Délután kimentem a lakásból néhány percre és azt hittem elájulok a melegtől. Rettenetes hőség volt ma is, 7 órakor még olyan fülledt volt a levegő, hogy nem bírtunk volna sétálni. Hogy azért mégse unatkozzon, hát volt egy hatalmas rongyolás, majd a “fiuk” játszódtak egy nagyot. Végül olyan fél kilenc fele kezdett kellemes lenni kint, így elindultunk sétálni. Most nem a szokásos helyre vittem, nem akarom hogy megszokja csak azt az egy helyet, hanem elindultunk egy másik fele, csak az nagyon messze van. Eljutottunk a Szamos partra, megcsodáltuk az újraépülő Napoca hidat, majd végigmentünk a kék hídig, megcsodáltunk két villamost, átmentünk a hídon és felcammogtunk a Fellegvár első szintjére… Na ez nem olyan sok lépcső, és ott volt egy olyan terasz szerűség ahol el tudtam engedni a fickót.
Végigsétáltunk azon a teraszon, és mivel vészesen közelgett a vihar, gondoltam inkább visszafordulunk és szépen hazamegyünk. Most kicsit más úton mentünk vissza a kék hídig, ott vissza a Szamos mellett, majd bevágódtunk a teniszpályák mögötti zöld részre, ami majd kb. 2050-ben kutyasétáltató hely lesz ha a helyi hivatal végre megszavazná annak az iszonyúan hülye 96-os meg 2001-es határozatnak a módosított változatát…
Na mindegy, ott megint el lehetett engedni és játszódtunk egyet a rettenetes rózsaszín majommal…meg valami tobozokkal is, de nem nagyon sokat, mert egyszer csak lefeküdt a fűbe, el volt fáradva. Na akkor én is rágyújtottam egy békepipára… friss levegőn füstöt kell szívni alapon, majd mikor kipihente magát szépen visszasétáltunk.
Úgy látszik jót tett neki a séta előtti játék, mert ma AHHOZ képest hogy mekkora, szenzációsan jött… persze húzott, meg visszahúztam, de azért voltam jó néhány lépések amikor gyönyörűen lépegetett mellettem…dicséretek tömkelegét ontottam rá. A kezem se fájdult meg, a karom se zsibbadt le. Még egy két hét és szépen fog jönni pórázon…. vagyis remélem 😀
UPDATE:
Ez a séta 3,29 kilométer volt. A trasszé kb így nézett ki:
