Szájkosár…

Ma szinte végig szájkosárral haladtunk. Vagy 2x le akarta szedni, de aránylag… nagyon jól viselte. Jót tett neki a múltkori szájkosár hordási lecke. Nem mondom, hogy tetszett neki, mert akkor kétségkívül nagyot hazudnák, de ez van, más nincs ha sétálni akar ezentúl szájkosárral kell vigyem.

Sajnos itt a törvények nagyon kuszák. Senki nem tudta eddig pontosan megmondani nekem, hogy akkor most, hogy is van? Mert van egy bizonyos törvény tervezet… ami kimondja, hogy bizonyos fajtákat szájkosárral kell vinni, de amikor a törvényt elfogadták ezt a paragrafust kijavították, miszerint a “harapós, agresszív kutyákat” kell szájkosárral vinni… na de kérdem én, hogy ha egy idióta rendőr megállít, hogy miért nincs szájkosár az eben, ki fog mellém állni és mondani, hogy ááá ez se nem agresszív se nem harapós?

A másik komoly gond, hogy van egy bugyuta helyi határozat, amit még 1996-tól kedves elöljáróink nem voltak képesek frissíteni, ami szépen kimondja, hogy MINDEN kutyát kötelezően szájkosárral kell sétáltatni. Kezdve a csivavától, dobermannon keresztül egészen a parki turmixig. Szóval mindent. Persze, megnézem én mikor fog tegyem fel egy rendőr kötekedni egy 3 kilós ölebet sétáltató nénikével, amiért a kutyáján nincs szájkosár.. mert nem fog. Még akkor sem, ha a kicsi “féreg”  hatvanszor hamarabb megharap egy embert mint az én “fenevadam”… de ilyen a világ, az emberek nem okosodnak, hanem mind úgy néz ki, hogy butulnak…

Na lényegtelen, eddig megúsztuk mindenféle bünti nélkül, most a púpom se kívánja, hogy megbüntessenek amiért nincs….

Az igazság az, hogy azért is döntöttem a mellett, hogy ezentúl szájkosarat is fog viselni, mert látom az emberek reakcióját… frászoznak és félnek tőle 😀 Na hadd tegyék, és becs szóra merem állítani, hogy szájkosárral még jobban fognak frászozni és félni is mert aki nem tudja… az gondolom megkérdi magától, hogy mi a fenét van szájkosár rajta, ha nem harapós??? Kár, mert PrezLee nagyon jó kutya, és a nyakamat teszem rá, hogy ok nélkül soha senkit nem bántana… de nem hiányzik, hogy valami sápkóros vénasszony megijedjen mert tegyem azt a kutya felé nézett és jaj irgum-burgum  nem volt rajta semmi…

Nagyon örvendek, hogy ennyire “zökkenőmentesen” sikerült rávennem az ebet, hogy a szájkosarat ne akarja lekaparni a fejéről… mert így bármikor csak fel, le csatolom és minden a legnagyobb rendben van… mert lesznek helyzetek és helyek, ahol biza nem fogom szájkosárral hordani, de ott amúgy se lézengenek rendőrők azokban az órákban…

Read More

Mindig mondta…

Anyukám, hogy a szobába nem illik labdázni… de ma labdáztam, (PREZLEE A HIBÁS!!!) PrezLeevel… fal-labdáztunk, miszerint nekidobtam a teniszlabdát a falnak, az visszapattant és ki mennyire volt ügyes elkapni azé volt a labda… már régóta játszottuk ezt a “szobateniszt”, és eddig minden bizonnyal ügyesebb voltam, mert a falon levő órát sikerült kikerülnöm a dobásokkal.  Ami késik nem múlik alapon ma felkaptam a szobába hányódó játékok közül a teniszlabdát és EGYETLEN jól célzott mozdulattal pontosan az óra közepébe vágtam, de olyan tökéletesre sikeredett a mozdulat (erő+irány+szög), hogy az óra azonnali hatállyal megadta magát, hatalmas csörömpöléssel landolt a szőnyegen, még a szeg is kiesett a falból.

Csak álltam és néztem döbbenten, főleg azért mert két napja fal-labdázás közben úgy finoman figyelmeztettem saját magamat, hogy jó lenne azt az órát elköltöztetni ha már ilyen marhaságokkal foglalkozom a szobába, mert egy nap szépen leverem… Ma eljött ez a nap.

Eddig se igazán voltam tisztában a pontos idővel de ezentul még nagyobb bajban vagyok… vagy mégsem? Pár napja észrevettem, hogy míg a számítógépem óráján mondjuk dél van… a fali órán délután 5 óra…

Vagy akkor most nézzük pozítivan a dolgokat? Üveg cserép szerencsét hoz? Esetleg “legalább nem kel elemet vennem abba is?… ” vagy akár mondhatom, hogy ááá nem is tetszett, meg azt, hogy legalább nyugodtan labdázhatunk, egy törékeny tárgyal kevesebb van a szobába… mert még maradt 😀 Ott van pl. a monitorom, a virágaim, a hangfalaim, ablakok… szóval van még mit puszítani!

