PrezLee

Ma sikerült elmennem egy kutya-shopba, ahol mindenféle érdekességeket lehet kapni és a jó a dologban, hogy immár ismerősök vannak ott… így a kedvezmények miatt egy póráznyit ingyen kaptunk meg… :D. Nem volt igazán szándékom újabb pórázt venni, mert ez már a nagyon sokadik, de nem volt időm elmenni a központig és venni póráznak való anyagot és megvarratni. DE az elrágott pórázok helyett fogok anyagot venni és készíttetek mindenféle hosszúságú pórázt. Kb negyed annyiba fog kerülni, a karabinerek már megvannak.

Végül is azért mentünk oda, hogy az acélsodronyt megvegyük. Ezért arra lesz szükségünk, mert PrezLee utálja ha meg van kötve. Na ezen nem is csodálkozom, hiszen eddig életében ez a második alkalom, hogy meg van kötve és a gazdája teszi az eszét és nem “veszi” észre micsoda egy “tragikus helyzetbe” került Ő amiért nem mozoghat szabadon és nem okozhat galibákat a kedve szerint!!!

Egy ilyen divájszal gazdagodott a kelléktárunk…

ami természetesen “állatbarát” ugyanis szép piros műanyag borítása van, (jó büdös) és van az a sokk felfogó rugója is. És ezzel elméletileg a kutyaoskolában történő kikötésekor nem kell fájjon többet a fejem, hogy mikor sikerült elrágni annyira a madzagot, kötelet, kingát, hogy kiszabaduljon és “történjen” valami …

De… mindez nem volt elég, mert a bőr nyakörve a tegnap felmondta a szolgálatot. Így vettem neki egy olyant is… na meg egy szép barna pórázt is. Amire már ma volt kezdeményezése, hogy kicsit megigazítsa a fazonját…NEM HAGYTAM! Ezen is kicsit összevesztünk.

Ellenben… és ez nagy csoda! Sikerült szaladnunk vagy 3 köröcskét, és nem akarta se a pulcsimat leszedni, a nadrágszáramat se megfogni és a pórázt is békén hagyta. Meg megállítani is sikerült… amivel garantáltan gondunk lesz a kiállításon az a bíró!!! Mármint eddig nem jöttem rá, hogyan értessem meg az ebbel, hogy ha valaki közel megy hozzá, az még nem jelenti instant módon, hogy “barátkozunk”… lehet csak “szemlélődünk” is… mondjuk kb. ez az amit a bíró majd tenni akar, és meggyőződésem, hogy lökettem teljesen félreérti majd és mindenáron barátkozni akar majd a bíróval… Valami csak lesz Hátha valami csoda folytán nyugodtan fog maradni Bár ezt magam se hiszem…

Szerdán valamikor értesítenek, hogy lesz-e hamarosan “snake” és hogy mennyire kell felkössem a gatyómat ehhez az újabb csoda szerkentyűhöz… mert rettenetesen drágák… de ahogyan PrezLee reagált rá, hát az egyenesen csodálatos!

Ma október 30 volt… állítólag, mert természetesen hiszem ha akarom :D. Annyira szép idő volt kint, hogy 4 kor éreztem mindenféle hangya futkározik a talpamban és nagyon mehetnékem van… NAGYON. Fél 5-ig bírtam oszt kikapcsoltam mindent és nekifogtam készülődni… ha nem más lehet menni tekeregni PrezLeevel. Őkegyelme azon másodpercben észrevette és minduntalan felugrált nem hagyott békémet… pedig még át kellett öltöznöm, kabát és miegymást felvennem, iratokat ellenőriznem és a sok egyéb tennivaló indulás előtt. Elég hamar elkészültem, 5-kor már a fellegváron sétáltam.  Egyetlen bajom volt csak a világgal… melegem volt, és cipelnem kellett a kabátot… De végül is ez sem tragédia, szóval még ez sem okozott semmi “lelki” traumát. Egyszerűen fantasztikusan csodálatos meleg este volt kilátásban. A többi kutyás úgy 6 óra tájban kezdett megérkezni. Az első ember+kutya megjelenése említésre méltó: PrezLeevel már kirohantuk és kijátszodtuk magunkat, így a “ponkra” felültünk és néztük a világot. Egyszer a túloldalon valami mocorgást észlelt és elkezdett morogni… annyira egy érdekes érzés fogott el totális biztonságban éreztem magamat egy 7 hónapos kutyával! A fura a dologban természetesen az volt, hogy nem igazán volt mitől félnem… DE mégis az, hogy azonnal jelezte valami mozgás van a távolban, nagyon megnyugtató volt.

6 óra után sorra érkeztek a kutyák és gazdáik, az egyik gazda meg hozott egy kis mustot is… persze végigkóstoltuk, és mivel mindig akadnak ellenvetések kissé lehordtuk az alakot amiért olyan keveset hozott PrezLee közben balhézott egy keveset az ifjú szentbernáthegyivel, majd itt ott egy egy morgás elhangzott a többi kutyával is, de nem igazán komoly még a dolog… végül is helyrerakják ők maguk és mi gazdák ott vagyunk ha a “hiszti” igazán komolyra fordul… egy kis marakodás, morgolódás még nem okozta senkinek se a halálát… és tény és való, hogy miután a kutyák “helyrerakták” a dolgokat, utána egyiknek sem volt semmi baja a másikkal…

Na így ment ez olyan fél hétig… ezután elköszöntem és elindultam a Grigorescu negyed fele, mert 7.01 percre voltam “beprogramálva” az állatorvoshoz… fura egy időpont de végül is miért ne? Igen ám de ahogyan fogalmam sincs sokszor milyen nap van éppen, úgy az óráim is mindegyik annyit mutat amennyit éppen akar, de végül is a saját “időzonám” szerint igyekeztem pontos lenni. Így … nem a főlépcsőn baktattunk le a fellegvárról, hanem ott a mellék lépcsőn, ahol egyetlen lámpa sincs… Sikerült lebotorkálni a szinte teljes sötétségben és eljutni a rendelőig… PrezLee meg komolyan kitett magáért, egészen szépen ment lábnál és a kerítések mellett ugató kutyáktól sem ijedt meg jaj de nagyon… sőt, merem állítani, hogy az elsőtől szeppent csak meg egy kicsit, de mivel én fülhallgatóval a fülemen még csak észre se vettem a “veszélyt” nem jutott időm megijedni, és nem reagáltam le az egészet… így gondolta neki sincs igazán oka félni… szóval sietve elmentünk és elértünk a fülpucolásra. Itt PrezLee nekifogott kajtatni is egy kicsit, de mindez neki meg van bocsájtva, mert többször említettem, hogy PrezLee kivételesen jó helyzetben van, neki rengeteg mindent szabad…

Mai “túraként” maradt a hazasétálás, majd kapott vacsorát és “a fogaim közé vettem a szívemet” bezártam a helyére és meglógtam Nehogy már megijedjek a két napja történt margarin zabálástól! Hát szépen itthagytam a kutyát és átmentem szomszédolni… Végül egy üveg bor elfogyasztása után a barátnőmmel “hazaballagtam” (25m) és boldogan üdvözöltük egymást PrezLeevel… és csoda, mert a lakásban semmi egyéb kárt nem fedeztem fel… Mégiscsak igaz, hogy “bátraké a szerencse”

PrezLee  szinte egy hetet volt kint falun, és ezek szerint a Frontline hatása már lejárt.. mert megint van rajta bolha. Na sebaj, holnap beszerzek valami kullancs-bolha elleni izét, mert  egy kullancsot is találtam benne… ráadásul az érdekes a dologban, hogy Tedi kutyámnak is ugyanazon a helyen volt kullancsa, csak a másik lábán, vagyis tükörben… és amint látom ez a kullancs is be fog gyulladni PrezLeenek, mert nem sikerült teljesen kiszednem… s akkor neki is lesz egy picike forradás, mint ahogyan volt Tedinek.

Na de holnap be kell szereznem azt az izét, hogy ne mind idegesítsék PrezLeet az élősködök… mert az élősködöket ki kell biza írtani

Elmentünk a kutyakiállításra… Réka meg Zsolt, illetve Orsika, PrezLee meg én… még egy kismacska és egy kis nyuszi hiányzott a kocsiból, hogy meglegyen a teljes Mézga család. Szombat reggel beszereltem a babaülést a kocsiba, és meg voltam győződve, hogy PrezLee jól ellesz az első ülés előtti részben. El lett volna, de kissé beszuszukálva. És mivel nagyon megszokta, hogy az övé a hátsó ülés állandóan mocorgott. Végül a benzinkútnál hátra került, Réka szerintem agyon volt kínozva mert  nemcsak a kicsire kellett figyeljen, hanem lökött PrezLeere is.  Végül mondhatni egész nyugodt körülmények között megérkeztünk Tordára… csak ja igen, meg kellett keresni a stadiont is.

Elég hamar megkaptuk az utasításokat, egyszerű volt megkapni, és nagy cécóval  behúztunk a kapun és maradtunk tátott szájjal, ugyanis a.) vagy nem jó stadionra érkeztünk, b.) nem ma van a kiállítás alapon elkezdtünk telefonon érdeklődni, hogy akkor mégis most mi van???

Sajnos utóbbi bizonyult igaznak, miszerint a Tordai kiállítás igenis vasárnap van. Na jó, semmi pánik és kétségbeesés, elvégre ott van a Tordai hasadék, azt is meg lehet látogatni és ráfogjuk, hogy áááá igazándiból tulajdonképpen teccik tudni mi csakis azért mentünk Jó, én voltam a balga, mert nem néztem utána pontosan, hogy mikor is van a kiállítás de ezt nem mondjuk meg senkinek!!!

Azt reméltük, hogy valami csak lesz nyítva, és esetleg bedobunk magunkba valami vitamindús szalmakrumplit is… és volt is nyítva egy bűfé, csak sajnos sör és ásványvizen kivül még egy vacak öngyújtót se lehetett kapni!!! És elfelejtettem vinni magammal öngyújtót! Félig átsétáltunk a hasadékon, de ekkor Orsika már kezdett elfáradni, oszt visszafordultunk. Hazafele a kicsi aludt a kocsiba, PrezLee se sokat mocorgott, igaz egy adagot rohangált is.

… nem írtam! Kicsit másképp alakultak a dolgok mint először tervezgettem és még hej haj október 9-én kimentem PrezLeevel falura, és szépen ott hagytam… Nagyon sajnáltam, hogy nem vittem magammal, de végül is jó döntés volt itthon hagyni a kis trógert. Ahova mentem ott ugye volt két kutyus, de nem tudtam pontosan hogyan reagálnának az agyamentemre, és azt se, hogy agyamentke hogyan reagálna arra, ha tegyem fel este ott hagyom egyedül a lakásba…amíg éppen söröcskézünk… na ezeken gondolkodtam egész szerdán és a legkézenfekvőbb megoldásnak az tűnt, hogy anyuméknál tökéletes helyen lesz, unatkozni tutira nem fog (mint ahogy az Euro Dog Show-ra való menetelemkor se tűnt fel neki, hogy meglógtam…) kaját kap, sétálni viszik, egész nap játszik, szóval aggodalomra nincsen ok.

Azt nem mondom, hogy nem jutott rengetegszer eszembe az ebkutya, és azt sem, hogy mikor például egy kertben töltöttük a napot, meg egy másikban a másikat akkor nem éreztem magamat sz@rul amiért ilyen gonosz lelkű gazdi vagyok és nem hoztam magammal, mert milyen jókat rohangálhatott volna… de végül józan döntésem okosnak bizonyult…és a hétvégéből kicsit több lett mint amikor elindultam.

Oda meg a visszafele úton egy párszor néztem a tükörbe és kerestem az ő buksi fejét, de természetesen nem találtam…ekkor rátört a röhögés és eléggé furcsán mutathattam ahogyan egyedül a kocsiba, vigyorgok valaminek… jövet is, menet is… Menet  azon vigyorogtam milyen pofikat vág amikor utazunk…jövet meg azon, hogy még egy pár óra és találkozunk.

A találkozás már igencsak heves volt… Kb negyed órát táncolt körülöttem és nem tudott betelni velem, felugrált, és nagyon boldog volt, hogy ismét ott vagyok. Majdnem elsírtam magamat, jól összekoszolt de  kit érdekel ez igazán amikor azt a boldogságtáncot képes leírni a kedves kiseb?

Na és akkor még “pihentem” két napot is, mert  egy 6 napig tartó intenzív “hétvége” után az embernek pihennie is kell egy kicsit, hát maradtam falun és legalább jól kialudtam magamat.

Szerda este, PrezLee olyan egy aranyos jelenetet rendezett!!!

Anyukám azt mondta, hogy tróger ide, tróger oda, az ágyra nem felmászásnak a leghatásosabb megoldása az, hogy be se mehet a szobába… Ez nem tragédia, hiszen a konyhában is ugyanolyan meleg van, na és ott van Győző is, tehát nem fog lelki sérülést szenvedni az eb… Nem is történt semmi különös, szépen összebújtak Győzővel és úgy aludtak. Igen ám, de szerdán megérkezett a GAZDI!!! És akkor PrezLeenek a fejében NYILVÁNVALÓ lett, hogy ott kell aludni az ágy mellé terített pokrócon.

Nemcsak hogy betolakodott a szobába, hanem egyenesen kikérte magának… és az ágy mellett volt is egy pokróca, igaz kimosva és összehajtva. Na PrezLee fogta magát és elkezdte valahogy kiteregetni a pokrócot, mintegy jelezve, hogy Gazdi old meg, tudod én itt fogok aludni, most, hogy már itt vagy. Kaptam a lapot, kiterítettem a pokrócot és ő se szó, se beszéd ráfeküdt és ott maradt. Az ágyon ültem és figyeltem a jelenetet, ahogyan PrezLeeből hirtelen alkalmi süket lett. Anyukám szólította…ő meg nézett jobbra, balra és tette, hogy semmit nem hall, még csak rá se nézett. Kaját tett a tálkájába, rázogatta…de igazából csinálhatott bármit, mert PrezLee olyannyira “nem hallott” semmit ezekből, hogy még a  kis kifli poziciót is felvette és a fülét se mozdította semmiféle hívásra vagy csalogatásra… Persze én erre mit tettem??? Hát döltem el a röhögéstől… Érdekes módon alkalmi süketsége egyből megszünt ha én szóltam hozzá… szépen kihívtam a konyhába és az ottani “helyére” küldtem… szó nélkül beleegyezett, hogy na jó, ha te mondod akkor alszom itt… De nagyon édes volt az egész, itt a gazdi akkor azok a szabályok érvényesek viselkedése.

Készülök a hétvégére, mert váratlan és hirtelen valami összejött. És a jó a dologban, hogy PrezLee-t nem kell itthon hagyjam. Mert vihetem magammal. Ahova megyek ott van már két kutya, és mivel PrezLee még kölyök, így nem lesz baj. Ma voltunk olaj-cserélni. Szegény kicsi autócskára már igazán ráfért. Valami 12.000 km volt megtéve a régi olajjal, és sacc per kb. 10.000 körül cserélni kellett volna. De most aztán, hogy kárpótoljam a drágát, még a sebességváltónál is kicseréltettem az olajat.  Az olajcsere közben meg PrezLee veszettül sírt… mert az udvaron megjelent egy cica. És a néni, gondolom az olajcserés bácsi felesége lehetett, fogta magát és felemelte a cicut, megmutatta PrezLeenek (aki mindvégig az autóban ült). Na lett ebből nagy sírás rívás, mert ugye ablakon keresztül nem lehet cicát nyalogatni… és ráadásul a cica ezután elment, faképnél hagyta PrezLeet…

Ezután kissé megkésve lementünk Feri bácsihoz, ahol a Cane Corso lánnyal játszott egy sort, még nézegettük, hogyan áll, hogyan szalad és mindenképpen jövő héten kell már találkozzak a kiképzővel, hogy PrezLee tudjon normálisan jönni menni…mert a kolozsvári kiállításra csak benevezem… Legalábbis ezen pillanatban úgy gondolom. Mert holnap lehet másképp gondolom, és holnap után megint másképp, és végül is teljesen mindegy, mert úgyis azt mondtam egy két kiállítást megér, hadd lássuk mit mondanak róla a “szakértők” is Vajon miért van az, hogy a “szakértők szó alatt egyből a “semértők” szó jut eszembe? Végül is, kissé idegesít, hogy egy kutyán megnézik nagyjából a külsőségeket oszt kategorizálják, hogy jó vagy nem jó… mikor ugye a lényeg az “belül” van…

Holnap is “kulturprogram” van kilátásban, el kell vigyem a kocsit nézzék meg az egyik kerekét… és természetesen PrezLee se marad itthon, hadd lásson világot.

2008.10.19-én lesz a C.A.C Torda. Na ide gondolom elmegyek, hiszen nincs is messze, de nem fogom benevezni még PrezLee-t. Ezen a héten már elméletileg beszélhetek Lacikával, kezdjük el nevelni kicsit “rendesebben” az ebet…de az igazság az, hogy még bőven ráér… Igazán komoly edzést még úgysem tudunk vele végeztetni. De azért előzetes nevelésben részesülhet valamicskét. Na és a C.A.C Tordara meg elviszem, hogy szokja a strapát, a stresszt no és miért ne mennék? :D. Azután hamarosan lesz a kolozsvári kutya kiállítás, ide gondolom már benevezek. Holnap lemegyek Feri bácsihoz, és elkezdek intézkedni, hogy a kutya egyesületbe legyek már beiratkozva, és a PrezLee papirjait is honosítsam idejében.

Mondanom se kell, de mindenfélét olvastam arról, hogy a kutyák nem szeretnek autózni… Kissé furának tünt nekem, hiszen minden eddigi kutyánk valahol autóbolond volt, önként ugrottak ki be a kocsiba, szóval ezzel nem volt soha semmi probléma. Nagyon reméltem, hogy PrezLee is ilyen lesz…és nem csalódtam benne negativan…mi az, hogy autós problémák? No ez nállunk teljesen fordítva jelentkeznek… Addig van gond amig sikerül elrendezenem a hátsó ülésen a pokrócot, mert hadakoznom kell a kutyával, aki amint kinyílt a kocsi ajtaja, mindegy, hogy melyik, de azonnal be akar ugrani… ha meg véletlenül sikerül neki, és mondjuk a pokróc nem került az ülésre akkor elég szívós munkát igényel amig ki lehet hámozni onnan…

Már úgy is jártam, hogy nem szándékoztam menni sehova, csak éppen kerestem valamit a kocsiban…PrezLee behuppant és rettenetesen szemrehányó szemekkel nézett rám amikor tudattam vele, hogy biza nem megyünk sehova… és igenis ki kell szállnia a kocsiból. Volt olyan, hogy elsőre a kutyát pakoltam be… utánna vissza a lakásba és még negyedórát szöszmötöltem amig mindent ellenőriztem, csomagokat leszállítottam, bepakoltam a kocsiba…és ő addig szoborként, mozdulatlanul ült a kocsiba…még akkor is amikor az ajtót nyítva felejtettem.

Üzletben vásárolni is simán tudok (persze ha nincs kint katasztrófálisan dög meleg…) mert ő csak üldögél a helyén és türelmesen vár. Jó, nem két órát, de a negyedórát kibírja.

Az autóban önként vette fel azt a szokást, hogy a hátsó ablakon néz ki…néha olyan mint azok az ősrégi bólógatos műkutyák, csak néz ki, szemlélődik és elvan mint a befőtt… hányás, rosszullét, soha nem jelentkezett… Az ablakon nem szereti kidugni a fejét, ez valahol ugye még jó is. Még akkor sem amikor mondjuk dugóban ácsorgunk…

Valahol nagyon örvendek, hogy ilyen jól kialakult az autózási mániája… És nagyon mókás tud lenni, ahogyan ha a garázsba megünk néha ad egy egy nyelves puszit a kocsinak… nemhiába az én kutyám mind a ketten imádjuk ezt a kék tragacsot

A ma reggeli séta is egyfajta “harc” volt… egyszer kétszer leordítottam a fejét a helyéről… de hát mivel nagyon de nagyon kéri hogy keménykedjünk, akkor természetesen ezt fogja megkapni… Azt hiszem a szomszédok meg vannak győződve arról, hogy teljesen elment az eszem… eddig minden nagyon csendes volt, hiszen a kis huncut alíg csinált valami agyamentséget amiért komolyan meg lehetett volna szídni…de most elkezdte. Például, nem figyelek rá, bosszúból bepisil…még csak egy hanggal, mozdulattal se jelzi, hogy menne ki, hanem néz rám komiszul és ereszti Hát természetes, hogy nem fogom ezért megdicsérni…Oszt akaratoskodik…ha nem akarok játszani vele, amikor nem akarok, akkor időnként elkezd durvulni. Megcsipi a lábamat, a kezem után kap…Na ez pedig egy olyan dolog amit nem tűrök.  Ezért már kapott egy két nyaklevest…de néha nem éri be ezzel. Oszt akkor jön, hogy lebirkozom és még meg is morgom ha szükséges… Előbb utóbb megsértődik és ismét jó fiú lesz.

