Segített a virágházban átültetni az egyik növényt, segített becsomagolni a húst amit hoztam haza NEKI enni, segített apunak kicipelni egy zsákot a készülő új szobából (ellopta igazándiból), majd árgus szemekkel nézte ahogyan mosom a kocsit.
Egy adott pillanatban anyukámmal felmentünk a kertbe megnézni mi van ott, PrezLee felpattant a liftre. Nem lehetett letoloncolni onnét. Bolond kutya, imádja a liftet, pedig jó magasba visz, elméletileg félnie kéne rajta. De ő nem. Ha valaiki rááll a liftre azon perc messziről rohan, hogy ő is liftezzen. A vicces, hogy Győző kimondottan utálja a liftet, na őt alig lehet meggyőzni hogy rámásszon… Végül sikerült mégis kicsit becsapni PrezLeet, így felementünk nélküle a kertbe. Na nem esett ő kétségbe… átrohant a másik udvarra és ott a félkész lépcsőn felszökkent és persze hol kötött ki??? A kertben egyenesen a hagymaágyás kellős közepébe szökött be, majd végigugrált a friss salátákon és majdnem nekiment az uborkahálónak. Végül a kertnézegetésem kb ezzel véget is ért, mert következett a PrezLee vadászat… Elég könnyen ment (ahhoz képest, hogy régebben mit művelt), és levittem a lifttel… hiába na, ő a liftezést kimondottan élvezi…
Nem sokkal a kertlátogatása után megjelent Gyuri úr. Nos a helyzet az Gyuri úrral, hogy ő nagyon szereti a kutyákat. És ez a szeretet kölcsönös. PrezLee rajong érte, Győző is oda meg vissza van, Balázs meg nekifog tutulni az udvaron ha meglátja. PrezLee azonban “veri az összest” rajongásban, ugyanis ő nem bír magával olyan jó 10 percig mikor megérkezik Gyuri. Dönti le a helyet, Gyurit, az asztalt. Legjobb megoldás elkapni, tekintélyesen ráfőrmedni, hogy maradsz, kissé lenyomni a fenekét és megvárni míg a nagy öröme elmúlik. Olyan 10-15 perc után el lehet engedni, és ezután már csak kedvesen barátkozik.
Volt egy kis hörgés Győzővel, de semmi komoly. Érdekes a “harcuk”.. Ugyanis kategórikusan PrezLee a szemét kekeckedő. Húzza, nyúzza Győzőt, az meg mint valami nagy buta borjú egy ideig tűri. Gondolom nem fáj neki, mert másképp reagálna. De ő csak oda oda bök egyet a hatalmas mancsával, vagy nekifarol a tomboló Prezleenek. Ráadásul sokkal lassúb is mint PrezLee. Egy ilyen komótos Győző “támadás” alatt PrezLee kb 3x félreugrik meg vissza. De persze ez olyankor történik ha Győző nem gondolja komolyan. Az érdekes, hogy amilyen nagy “buta borjúnak” néz ki, időnként szépen helyrebillenti PrezLee agyi egyensúlyát. Olyankor azt hiszem PrezLee minden fércet kihúzott már, mert valami oroszlánbőgésre hasonlatos hangot hallat Győző, majd hihetetlen sebességgel megy neki PrezLeenek.. aki ilyenkor azt hiszem kapcsol, hogy hoppá, talán túllött a célon és abbahagyja a heccelést. A szerencse, hogy nem kell félteni Győzőt sem, mikor PrezLee az agyára megy, akkor tudja mit kell csináljon.
Készült egy két videó is, PrezLee meg a kecske, PrezLee meg Győző kategóriákban… a napokban átdolgozom és felkerülnek azok is.
Nemsokára hazajöttem, mert ez olyan rövidebb kiruccanás volt csak, majd itthon hagytam házat őrizni. Remek, ahogyan megszokta, hogy kis hisztivel, de “elenged” itthonról időnként 😀 Olyankor jó nagyokat alszik…