Végsősoron tiszta szerencse, hogy se nekem se PrezLeenek nem lett semmi bajom ebből a kalandból, jól felporszívoztam a szilánkokat és folytattuk a labdázást.

Read More

Ágypróbléma

Végképp megoldódott az ágyra mászás problémája… mert ha NINCS ágy, akkor PrezLee nincs mire másszon!!! Persze bizonyos esetekben drasztikusnak látszik ez a fajta megoldás, de már becs szóra nagyon vártam, hogy megszabaduljak attól, hogy 5 percenként le kell rángassam az ebet az ágyról, mert ugyan biza neki ott tetszet és akkor oda mászott fel! Az ágy kedden költözött el… PrezLee szerdán vette szomorúan tudomásul, hogy volt ágy nincs ágy és akkor most szegény szerencsétlen vele mi lesz??? Mert hova fog felmászni és hova fog nagyon hirtelen lefeküdni, és honnan fogja a gazdi lecibálni, mert ez természetesen nagyon mókás!!! Ja igen, neki lehet, de nekem már kimondottan fárasztó volt, mert nem hagyott dolgozni…

Most jöhetne valaki és azt mondja, hogy háritok… mert természetesen akár igaza is lehetne 😀 mert ha igazán és olyan nagyon dolgozni akartam volna, akkor biztos találok valami megoldást arra, hogy ne kelljen PrezLeere fogjam… de így egyszerűbb… Na meg mivel minden relativ és nézőpont kérdése én most szívesebben fogom a kutyára a sok nemdolgozásomat. 😀

A tegnapi és a mai viselkedésén azonban nagyon látszott, hogy neki igenis hiányzik az ágy. Egész délelőtt “nótázott”, értsd nyafogott és nyüszített, ment arra, majd vissza és a lábamra hajtotta búskomor fejét mintha azt mondta volna, hogy ez egyenesen kib@szás és kéne tennem valamit… Végül olyan 1 óra körül látta be, hogy ez már így lesz… és kedvenc szórakozásának vége, így lefeküdt a küszöb környékén, ahol a hasára sütött a nap…

Kissé kárörvendő mosoly ült ki a képemre… mert ha eccer megmondtam, hogy nem mész az ágyra… akkor nem mész az ágyra! Vagy így, vagy úgy, de csak az lett amit én akartam 😀

Read More

Október vége

Ma október 30 volt… állítólag, mert természetesen hiszem ha akarom :D. Annyira szép idő volt kint, hogy 4 kor éreztem mindenféle hangya futkározik a talpamban és nagyon mehetnékem van… NAGYON. Fél 5-ig bírtam oszt kikapcsoltam mindent és nekifogtam készülődni… ha nem más lehet menni tekeregni PrezLeevel. Őkegyelme azon másodpercben észrevette és minduntalan felugrált nem hagyott békémet… pedig még át kellett öltöznöm, kabát és miegymást felvennem, iratokat ellenőriznem és a sok egyéb tennivaló indulás előtt. Elég hamar elkészültem, 5-kor már a fellegváron sétáltam.  Egyetlen bajom volt csak a világgal… melegem volt, és cipelnem kellett a kabátot… De végül is ez sem tragédia, szóval még ez sem okozott semmi “lelki” traumát. Egyszerűen fantasztikusan csodálatos meleg este volt kilátásban. A többi kutyás úgy 6 óra tájban kezdett megérkezni. Az első ember+kutya megjelenése említésre méltó: PrezLeevel már kirohantuk és kijátszodtuk magunkat, így a “ponkra” felültünk és néztük a világot. Egyszer a túloldalon valami mocorgást észlelt és elkezdett morogni… annyira egy érdekes érzés fogott el 😀 totális biztonságban éreztem magamat egy 7 hónapos kutyával! A fura a dologban természetesen az volt, hogy nem igazán volt mitől félnem… DE mégis az, hogy azonnal jelezte valami mozgás van a távolban, nagyon megnyugtató volt.

