Oltás meg miegymás

Idén kissé késtünk az oltás ismétlésével, ugyanis mikor épp menni kellett volna PrezLee jól lebetegedett. Nem volt értelme még további esetleges mellékhatásokból áradó kellemetlenségekkel is sújtani, így halasztottuk az oltások beadását. De ma annak is eljött az ideje. Már egészen jól megszokta, hogy ha valahova megyünk, akkor ő szépen bent csücsül a házban és vár ránk. Ma is logó orral cammogott a helye fele, amikor meglátta, hogy veszem a pórázt. Rögtön be akart ugrani a kocsiba, de előtte még sétáltunk egyet hogy dolgát végezze ne a városba legyen ilyen gondunk. Már nagyon türelmetlenül várta, hogy beugorhasson a kocsiba.  Mázlink volt, mert pont a rendelő előtt kaptunk üres parkoló helyet, általában ez nem szokott ilyen könnyen menni. PrezLee mindvégig izgatott volt, ki akart menni a rendelőből… nyafogott mindvégig. Az oltás fél perc alatt meg lett ejtve, ahhoz képest nem is volt olyan rémesen drága: 42 euró, ebben benne volt  a féregtelenítő pirula is.  Mielőtt megkaptuk ezt az állatorvost, eléggé aggódtam, hogy nagyon le akarnak majd minden réteg bőrt húzni rólunk, de végül hát nem olcsó az egész mulatság, még valahol a megfizethető kategóriába tartozik. Az is nagyon fontos ebben az egészben, hogy beajánlva kerültünk hozzá, miután egy nemrég megrendezett összejövetelen bemutattak egymásnak.

Ajándékot is kapott a drága, egy új szép fekete szegecsekkel kirakott nyakörvet. Most olyan “bad ass” kinézete lett tőle, marha jól áll rajta 😀

Mivel még időben voltunk, nem tértünk a föld útra, hazafele, hanem szépen legurultunk a faluba és kivettünk valami csomagot a postáról. PrezLee végig nyüszögött a kocsiba, inkább örömében, hogy valami történik, innen meg a szokásos helyünkhöz vezetett ahol megittunk egy kávét, PrezLee meg nyugodtan elterült mellettünk. Kicsit megnézték ami azt illeti 😀 Itt a faluban még elég nagy számban vannak normális méretű kutyák, de persze a fél tenyérnyi csivavák és egyéb dísz kutyák is rengetegen vannak. Ekkora azonban jóval kevesebb.

Valamikor novemberben lesz a faluban egy évente megtartott ünnepség, amikor megszentelik az állatokat. Annyira szürreális az egész, hogy a kicsiny falu nyugodt utcáit hirtelen ellepik az állatok, persze gazdástól… van olyankor minden ott. Kisfiú aki a kezében szorongatja a teknőst, ölben tartott macskák, nyulak, kis kutyák, majd nagyobb kutyák, kecskék, póni lovak és nagyok, elképesítő nagyságú és nyugodt bikák, szamarak és ki tudja még mi. Hirtelen csak nézi az ember, hogy mégis honnan került ENNYI állat, mert nem gondolnád, hogy ennyi van egy ilyen kis településen. Főleg, hogy SEHOL nem látni őket. Soha… Érdekes

Idén nyilván mi is fogunk menni 😀 Csak hogy ott legyünk.

Minden vélemény számít!