Ma el kellett szaladni a Metró-ig, de igazán csak vagy 15 percnyit töltöttünk a boltba. Gondolkodtam azon, hogy vigyük magunkkal a kutyát, és valahol árnyékos helyen állunk meg, amíg Tibi megvásárolja a dolgokat, addig én kint maradok a kocsi mellett… igen ám de eszembe jutott, hogy az is nagyon fontos, hogy néha néha egyedül maradjon… ekkor döntöttem úgy, hogy akkor mi elmegyünk, ő itt marad. Betessékeltem a helyére, persze azonnal kapcsolt, hogy valami “akció” kezdődik, mert minduntalan körülöttünk ácsorgott… végül sikerült mindent leellenőrizni, a veszélyben levő növényeket biztonságba helyezni, az asztalról mindent elpakolni, és ellenőrizni, hogy a szobából nem fog tudni semerre se kimenni.
Természetese ahogyan elhagytuk a szobát, hangos nyivákolásba kezdett, ellenben a szabály az szabály, ha visszamentem volna akkor minden eddigi ilyen fajta gyakorlatot hiába is csináltunk volna. És így is nagyon kevés volt az amit egyedül töltött, azt hiszem kevesebb mint 5 óra mióta velünk van.
Szóval kiléptünk a lakásból, kiszedtük a kocsit a garázsból, erre természetesen a hangoskodása még nagyobb lett… Végül elmentünk, hamar vissza is jöttünk, és mire visszaérkeztünk a lakásban csendet találtunk. Már azon kezdtünk fogadni, hogy mit kell összetakarítani… hiszen a legutóbbi “egyedül maradsz” dolognál egy növényt kellett visszaültessek és kutyapiszkot összetakarítanom… Ehhez képest a mostani nagyon light-os volt.. A tányérját felejtettem eltenni indulás előtt (nem sokkal azelőtt adtam neki enni), és azt természetesen kiborította. Amúgy az ajtótól kb másfél méterre feküdt szépen és várt…
Persze kapott is valami finom falatot, amit direkt neki hoztam a Metróból, nagy dicséretet, és rengeteg simogatást amiért szinte probléma mentesen megúsztuk az egyedül maradást.