Ma bementünk Kolozsvárra reggel korán. Tervbe volt véve, hogy délután jövök vissza, hisz amíg édesanyám nem jön haza, addig segítek itt édesapámnak… Minden rendben volt amíg haza nem érkeztünk. Ott PrezLee úrfi nekifogott rosszalkodni. Először lekérezkedett pisilni, majd még egyszer lekérezett, majd harmadszor is, és negyedszer is…. nem lehet nem levinni, mert az ember soha nem tudja mikor “gondolja komolyan” … a négy alkalomból kettő volt komoly, a másik kettő meg csak a sétálási kedv, és az, hogy szórakozik velem…
Nemsokára elmentem, vásároltam egy számítógépes dobozt, mert otthon volt egy teljes gépre való alkatrész, amelyhez csak egy doboz hiányzott, gondoltam hamar összeszerelem és kihozom, tudjak itt is valamit kezdeni a géppel, ne várjak negyedórákat amíg valami elindul.
Igen ám de ebben a dobozban voltak olyan polisztirén darabok, és a kartondoboz se kimondottan kutya… legalábbis szerintem PrezLee valami effélét gondolhatott, mert amíg én elvoltam a gép szereléssel ő nekifogott a szobába szétszedni a kartondobozt és azokat a fehér “műhó” vacakokat…
Még szerencsére idejében észrevettem, mert a végén behavazta volna az egész szobát:
Na mi mást tehettem volna mint a maradékot elpakolom, a nagyobb darabokat összeszedem, majd felporszívózok? Megtettem, de természetesen ez ismét egy kedvenc játéka volt… a búgó porszívó körül hevesen ugrándozni, ficánkolni és nagyokat vakkantani…
Be se fejezem a takarítást az irodába amikor hallom, hogy elcammog vizet inni… ügyes kutya, gondolom én, majd hallom, hogy megint tevékenykedett… a kajás tálját még nem volt időm összeszedni. Ma az utazás miatt csak szárazon adtam neki kutyaételt, és még nem volt időm összeszedni tálastól. Az egész maradék ételét kiborította, majd boldogan szedegette fel a szemeket a földről:
😀 Szóval a mai nap kicsit rosszalkodott PrezLee úrfi…