Dobermann Vs. Szentbernáthegyi (sokadik)

Lévén ez a két kuty ami “rendelkezésemre áll”, ők az alapjai a megfigyelésemnek. Az ami fantasztikus pedig az eltérés a két kutya személyisége között. Ezt a kutyátlanok ugyebár nem értik, hiszen “kutya az kutya” legyintéssel el is van intézve részükről a különbség. Pedig ég és föld a két kutya természete, viselkedése pedig mind a kettő kutya. Ráadásul mondhatni azonos elvek alapján nevelkedtek, és az utóbbi időben meg állandóan együtt vannak. Sokat tanult Győző PrezLeetől, hogy PrezLee tanult volna e valamit Győzőtől nem tudom, látványosan úgy tűnik Győző a követő, PrezLee a vezér, főleg hülyeségek terén.

Egyik alapvető különbség, hogy PrezLee szeret balhézni. Gondolom ez olyanoknak akiknek nincs, nem volt dobermannja nagyon furcsának tűnik, de az igazság az, hogy PrezLee és Tedi sem volt olyan amely kezdeményezte volna a verekedéseket. Ha valaki neki megy, természetesen azonnal reagál, de eddig minden alkalommal először békésen akarta rendezni a dolgokat. Olyan is volt, hogy vicsorogva, felborzolt szőrrel, de azért nem megalkudva finoman visszavonult, és olyan is amikor mereven állt, megvárta míg a másik visszavonul. A verekedés akkor kezdődik amikor a másik fél nem bírja ezt a stresszes huzavonát és nekiszökik. Na ilyenkor is két megoldás lehetséges, egy hangos, hörgés morgás, egy két nyikkanás innen is onnan is, majd vége. Idegen kutyákkal…

Az eddigi legdurvább verekedések az a saját kutyáink között voltak. Úgy látszik az a tény, hogy ismerik egymást és a konkurencia valahogy direktebb közöttük ádázabb harcossá teszi a kutyákat. A legelőn véletlen ha összefutunk idegen kutyákkal, sacc per kb ők sem tudják milyen erős a másik fél, gondolom biztonságosabb nem verekedni mint igen, így igyekeznek “pszichó” szinten elintézni a dolgaikat.

Győző ezzel szemben (a kis szende bárányszemű szentbernáthegyi, egyem a lelkét) sokkal balhésabb, és emberekre nézve is veszélyesebb mint PrezLee. Kitérek azonnal a második részre…

Győző pontosan nem tudja, hogy ő mekkora és milyen erős. Ennek következtében néha igencsak nevetséges jeleneteknek vagyunk tanúi. Nem egyszer történt meg, hogy séta közben a réten felbukkant egy kisebb csoport valahonnan lemaradt, csámborgó kutyák. Afféle terelő és juhászkutyák, kisebbek nagyobbak, de mindegyik kb negyed Győző. Lévén, hogy csoportban jönnek mennek, amint meglátnak bennünket heves rikácsolásba kezdenek. Ilyen esetekben történik az, hogy Győző ha szabadon van, igencsak nagy lendülettel elkezd rohanni feléjük. Azt hinné az ember, hogy itt vérontás lesz, de közben sehol semmi. Megközelíti a rikácsoló kutya hadat fél méterre, majd valami igencsak idétlen táncolás szerűségbe kezd, és nagyon vékony hangon ugat mellé. Zavarba ejtő ez a magatartása, ugyanis az indulás és az érkezés között ég és föld a különbség… Természetesen a másik kutyák azért látják mekkora bocival van dolguk és az ugatásnál többre nem viszi a bátorságuk, majd Győző a “fenevad” virgoncan visszajön mint aki jól végezte dolgát…

Mostanság PrezLee egy terelő eb szerepét kezdi felvenni, amit ráadásul én is dicsértem… Győzőnek ezek a kirohanásai már régóta léteznek, és jó lenne leszoktatni róla. Csakhogy amikor belendül olyankor se nem lát, se nem hall, hanem veszettül rohan. Namármost én tudom, hogy a nagy ugatás következik, de más nem. És azt is tudom, hogy egyetlen állaton se lesz karcolás sem, de ha netán ezeknek a kutyáknak gazdája van, nos az nem tudja, hogy ez a böhöm állat csak ugatni fog méghozzá kényeskedve vékony hangon… Kellemetlen helyzeteket teremthet. Előfordult egyszer kétszer, hogy Győző így nekiindult, utána kiáltottam, és PrezLee nem tudom pontosan miért de oldalból “letámadta” Győzőt, oldalból nekiment majd rohant is vissza, de ez a támadás elegendő volt ahhoz, hogy Győző kizökkenjen a támadó indulataiból és meghallja a “gyere vissza” parancsot.

Visszatérve az emberek kérdésre… Annak ellenére, hogy az emberek a dobermanntól eleve sokkal jobban félnek mint a bájos mackótól amely Győző, mégis Győző az aki veszélyesebb emberekre nézve mint PrezLee. Győző volt az aki kétszer már neki akart menni embereknek, és ugyancsak Győző az aki néhány emberrel “örök ellenség”. Hogy miért nem tetszenek ezek az emberek neki, senki nem tudja. Mindezen emberekről TUDJUK, hogy soha egy fél ujjat se emelt Győző ellen, mégis ő ellenségesen viselkedik velük.  PrezLee esetén alapelv: ha valakit beengedünk a házba, udvarba, akkor az barát lesz. Amennyiben nem engedjük be, mi, akkor az ellenség, kerítés mellett ugatja meg ilyenek.  Győző azután sem akar lenyugodni, ha beengedtük és megtörtént  egy párszor, hogy át kellett vinni az udvar másik részébe, mert nem akart lecsillapodni.

Az ok, hogy miért ilyen nem világos. Úgy tűnik Győző fél az emberek egy részétől, idegenektől és ezért viselkedik támadóan. PrezLee ellenben nem fél az emberektől. Az is igaz, hogy PrezLeet kölyök korában a lehető legszokatlanabb helyekre is magammal cipeltem, legyen az kocsma vagy ilyen olyan összejövetel. Így kezdettől fogva emberek tapogatták, vigyorogtak neki, és megszokta őket. Továbbá városi eb lévén sokkal több kontaktusa volt teljesen idegenekkel, séták közben rengeteg ember jött ment el mellettünk, ami Győzőre kevésbé jellemző. Már csak a népsűrűség miatt is…

Afféle konklúzióként: a “szelid” szembernáthegyire sokkal jobban kell vigyázni mint a rossz hírnévvel rendelkező kutyafajtából származó PrezLeere.  Kedves anyukák, jól gondoljátok meg amikor “plüsskutya” kinézetű ebekhez csak úgy oda engeditek a csemetéiteket mert “olyan édi”. A plüss kinézet mögött biza meghúzódhat olyan személyiségű kutya amely sokkal veszélyesebb egy kisgyerekre nézve mint egy mondjam úgy zordabb, harciasabb kinézetű “veszélyesnek” megbélyegzett kutya. Egy dolgot nem szabad elfelejteni: a kutyák nem játékszerek, még akkor sem ha annak néznek ki.

 

Hozzászólás