindez azután volt, hogy már megkapta a “vacsoráját” a levert tojások miatt… Mire kimentem, meglepetten vettem tudomásul, hogy a szinte teli margarinos doboz szárazra van nyalva, hogy a vajkrém doboza is üressen fetreng a földön félig szétrágva és a mustárral is bepróbálkozott, mustárfoltok voltak imitt amott a földön, de az nem izlett neki annyira mint a többi…

De ez csak a kicsi dolog volt… mert ma természetesen folytatta… Persze a hibás természetesen én vagyok, mert mi a fenéért mentem ki a folyosóra bagózni… (olyan szépen sütött a nap, hogy egyszerűen nem bírtam ellenállni… na azért) Bejöttem közben egy cigiért még… mert ilyen napsütésben 1 nem elég ás majd hanyatt vágodtam a “meglepegésektől”… először is maradt 2 szál cigim épen, mert PrezLee mindenképpen ragaszkodott ahhoz, hogy megvédje az egészségemet, szétrágta a csomagot… utána az egyik jegyzet füzetemet megtaláltam a szoba másik sarkába, 2 lapot “kiolvasott” belőle, mármint miszlikekre szedte… Valami újságok voltak egy kupacban az asztalomon, azok közül is megismerkedett néhánnyal… és a csúcsteljesítmény mára az a telefonom…

Már nem vagyok ideges… mert és a telefonért nem is kapott a fejére… mert későn vettem észre, mert nem kaptam el amiközben “dolgozott”… még működik a telefon.. csak kérdés, hogy fogok-e kapni hozzá új előlapot… ha nem akkor meg új telefont kell vegyek. Ejnye bejnye…

Na mindegy… boldog 7 hónapot kívánok az ebkutyának… mert ma tölti a 7 hónapot

Ma elmentem és beiratkoztam a kutya egyesületbe… (már 7 hónapos az eb… ideje volt valahol ) és a kolozsvári kutya kiállításra is beneveztünk…. Elméletileg eddig ez azt jelenti, hogy el fogunk menni… gyakorlatilag ? Hát ez még igazából eldől. Ááá elmegyünk. Oszt majd meglátjuk. Lehet, hogy ez lesz az első és utolsó kiállítás, de ez kiderül majd akkor.

Sokat gondolkoztam ezen… mert a kutyakiállítások nem igazán az én világom. Mármint az, hogy lecentizni a kutyát … eh nekem tényleg mindegy, hogy a farka hosszabra volt vágva mint a “standard”… még tiszta szerencse, hogy egy icipicit hosszabb!!! 100 barna dobiból is egyből szembetünne melyik az enyém, messziről, az, hogy egy vagy két csigolyával hosszabb az nekem sexepilnek számit. Ha lepontozzák? Hát mindent bele, nem érdekel. Hogy az ez meg az nem 100% esetleg az eben? Hát na… még szerencse De … van benne “élet”, komisz, mocsok… szóval nem hagy nyugton egy percet sem, újabban állandóan “bakalódunk”… de éppen ezt szeretem benne… még akkor is ha totálisan ki tud hozni a sodromból!!! Mint ma este!!!

Mert azt hittem megharapom. Nagyon dűhös lettem rá! Mert mégis hogy képzeli? Volt egy tálka és benne 4 tojás. Az asztalon. Mit tett a drágám? Igen, leverte a tálat és persze a 4 tojást is… És dűhös lettem rá, a helyére ordítottam sőt egyet kapott is… de nem tudok rá haragudni. Persze nem szoktam az ilyesmiért dícsérni, de miután sikeresen összeszedtem a tojást (és ez kicsit gond… mert valami miatt szoktam hányni a nyers tojástól! ) feltakarítottam a földet, büntetésképpen a helyére teremtettem és egyedül hagytam… meg figyeltem az ablakból… ugyanis sejtettem, hogy mégcsakazért is az asztalhoz megy… szóval már csak röhögni tudok az eseményen… de semmiképpen se haragudni vagy nagy kázust csinálni belőle.  Mert örvendek, hogy lökött, hogy eleven és hogy “nemnormális”… Most PrezLee nagyon meg van sértődve… de majd elmúlik neki és úgyis jön a soron következő hülyeség…

