Kategória: Ontopic

A nagy bökkenő szombaton volt. Ugyanis ismét megnézett egy valaki, akinek több konyítása volt az orvosi dolgokhoz mint az átlag emberhez, és egyből kijelentette, hogy szó sincs itt semmiféle gyerek betegségről, mert egyik sem hasonlít ehhez ami nekem van, kérem szépen ez allergia és jó, hogy csak ennyi lett és nem fulladtam meg.

Kedves biztatás ugye…Csakhogy álltunk és csodálkoztunk, hogy vajon mire lehet allergia. Valami táplálékra kezdtem gyanakodni, végigpörgettem az utóbbi hetek vásárlását és egyetlen változat ami “nagyon ott volt”, mindenben stimmelt az a kecsketej. A vicces meg fura, hogy állandóan iszom tejet, mindig is szerettem és soha semmi bajom nem volt tőle. Eddig. A bolti tejtől, joghurtoktól sincs semmi bajom.

Ellenben a tejjel az történt, hogy hoztam, benyakaltam vagy 2 litert két három nap alatt, kiütöttem (himlős tünetek, borzalmas volt), mire meggyógyultam volna 😀 faluról jött a következő adag kecsketej… úgyhogy 3 hétig folyamatosan adagoltam magamnak az allergiát okozó anyagot és természetesen fogalmam se volt róla. Már rég belenyugodtam, hogy himlő és 2-3 hétig tart, ellenben elkeserített mikor már szinte teljesen meg voltam gyógyulva és ismét megjelentek a kiütések. Ekkor kezdett gyanús lenni, hogy talán mégsem.

A megvilágosodás akkor jött, mikor tegnap előtt a tej okozta allergián elmélkedve tesztelés végett bevágtam 2 csupor kecsketejet. Szinte elsírtam magam amikor alig 10 percre az ominózus cselekedet után egyre sűrűbbek lettek a pöttyeim.

Végül megszabadítottam magam a benyakalt tejtől, és újabb fél óra múlva a piros pöttyeim elkezdtek halványodni, estére el is tűntek mind, mivel a tej nem ment végig az emésztőcsatornámon. Hát… legalább tudom, hogy miért volt szegény ebem kint falun és boldogította apukámat 3 hétig…

Nem marad más hátra, mint egy ideig mellőzni a kecsketejet, sőt a többi tejet is, aztán miután helyrejött a bőröm egészen, még teszek egy próbát, talán csak valami parlagfüvet zabáltak a kecskék és mégsem a tejjel van nekem bajom.

Három hét után itthon van az ördög!

Na nem éppen 😀 Ugyanis az ördög hihetetlenül rendes gyerek lett az utóbbi mondjuk 2 hónapban, mióta “felnőtt”. Csak néha néha csinál hülyeségeket, de korántsem annyit mint régebben. Szinte már unalmasan rendes 😀 Jó lenne ha volna egy második már :D, de úgy látszik még nem jött el az ideje.

Kalandos, élménydús hétvége volt, hamarosan jövök részletekkel.

Nem is tudom, ha ezt elmeséltem valaha, ma jutott eszembe, mikor a kocsi zárjairól beszélgettünk.

Az UDI, vagyis az Audi, a drága kicsi autóm, ami már mindjárt egy hónapja szépül, javul, (szépülne, javulna, ha az idő megengedné, de nem engedi…)  zárjai furán működnek. A csomagtartó a legérdekesebb, ugyanis ha az becsukódott, akkor máris be van zárva. Ismét kulccsal kell kinyitni, másképp nem megy. A további bökkenő, hogy van egy pótkulcsom, de valami fura véletlen folytán az ajtó zárat nyitó kulcs, nem nyitja a csomagtartót. Pedig az eredeti ajtó zárat nyitó kulcs nyitja. Nem találok magyarázatot, hogy miért van így, de jelenleg így van. Ebből fontos megjegyezni, hogy a csomagtartóhoz egyetlen egy kulcs van, és ha becsukódott akkor be van zárva.

Innen jön a “kaland”. Még a nyáron történt. Bolondoztam az ebemmel, szokás szerint valami hülyeségre akartam megtanítani. Méghozzá arra, hogy beugorjon a csomagtartóba. Természetesen ő nem akart, na annyira nem hülye 😀

Gondoltam egyet és nagyot, becsüccsentem én a csomagtartóba, és hívtam, hátha akkor csatlakozik, követve a jó példát. Nem történt meg, ehelyett elkezdett jól szórakozni rajtam, ugrált, ugatott de nem jött a közelembe. Nagy okosan, fogtam magam és magamra húztam a csomagtartót! Amolyan lássa, semmi oka nincs félni, elvégre ni a gazdi is milyen bátran van ott… Ekkor történt a dolog ami eléggé vicces lett volna… Ugyanis PrezLee szökkent, ugrott, tudja a bánat mit csinált, nem nagyon láttam, csak éreztem, hogy a lábával jól meglöki a csomagtartó tetejét, az meg nagyon kicsin múlott, hogy nem kattant be, engem BEZÁRVA :))))

Tessék röhögni, nagyon mókás volt, a süket fejemmel meg fel se fogtam mekkora galibát okoztunk majdnem! Ugyanis csak miután felnyitottam a csomagtartót vettem észre, hogy hú b@sszus a kocsikulcs, az egyetlen ami nyitja a csomagtartót a zsebemben volt!!!

