Megkínoztam a zebet!

Mert én gonosz, kegyetlen és huncut is vagyok ám! Ma egész nap bosszantott. Néha nem tudom mi a baja, szerintem tutira semmi csak épp “anyás”, vagy mittudomén, de a világ foglalkozása sem elég neki.  Mert ő nyafog. Ő nyávog, piszmog és jön bökdösni. Hozza a rongyot, a kötelet, cibáljuk, játszunk pár perc múlva megunja, majd megint nyafog…

Érdekes ahogy variálja a játékokat! Megtanult lökdösődni! Mert a hülyeségeket úgy tanulja meg, hogy az hihetetlen! Játék közben bökdöstem, lökdöstem, és megfogtam a lábát is… mindezt azzal a fő céllal, hogy amit épp cibált (rongyot vagy kötelet) eleressze… majd ha megtette akkor elszaladtam a tárgyal. Na és ő megtanulta, hogy lökdössön és megfogja a kezem lábam ha nálam van a tárgy!

Ma még a kacsával is rohantunk körbe a lakásban, meg bújócskáztunk. De a megkínzás nem itt kezdődött! Hanem 3 órakor beültünk a kocsiba és kimentünk egyet járni. Kicsit messzebb a várostól, mert gyanítottam, hogy ma is tele lesz majálisozó részegekkel, vagy egyéb állatfajtákkal (nem részletezem mi szokott lenni egy május elseje után, de a környékre egyszerűen hányás kimenni!!!) … Itt  “kicsit messzebb” elindultunk és jó másfél órát gyalogoltunk. Csak egy párszor kellett kiordítanom a tüdőmet is, szerencsére már nem rázza meg a lelkét az üvöltözésem… Rám néz majd mint aki végre meghallotta, elindul nagy kegyesen felém.  De még a kis fejére is rá van írva a nagy hatalmas csodálkozás, hogy mi??? VELEM BESZÉLSZ??? Tényleg nekem mondtad? Ó, máris jövök! Bocsi nem halottam!!!  Persze ha jön a vége az, hogy egyem a lelked de ügyes vagy, megdicsérem.

Végül is ez a módszer nekem is jó :)))) Minden dühöm kiadom magamból, kiordibálom magam a hegy tetején, oszt még csodálkozom, hogy semmi egyéb nem tud kihozni a sodromból! Még jó, hogy ilyen konokul keményfejű az ebem… vagy ki tudja. Ha nem lenne akkor talán nem is kéne ennyit kiabálnom rá!

Szóval másfél óra gyorsított tempójú séta volt. Szerencsére enyhén borus volt az idő, meleg se volt kimondottan. De ez PrezLeenek alig alig kottyan meg! Úgy terveztem, hogy innen visszaautókázunk a görkoris helyig, és ott is elszórakozunk egy keveset! De nem tettük! Mivelhogy megpillantottam a második csodálatosan fantasztikus görkorcsolyázásra kutyával eccerűen ideális utat!  Pont ott volt mellettünk! Minek kanyarogtunk volna még félórát??? Hát felcuccoltunk, PrezLeere feladtam a görkorit, magamra a hámot… ja nem, fordítva 😀 és indultunk is.

Fura mód… ARRA húz, nagyon ügyesen, de tényleg. Üget, nem kezd el rohanni, vagy ha mégis tesz erre próbálkozást, akkor a “lassan”-ra lelassul megint normálisra. Az “állsz” vagy “állj meg” parancsokra és most már a görkori fékező hangjára is azonnal áll le, de ERRE az ördögnek sem akar egy icipicit se húzni.  Vagyis az útszakaszon csak az egyik irányba húz, a másikba szalad mellettem. Fáradtnak nem fáradt, mert ha megint elindulunk ARRA, akkor megint húz, vissza sehol semmi. Gondolkozom miféle okoskodás történhet a fejébe, de egyszerűen nem tudok rájönni… Vagy 5x ismételtük meg a köröket, vagy 2x majdnem fejre estem (saját hibámból!) és egyszer jól összevesztünk PrezLeevel, mert akkor majdnem miatta estem le. Na aztán innen hazajöttünk.

Azt hiszem kifáradt… Valamennyire. De azért ne bizakodjam el magam oly nagyon… ez a fáradtság nála nem tartos! De ha felbosszant, holnap úgyis megyek falura, és a görkoris hely fele veszem az irányt! Kicsit megszaladtatom, majd utána kiviszem Győzőhöz további mozgatásra! Hétfőn tuti fogok tőle tudni dolgozni. Olyankor egész nap alszik!

Minden vélemény számít!