Szombat

Szombaton jóformán délben ébredtünk, majd felnyaláboltuk saját magunkat és elindultunk tekeregni. Olyan csodás szép idő volt, hogy nem lehetett otthon maradni. Sütött a nap, meleg, komolyan tavaszodott már.

Zilah fele kanyarítottam az autót, majd egyszer csak egy bekötő útra tértem. Itt már többször jártam régebben, szuper hely tekeregni. Na jó, eddig minden rendben volt, elindultunk felfele a domboldalon. Élveztük a napsütést, a kabátokat lóbáltuk a kezünkbe, olyan mámoros kellemes volt minden. A messze távolban megpillantottam egy juhcsordát… gondoltam jobb nem kockáztatni és szépen kikerülni őket, nem másért de általában rengeteg kutya szokott lenni mellettük. Ráadásul nem is kicsik és nem is gyámoltalanok.

Arra azonban nem gondoltam, hogy észrevesznek a messzi távolban, és képesek utánunk jönni. Mert így történt. Még annyi időm maradt, hogy megkötöttem PrezLeet, mielőtt a legbugyutább barátságos pofit feltéve el nem indul barátkozni, oszt ha nekiesnek nézhetem a nagy barátkozási szándékát és a lyukas bőrét… Bár fogalmam sem volt, hogy mi fog történni, valahogy ösztönösen arra tippeltem, hogy ha ti csapat vagytok, jobb ha mi is, ráadásul tűnjünk nagynak, bátornak, merésznek és egy picit haragosnak is.  Nem félősen idegesnek, hanem csak haragosnak amiért meg merték zavarni miméltóságunkat. Legrosszabb amit tehettem volna, hogy megijedek, ezzel tisztában voltam.

Na mivel a kabát a kezünkbe volt, nem vártuk meg, hogy egészen közel érjenek hozzánk…. az írd és mond 7 vagy 8 hatalmas (majdhogynem Győző méretű, csak vékonyabb) juhászkutya… hanem elindultunk mi feléjük, miközben meghessentettem a kabátot is, meg mondtam, hogy menjen szépen dolgára amíg szépen beszélek 😀

Hatott kérem szépen… legalábbis addig amíg a juhász méltóztatott a kutyák után cammogni és a hatalmas botjával elhessenteni őket.

Nem merek belegondolni mi lett volna ha bolond ebem nem jön hozzám, hanem netán ő akar intézkedni. Mert ha ledönti valamelyik, akkor azt hiszem sacc per kb. a sürgösségen izgultunk volna az életéért… Már láttam mikor a saját 3 ebünk acsarkodott, és egyik a földön találta magát (igen, PrezLee volt), akkor a másik kettő gondolkodás nélkül nekiesett… Mert ugye Győző leverte a +20 kilójával, Balázs meg úgy gondolta ildomos a földön fekvő és pórázba beakadt ebet megcsipdesni… Na szóval még tiszta szerencse, hogy így megúsztuk és még csak meg se ijedtünk. Így most belegondolva kicsit azért hmm kacifántos volt a helyzet ami azt illeti 😀

Minden vélemény számít!