Ma reggel azzal kezdtem a napot, hogy felment a cukrom 😀 ilyen válságos időkben ez nem is lenne rossz megoldás, amennyiben valami túlcsorduló szerkentyűvel ki lehetne vonni a felesleges cukrot…
A dolog egyszerű, és nagyszerű, végül is nem is tudom miért ment fel a cukrom. Na jó, tudom 😀 valahol az enyim szakértői tyúkszememre léptek rá egy pindurkát, és ez bosszantott fel. Csakhogy, szerencsére nem vagyok azok a hű de nagyon szakértők közül való. Legalábbis remélem 😀 Ha megkérdeznek, szeretem elmondani amit tudok, persze, ki nem szereti ha tátott szájjal bámulják milyen okosságokat szed ki magából? Oszt ha tetszik jó, ha nem tetszik lehet mással is próbálkozni.
Szóval ma reggel annyi időm volt csak, hogy elkészítettem egy kávét, levittem pisilni az ebet, mikor csereg a telefon. Egy szakértő mániás kliensem készül nagyon átveretni magát, annak ellenére, hogy párszor elmagyaráztam neki amit ő akar, AHOGYAN ő akarja, nem lehet.
De hát természetesen… minden joga megvan ahhoz, hogy átveresse magát, és persze idővel majd elkönyvelhetem én is a “sikert”, hogy ugye megmondtam…
Erről a reggeli mormogásról jutott eszembe, hogy összefoglalót kéne írni a szakértőkről.
Itt most igazából azokról a “diplomás” vagy csak “tapasztalat”-ból beszélő egyénekről van szó, akik mindig mindent jobban tudnak, annak ellenére, hogy soha senki nem kérdezte a véleményüket.
Itt készül a szakértőkről szóló akármi.
Akinek van ötlete, elképzelése, története akár hozzá is szólhat. Szerintem napi szinten keserítik meg mindenki életét a szakértők, ha nem más azzal, hogy azt a hülye érzést keltik bennünk, hogy már megint jobban tudnak valamit mint mi.
Előre bocsájtom, hogy nem az adott téma kiváló tudorával, ismerőjével van nekem gondom. Szó se róla. Hanem csak azokkal az emberekkel, akikről amúgy süt a bizonytalanság, akik a diplomájukkal takaróznak, de az első ellenszegüléskor elkezdenek hebegni habogni…
Akárhogy is nézem, vannak “dolgok” amiről az emberek csak összevissza feltétételeznek… egyik ezt hiszi a másik azt. És ez így nagyon szép és jó. Addig amíg nem jön egy szakértő és akarja mindenáron lenyomni a torkomon azt, amit ő hisz. Semmi bajom nincs meghallgatni, mit hisz ő, hogyan gondolja ő, de már engedtessék meg nekem szabadon eldönteni, hogy el akarom én is hinni vagy maradok a továbbiakban is a saját elképzelésem mellett!!
Na nem is tudom… tény, hogy egy két szakértő a begyembe van… mégpedig azért mert osztják az észt, de mikor konkrétumokra kerül a sor csak hümmögnek. És pont kutyás dolgok esetén jöttek elő leginkább…