Jól néztem volna ki, ha flex-el kell kibányászni engem a saját kocsim csomagtartójából ahova az ebem “zárt be” :))) .

Most beszéltem telefonon anyukámmal, aki tudatta velem, hogy ellopták PrezLee-t. Már a hangjából hallottam, hogy azért minden rendben van, és PrezLee mégis megvan, köszöni szépen.

Történt ugyanis, hogy nyafogni kezdett, hogy menni akar. Apukám kiengedte, kinyitotta az utca kaput, ő meg szélsebesen elviharzott. Mire Győzővel kiértek a kert végébe, PrezLee nem volt sehol. Tovább bandukoltak, majd kissé távolabb megláttak egy autót, meg egy embert körülötte. Apukám elindult a kocsi irányába, mert néha megtörtént, hogy PrezLee elkezdte követni eszeveszetten a Gyuri kocsiját amivel ezen az úton haladt, tehát sejthető, hogy esetleg eliramodott az autó után. Mikor az illető meglátta apukámat arra menni, beugrott GYANÚSAN a kocsiba és elhajtott felfele a hegyen.

Utolérni gyalog ugye nem lehet egy kocsit, így apukám hazaszaladt, “lepakolta” Győzőt, beült a kocsiba és uccu neki nyomás felfele, abban az irányban amerre a “gyanús tolvaj” ment. Meg is látta valamivel feljebb, a Gyuri tanyáján túl a bizonyos zöld autót, ellenben a zöld autó tulajdonosa is meglátta apukámat… és megint bepattant a kocsiba 😀

Itt kezdődik a vicces része…ugyanis a Gyuri két kutyája díszmenetben követte apukámat :D, aki végül odaért a kocsihoz és kereste persze PrezLeet. Igazi lopás nem történt volna, mert ugye inkább “talált” kutyaként ha befogja az illető az nem igazán lopás. Apukám benézett a kocsiba, nehogy ott legyen, és beszélt az illetővel, akinél NEM VOLT PREZLEE. Mert  kiderült, hogy a zöld kocsi tulaja rettenetesen fél a kutyáktól!!! Első alkalommal azért pattant be a kocsiba, mert apukám elindult feléje Győzővel, itt meg azért mert megint két kutya követte:D Tehát a gyanúsított már a kutya látványától is meg volt rémülve, nem hogy egy “bestia dobermannt” a kocsijába tessékeljen…

Eközben meg a gyanútlan “lopott holmi” hazakocogott, megönsétáltatta magát.

Nem kis izgalom lehetett a nyomozás, keresés. 😀

Most már mérges vagyok, de nagyon. A  napokban szépen begyógyult minden seb a karomon, elmúlófélben volt minden, erre tegnap és ma kiütöttem ismét. Sejtem és gyanítom, hogy ez tényleg már utolsó rúgás kell legyen, de baromira kellemetlen, mert ez nem csak viszket, de még ráadásnak fáj is. nem is csoda, hiszen félig kész friss bőrre jöttek ki ezek a jelenleg csaláncsípéshez hasonlító foltok.

PrezLee még mindig falun, sikerült végre zöld ágra vergődni apukám és közte, nem volt egyszerű, ugyanis PrezLee nem adja be könnyen a derekát. Holnap lesz ami lesz, de megyek utána, már nagyon hiányzik a “büdös dög”. Ellenben hősiesen bevallom, ez a két hét nélküle könnyebb volt. Szép dolog a kutyázás, meg jó dolog a kutyázás, de ha van kutya, reggel kelni kell, vinni, enni adni neki, attól függetlenül, hogy mondjuk reggel 5-kor sikerült csak elaludni…

Idegesít már. Egy hete vittem ki falura PrezLee-t, azóta ő a családi tróger. Nagyon huncut egy eb, apukámmal és Győzővel jó nagyokat sétálnak, ami tulajdonképpen nem séta, hanem összevissza rohangálás mint valami boldogtalan… Jah… már mondták, hogy meghízott az úrfi! Olyan mint egy malac 😀 Kereken fogom hazahozni és Gömböcnek fogom nevezni.

Érdekes ez a kaja dolog… ott sokkal de sokkal többet mozog mint itthon. Mert a city-ben lakva nem minden nap tudom kilométeres rohangálásokra vinni a mezőre, ami falun teljesen normális. De ezek szerint sokkal többet is eszik 😀 Biztos számít, hogy ott van konkurencia, és mindent mindent meg kell enni, nehogy a másik elegye az orra elől.

Még egy két napot hagyom, lássam hogyan múlnak el ezek a vackok rólam. Nagyon bosszantó, hogy immár x-ik napja érzem úgy, hogy na másnapra kutya bajom sincs, és aztán álmatlanul töltöm az éjszakát mindenféle  kencével ápolgatva magam, hátha alább hagy a viszketés, majd a viszketés elleni kencék okozta száraz bőrömre kenem a lágyító réteget, majd megint viszketni kezdek, immár a kenőcsöktől, s akkor nyomás a zuhany…Tegnap azt hiszem megint lázas voltam, legalábbis a szemeimről ezt éreztem, és a két takaró alatti, lakásban fűtéssel való vacogás is erre engedett következtetni…  Na de most már nincs sok hátra (a betegségből), és jön haza az úrfi!