A napokban megint “agyvizes” az ebem. Vagyis nemnormális kiakadásai vannak, heccel és azt hiszem akar kapni a fejére. Felveszi a “kérem a pofont” arcot és hülyéskedik… szerencsére valahogy kiegyeztünk, abban, hogy a “buksit” parancsot előbb utóbb végrehajtja és mázlijára még épp belefér a tűrésküszöböm alá vele. A “buksit” parancs meg azt jelenti, hogy na gyere ide tróger, a fejed a nyakláncba dugd és most azonnal hagyd abba ezt a buta viselkedést mert irgum burgum. Inkább elsziszegett “buuuuksssssiiiiit” kell elképzelni kezdetnek, majd egyre erősödik és fenyegetőbbé válik a hangzása mire a fejét bedugja.
Sakkor ma gonosz voltam vele. Úgy vettem észre ökelme szófogadóbb ha a szájkosár rajta van. Legalábbis az utcán végig szépen jön mellettem és nem rángat össze vissza. Így mikor odaértünk a zöldbe, levettem a nyakörvet róla és … rajta hagytam a szájkosarat. Próba szerencse gondoltam…
És lám lám icipicit hülyéskedett, meg szórakozott velem, de amúgy sokkal rendesebb volt. És így továbbra is gonosz maradtam vele.. mert egész séta alkalmából rajta volt.
Megjegyzem eléggé sietős séta volt, mert bár nagyon jól felöltöztem mégis egészen fáztam. Kesztyűbe éreztem fagy oda a kezem a pórázhoz, gondoltam ő sincs jobban, így hát gyorsan végig gyalogoltuk a távot!