Hét nap múlva 5 hónapos lesz PrezLee. Nem is jön, hogy elhigyjem, olyan mintha valami furcsa kedves álomszerűségben élnék. Nap mint nap meglep valami újjal, valami mindig történik, valami huncutságot kitalál, és valamit másképp csinál mint azelőtt való nap. Nem kell sokat magyaráznom, hogy nemcsak hogy szeretem, de egyenesen imádom ezt az ebet.
Közben nehezemre esik néha “ebül” bánni vele: vagyis megdorgálni ha rosszat tesz, feleslegesen nem kényeztetni, és minden ami egy jól nevelt kutyához tartozik. Mondjuk az a jó, hogy eddig még nem élt vissza a “hatalmával”, de persze számítok akár ilyenekre is, és ha szükséges akkor rövidebbre tudom fogni…
De eddig nagyon jól megértettük egymást. Szinte szídni se kell, csak néha hangoskodni vele a miheztartás végett… Sehogy se tudok haragudni a hülyeségei miatt… de végül is mire haragudjon az ember? A kölyökkori hülyeségekre? Hát egyenesen reméltem hogy ilyen lökött lesz.
Nem tudom elmondani azt amit PrezLee jelent… de hogy szegényebb lennék nélküle az is 100%.