Torda

Elmentünk a kutyakiállításra… Réka meg Zsolt, illetve Orsika, PrezLee meg én… még egy kismacska és egy kis nyuszi hiányzott a kocsiból, hogy meglegyen a teljes Mézga család. Szombat reggel beszereltem a babaülést a kocsiba, és meg voltam győződve, hogy PrezLee jól ellesz az első ülés előtti részben. El lett volna, de kissé beszuszukálva. És mivel nagyon megszokta, hogy az övé a hátsó ülés állandóan mocorgott. Végül a benzinkútnál hátra került, Réka szerintem agyon volt kínozva 😀 mert  nemcsak a kicsire kellett figyeljen, hanem lökött PrezLeere is.  Végül mondhatni egész nyugodt körülmények között megérkeztünk Tordára… csak ja igen, meg kellett keresni a stadiont is.

Elég hamar megkaptuk az utasításokat, egyszerű volt megkapni, és nagy cécóval  behúztunk a kapun és maradtunk tátott szájjal, ugyanis a.) vagy nem jó stadionra érkeztünk, b.) nem ma van a kiállítás alapon elkezdtünk telefonon érdeklődni, hogy akkor mégis most mi van???

Sajnos utóbbi bizonyult igaznak, miszerint a Tordai kiállítás igenis vasárnap van. Na jó, semmi pánik és kétségbeesés, elvégre ott van a Tordai hasadék, azt is meg lehet látogatni és ráfogjuk, hogy áááá igazándiból tulajdonképpen teccik tudni mi csakis azért mentünk 😀 Jó, én voltam a balga, mert nem néztem utána pontosan, hogy mikor is van a kiállítás de ezt nem mondjuk meg senkinek!!!

Azt reméltük, hogy valami csak lesz nyítva, és esetleg bedobunk magunkba valami vitamindús szalmakrumplit is… és volt is nyítva egy bűfé, csak sajnos sör és ásványvizen kivül még egy vacak öngyújtót se lehetett kapni!!! És elfelejtettem vinni magammal öngyújtót! Félig átsétáltunk a hasadékon, de ekkor Orsika már kezdett elfáradni, oszt visszafordultunk. Hazafele a kicsi aludt a kocsiba, PrezLee se sokat mocorgott, igaz egy adagot rohangált is.