Végképp megoldódott az ágyra mászás problémája… mert ha NINCS ágy, akkor PrezLee nincs mire másszon!!! Persze bizonyos esetekben drasztikusnak látszik ez a fajta megoldás, de már becs szóra nagyon vártam, hogy megszabaduljak attól, hogy 5 percenként le kell rángassam az ebet az ágyról, mert ugyan biza neki ott tetszet és akkor oda mászott fel! Az ágy kedden költözött el… PrezLee szerdán vette szomorúan tudomásul, hogy volt ágy nincs ágy és akkor most szegény szerencsétlen vele mi lesz??? Mert hova fog felmászni és hova fog nagyon hirtelen lefeküdni, és honnan fogja a gazdi lecibálni, mert ez természetesen nagyon mókás!!! Ja igen, neki lehet, de nekem már kimondottan fárasztó volt, mert nem hagyott dolgozni…
Most jöhetne valaki és azt mondja, hogy háritok… mert természetesen akár igaza is lehetne 😀 mert ha igazán és olyan nagyon dolgozni akartam volna, akkor biztos találok valami megoldást arra, hogy ne kelljen PrezLeere fogjam… de így egyszerűbb… Na meg mivel minden relativ és nézőpont kérdése én most szívesebben fogom a kutyára a sok nemdolgozásomat. 😀
A tegnapi és a mai viselkedésén azonban nagyon látszott, hogy neki igenis hiányzik az ágy. Egész délelőtt “nótázott”, értsd nyafogott és nyüszített, ment arra, majd vissza és a lábamra hajtotta búskomor fejét mintha azt mondta volna, hogy ez egyenesen kib@szás és kéne tennem valamit… Végül olyan 1 óra körül látta be, hogy ez már így lesz… és kedvenc szórakozásának vége, így lefeküdt a küszöb környékén, ahol a hasára sütött a nap…
Kissé kárörvendő mosoly ült ki a képemre… mert ha eccer megmondtam, hogy nem mész az ágyra… akkor nem mész az ágyra! Vagy így, vagy úgy, de csak az lett amit én akartam 😀