Békés nyugalom honol a házban… PrezLee miután kiugrálta magát a reggeltől önként lefeküdt aludni. A helye jelenleg a szekrény és az ágy között van. Bőven elfér, de ő mindig kicsit odébb tolja magát. Valaminek neki kell dőlnie, nekifeküdnie. Fél perccel ezelőtt néztem oda, s nyugodt lélekkel dolgozgattam tovább, mert őkegyelme alszik… erre mint akit a méhecske csípett meg eszeveszett vinnyogásba kezd. De fekszik a helyén… csak néz, látszik rajta, hogy szenved, de nem mozdul. Nyüszít veszettül, amíg oda nem rohanok, ahhoz, hogy kiderüljön: a hátát túlságosan nekinyomta a szekrény sarkának! Az pedig megnyomhatta álmában, ő meg félig aludva csak annyit tudott tenni, hogy sírjon. Elhúztam, most megint alszik mintha mi sem történt volna.