6 óra után sorra érkeztek a kutyák és gazdáik, az egyik gazda meg hozott egy kis mustot is… persze végigkóstoltuk, és mivel mindig akadnak ellenvetések kissé lehordtuk az alakot amiért olyan keveset hozott 😀 PrezLee közben balhézott egy keveset az ifjú szentbernáthegyivel, majd itt ott egy egy morgás elhangzott a többi kutyával is, de nem igazán komoly még a dolog… végül is helyrerakják ők maguk és mi gazdák ott vagyunk ha a “hiszti” igazán komolyra fordul… egy kis marakodás, morgolódás még nem okozta senkinek se a halálát… és tény és való, hogy miután a kutyák “helyrerakták” a dolgokat, utána egyiknek sem volt semmi baja a másikkal…

Na így ment ez olyan fél hétig… ezután elköszöntem és elindultam a Grigorescu negyed fele, mert 7.01 percre voltam “beprogramálva” az állatorvoshoz… fura egy időpont de végül is miért ne? Igen ám de ahogyan fogalmam sincs sokszor milyen nap van éppen, úgy az óráim is mindegyik annyit mutat amennyit éppen akar, de végül is a saját “időzonám” szerint igyekeztem pontos lenni. Így … nem a főlépcsőn baktattunk le a fellegvárról, hanem ott a mellék lépcsőn, ahol egyetlen lámpa sincs… Sikerült lebotorkálni a szinte teljes sötétségben és eljutni a rendelőig… PrezLee meg komolyan kitett magáért, egészen szépen ment lábnál és a kerítések mellett ugató kutyáktól sem ijedt meg jaj de nagyon… sőt, merem állítani, hogy az elsőtől szeppent csak meg egy kicsit, de mivel én fülhallgatóval a fülemen még csak észre se vettem a “veszélyt” nem jutott időm megijedni, és nem reagáltam le az egészet… így gondolta neki sincs igazán oka félni… szóval sietve elmentünk és elértünk a fülpucolásra. Itt PrezLee nekifogott kajtatni is egy kicsit, de mindez neki meg van bocsájtva, mert többször említettem, hogy PrezLee kivételesen jó helyzetben van, neki rengeteg mindent szabad…

Mai “túraként” maradt a hazasétálás, majd kapott vacsorát és “a fogaim közé vettem a szívemet” bezártam a helyére és meglógtam 😀 Nehogy már megijedjek a két napja történt margarin zabálástól! Hát szépen itthagytam a kutyát és átmentem szomszédolni… Végül egy üveg bor elfogyasztása után a barátnőmmel “hazaballagtam” (25m) és boldogan üdvözöltük egymást PrezLeevel… és csoda, mert a lakásban semmi egyéb kárt nem fedeztem fel… Mégiscsak igaz, hogy “bátraké a szerencse” 😀

Read More

Tegnap

Tegnap délután elmentünk sétálni. Közben eszembe jutott, hogy valakinek megígértem beszerzek egy könyvet. Nem tudtam eldönteni, hogy gyalog menjek, és kutyával… vagy vegyem a bátorságot és menjek kocsival… a fék megjavítódott, de azt természetesen előbb ki kell próbálni. Erre meg jobb lenne nem a központ fele vezető utat választani, mondjuk 6 órakor, dugó tájt. A sok gondolkodás után addig jutottam, hogy hát hazasétálok a kutyával és addig van időm eldönteni, hogy mi is legyen.

Az utóbbi napok “kellemetlenségei” és PrezLee csintalankodásai miatt nem igazán volt kedvem sok ideig itthon hagyni… valahol már kissé frászoltam, hogy kipakolja az egész szekrényt, vagy a polcról pakol le mindent, szóval, hogy itthon maradjon nem nagyon volt opció. Végül győzött a lustaság (is)!!! Mert bepakoltam az ebet a kocsiba és elindultunk fékpróbára és könyvet vásárolni.

Ott se hagytam a kocsiba, mert a hely ahova mentem egy állatorvosi rendelő, és nehogy már ne vihessem be a kutyát 😀 Méghozzá a Trivet, amiről kiderült, hogy NON-STOP-os … ezt mondjuk jó tudni, mert ki tudja mikor kell ebbel rohannom éjjel 3 kor valahova és azt se tudom merre kapkodjam a fejemet…

Még jól is fogott az orvosi rendelő látogatás az ebnek. Hogy ez a kutya milyen türelmetlen!!! Kb negyed órát kellett várjunk, eh bepofátlankodhattam volna magamat csak úgy, de nem volt kedvem… és PrezLee mindvégig nyüsszögött, nyafogott, hogy na történjen már valami mert csak úgy ácsorogni és messziről nézni a többi kutyákat az dög unalmas!!! Végül sorra kerültünk, kicsit furcsán néztek a doktor bácsik, mondtam, eh nekünk nincs próblémánk, csak a könyvért jöttünk 😀 … Itt is megnézegették, és dagadozó májam kárára megjegyezték, hogy nagyon szép kutya… 😀 Végül megkaptuk amit akartunk, és haza autókáztunk.

Read More

Győző

Ma meglátogatak anyumék és persze (hisz ez már csak természetes) hozták Győzőt is… mert itt PrezLee az elkényeztetett, mindent szabad neki kutya, ott meg Győzőnek jutott osztályrészül ez a “kegyetlen kutya élet”…

Ilyen nagy az úrfi!

És így “szórakoznak” PrezLeevel:

Read More