Hű de megjártuk a hétvégén 😀 Na nem olyan nagyon, de kicsit másképp alakultak a dolgok, ahogyan terveztük. Mert ugye mindenképpen falura akartunk menni. Szombaton délelőtt kellett volna indulni, ahol hatalmas főzőcske volt megbeszélve. Persze ez akkor történt volna meg, ha az autó is kollaborál. De nem tette. Ő úgy gondolta, hogy szombaton jobb lesz itthon ülni. Nagy baj nem történt, csak vagy 2x összevesztünk PrezLeevel. Borzasztó féltékeny 😀 Hogy is képzeltem el, hogy nem foglalkoztam vele minden másodpercben???
Tolakodik, lökdösődik, rángatja a fekhelyét, hozza a játékot, kutat a szemétbe és az asztalról is le akar venni mindent. Mindent de mindent megpróbált csak ő legyen a központba. Enni se hagyott, inni se hagyott. Persze amint valaki vele foglalkozott, azonnal “lecsillapodott” és semmi baja nem volt , mondjuk addig a percig amíg valaki simogatta a fejét.
Szerencsére csak ilyen feltűnési viszketegségben nyilvánul meg a féltékenysége 😀
Szóval “szobafogság”, szépen elmentünk a hagyományos sétánkra, meg a boltot is meglátogattuk. Nem is nagy baj végül is, mert olyan rémesen hideg volt a hétvégén, hogy szinte teljesen mindegy hol töltöttük… itt se ott se tudott PrezLee igazán kint lenni, még amíg evett is vacogott, reszkettek a virgácsai.
Bezzeg Győző fetreng a hóban, -20 fokban se ment be a helyére! Pedig ott meleg van 😀
Ja nem is mondtam… Győző kinézete magának a sufnit, és se szó se beszéd beköltözött. Igaz, leggyakrabban akkor “lakott ott” amikor kint nagyon meleg volt, ő meg behúzodott az árnyékba. Meg néha csak úgy is… de most képes kint feküdni a havon. Brrr…