Hétvégi beszámoló

Kissé össze kell szedjem a gondolataimat, ahhoz, hogy le tudjak írni mindent ami volt. Bár nem volt éppen olyan sok minden, így nyilvánvaló a gondolataimmal van a baj.

Szóval a hétvége előtti nap PrezLee rosszul lett, szédelgett, hányt  így az állatorvoshoz rohantunk. Itt kapott mindenfélét, délutánra már látszott, hogy egészen jól van, csak egy kicsit gyenge. Így a tervezett hétvégét lemondtam, és kimentem falura. Itt a szokásos cipőlopások, gumicsizma imádat és a már megszokott rosszalkodásain kívül nem igazán történt semmi egész délutánig. Ekkor nagytakarítottunk a szekrényekben, és a szoba közepére lett egy csomó régi ruha felhalmozva, a kupac tetejéről meg PrezLee csúszkált le, ugrabugrált és rettenetesen élvezte.

Ekkor kapta meg a förtelmes kéket….amelyet ahogy már előre tudtam 10 perc után megunt.

Olyan kilenc óra körül édesapám elindult sétálni a nagy farkaskutyával, Balázzsal, erre őméltósága olyan patáliát csapott hogy majdnem leestem a nevetéstől… azt a kétségbeesett rohangálást, nyafogást amit lerendezett nem bírtam ki röhögés nélkül, majd elvittem őt is sétálni.

Vasárnap születésnapra voltunk hivatalosak, Jegenyére. Ugye az kb 15 kilóméter Kapustól, na lehet hogy valamivel több, de nem sokkal. Egyszer kénytelenek voltunk megállni, mert PrezLee belecsavarodott a hámjába meg a pórázába… Még szerencse, hogy megvettem a hámot! Anélkül a nyakától akadt volna fel. Az út további részét nyugodtan töltötte.

Miután megérkeztünk természetesen megcsodálták a füleit…mert amikor utoljára látták még kajla volt, és éppen ott kötöztem fel. Szemrevételezte a kertet majd aludt egy sort:

olyan… dobermannos ez az alvás 😀

majd jött egy kis relaxációs pihenés:

elárulom, hogy nem ő mászott fel, hanem én tettem oda, de ez lett a pozíció amit felvett, majd hamarosan le is mászott onnan.

Megnézegette ha rendben van a tűz a flekken sütéshez…

Benézett a házba…

Szemrevételezte a kertet:

majd a játékon volt a sor:

és végül természetesen alvás:

Hozzászólás