Volt egy szép sárga tölcsérem… na most meg kell vegyek egy újat… Mosogattam, természetesen ő is segített, mert ő olyan, hogy segíteni szeret, mindenben részt venni… csak a segítség most abból állt, hogy kilopta a szekrényből a tölcsért, olyan halkan, hogy nem is tűnt fel a hátam mögött tevékenykedik… bevitte a szobába, és csak hallottam, hogy valamit recsegtet… ismeretlennek tűnt a hang, semmi játéka nem szól így, hát utána mentem nézzem meg mégis mit művel… Megművelte a tölcsérem… a röhögéstől alig tudtam komoly képet vágni, és összeszidni… elvettem tőle a “játékot”. Most tán nem fogom agyonverni egy vacak műanyag darabbért… eh, veszett több is Mohácsnál.
Végül is még használható lenne… és nevezhetnénk “kreativ” tölcsérnek…