Vasárnap

Vasárnap kint voltunk szénát gyűjteni Gyuri bácsinál. PrezLee kutya pedig mindezt nagyon élvezte. Az egész természetesen azzal kezdődött, hogy megmártotta magát a tóba, kihozta néhányszor a flakont a vízből, majd összevissza jött ment a fűben. Egy idő után letelepedett az árnyékba és nézte, ahogyan az emberek dolgoznak a tűző napon… Amikor a szénakazal olyan fél méter magas körül járt föltétlenül ő is fel akart mászni. Ott ugrált, mozgolódott a kazal tetején, ő volt az egyik fontos szereplője annak, hogy a kazal rendesen meg legyen taposva. Nagyon kellett vigyázni a kis huncutra, mert ugye az emberek villával tették vették a szénát, de szerencsére mindenki nagyon óvatos volt amikor PrezLee ott lábatlankodott.

Egy adott pillanatban a nagy meleg ellen a kocsi alá húzódott be…szerencsére ahogy fél percig nem tudtam merre tartózkodik azonnal keresni kezdtem… még mielőtt a kocsi elindult volna nagy nehezen sikerült kiráncigálni alóla, mert őkegyelme a legmélyebb álmát aludta a kocsi alatt, és annak ellenére, hogy felébredt a hívó szóra egy morcos tekintettel, egy nyögéssel és a visszabújással válaszolt…

Játszott még a kutyákkal, az egyik kis testű, de közben a legidősebb keverék kutyus tetszik neki, és érdekes módon az első naptól szimpatizálta PrezLee-t. Azzal minden találkozás alkalmával játszanak egy keveset, szalad egy két kört mielőtt faképnél hagyja.

A kölyök kutyák azt hiszem még túl picik a fergeteges hancúrozásokhoz,  játszadoznak ők egymással, de nem igazán kergetőznek, hanem inkább elrágcsálnak valami fadarabot, megszagolják egymást, felborulnak, beülnek a tóba hűsölni… még meg meg cibálják az anyukát de azt is alig alig, szóval nem azok a nagyon pajkosak még. Kíváncsi vagyok, hogy mondjuk egy hónap múlva változni fognak valamit vagy egyszerűen csak ilyen a természetük.

Hozzászólás