Legalább … megettem majdnem az egész Choco Drops-ját

Persze, igen, tisztában vagyok azzal, hogy ez semmit nem jelent. De akkor is mókásnak és viccesnek tűnik az egész… elvégre és utóvégre mit tudnak megállapítani egy fotóról? Majd semmit… mert lehet jó az a fotó de lehet nagyon ügyes a fotós is… meg lehet a kutya éppen nincs kedvében és “mégcsakazértsem” akar úgy állni, hogy a legszebb szép legyen… és akkor hiába ő a legszebb szép, mert a fotón nem fog látszani…

Most a nagy bajom az, hogy még ha beszélnék is valakivel aki jöjjön segítsen fotózni, akkor is a kérdés, hogy hol? A kutya akkor a legszebb amikor kint van a zöldbe… de erre fele nincs zöld. Végül is, ma elviszem magammal a fotógépet és megpróbálom lefényképezni… persze ez szerintem biztos nem lesz standard DE nem számít.

Kicsit szoros a határidő, ma tudtam meg és a fotó el kell készüljön október 31 ig. Na majd meglátjuk.

Ma voltunk állatorvosnál. Mivel már rég nem voltunk, épp ideje volt, hogy elmenjünk. Amolyan általános “csekápp” vizitre. Korábban akartam menni, de a fene tudja, olyan 4 óra körül éreztem, hogy szédülők és nagyon nem vagyok jól… Közben szépen rájöttem, hogy mi a fene bajom lehet Ma elfelejtettem enni…Annyi minden megoldani valóm volt mára, hogy simán kiment az agyamból, hogy enni is szokás. Na sebaj, ettem gyorsan valamit, de mivel ez nem múlt el olyan hirtelen, hát levittem ebkutyát pisilni majd feltántorogtunk és mindketten a “helyünkre” mentünk… Nem mondom, hogy elaludtam, de valamennyire elszenderedtem és mikor magamhoz tértem szinte tiszta újnak éreztem a fejemet. Már nem fájt semmim, így indulhattunk a dokihoz.

Az úton semmi igazán különös nem történt, csak kicsit hiányoltam azt a vékony nyakörvet, mert ennek a hatását alig alig érzi meg ökegyelme… Remélem hamarosan lesz olyan, mert arra fantasztikusan jól reagált, és nem huzigált össze vissza. Na de aránylag “normálisan” végigmentünk a Szamos parton és elértünk a rendelőig. Itt egy kicsit kellett várni, ezzel nem volt semmi gond, hanem PrezLee eléggé agyamentként viselkedett… egy perc nyugta nem volt, de ma egész nap ilyen lökött volt. Végül sorra kerültünk mi is, PrezLee kapott D vitamint, meg féregtelenítőt, és a fülébe valami kenőcsöt… mert rázogatta a fejét az elmúlt napokban. Nem sokszor és nem is sokat, de azért jobb megelőzni a bajt mint hagyni hogy elmérgesedjen.  Holnaptól kezdve kell kapjon 3 pasztilla Pet Phos-t, és csütörtökön kell ismét jelentkezzünk.

Mint már említettem PrezLee egy igazán kiváltságos kutya… most is kapott ajándékot… Majdnem egy fél doboz Sanal Choco Drops-t. Útközben vagy kétszer jutalmaztam is vele, oda és vissza volt érte. DE… hazaértünk és nem bírtam ki, hogy ne kóstoljam meg… ez pedig egyenesen baj Mert ezek a kis bogyók nagyon finomak. Majdnem a fél doboz felét megettem én… jó kapott még PrezLee is, de el kell tegyem az asztalomról, mert minduntalan feléje kaccsintok és dézsmálom meg. Pedig nem is vagyok csokis! De ezek rettenetesen finomak!