Aztán néha néha sétakor rájön a hoppárlé…mindenképpen a pórázt akarja ráncigálni és természetesen én nem akarom…de lássuk ki az erőssebb…biztos nem ő. Így megesik hogy 100 méteren is csak a nyakörvétől fogom és “megyünk” arra amerre én akarok menni. Pedig előre “megmondtam” neki szépen…PrezLee fiam, én viszlek sétálni, nem te engemet…ehhez tartsd magadat és jóban leszünk. Rángatsz, rángatlak. Arra akarsz menni, akkor én erre. Húzol visszahúzlak. Nagyon meghúzol, még jobban meghúzlak…De mivel egy makacs és kitartó eb ez a PrezLee hát…még makacsabb és még kitartóbb leszek én. Nehogy má ő kezdjen csóválni engemet….:D

Azt hiszem hamarosan elkövetkezik az a perc, amikor meg fogom harapni az ő fülét is…Ez megtörtént Tedivel…a hiszti korában… és szinte azonnal lecsillapodott… mindenesetre egy adott pillanatban ki fogom próbálni.

De hogy a jó dolgokról is beszámoljak…ma elég volt rászólni keményen hogy az emberi ürüléket ne szedje össze… és még más egyebeket sem…Igaz tiszta ideg vagyok minden séta alkalmával, egyetlen másodpercre se tudok másfele figyelni, csak arra, hogy mit okoskodik már megint, és megelőzésképpen rászólni ha “készül” valamire. No de nem panaszkodok…nekem kellett ilyen eb De belejön, hamarosan ezen a hülye korszakon is túlesünk…na meg a kutyasulizás is elkezdődik és megnevelődik a rakoncátlan.

Nem a munka kutyáról van itt szó Hanem a munkáról és a kutyáról. Ma hosszú idő után nekifogtam dolgozni. Hát szerencsére az én munkám olyan, hogy ő itt feküdhet az irodába, mellettem…és nekem jó, hogy néha ránézhetek ahogyan durmol…mennyire vágytam erre, valamikor réges régen, amikor minden nap be kellett mennem dolgozni… és Tedi szegény itthon kellett maradjon… Megpróbáltam vinni magammal, a fönökök közül kettőnek nem lett volna semmi kifogása ellene… nagyon szépen ült az asztalom alatt, néha mozgott egy kört, aztán visszafeküdt… És látszott rajta, hogy még csak nem is unja… hiszen figyelt engem, vagy éppen aludt…délfele kirohantunk egy rövid “egészségügyi sétára”…de reggel, és késő délután ugye eggyütt sétáltunk hazáig.

Pedig az egyetlen főnök aki hisztizett az is láthatta, hogy semmi de semmi gond nincs vele… a klienseknek is szimpatikus volt, ahogyan ott feküdt nyugodtan az asztal alatt…de ha hiszti lett belőle, kénytelen voltam erről a luxusról lemondani…maradt az, hogy délben hazalógtam, ugyancsak az “egészségügyi séta” miatt… és persze, ez a dolog már két főnöknek nem tetszett… de nekem mindenképpen haza kellett mennem… nem hagyhattam az ebet a lakásba zárva több mint 8 órát… Végül az lett a vége, hogy teljesen elegem lett a munkahelyemből…

Most szerencsés vagyok, vagy inkább PrezLee szerencsés…hiszen csak ki kell várnia amig befejezem a munkát, aztán mehetünk, vagy játszhatunk. Ma annyira nyugisan feküdt… hogy kimondottan rendesen tudtam dolgozni…miközben ő a kutya itt szuszogott mellettem…

Oszt elmentünk sétálni…előbb hátra a teniszpályák mellé, onnan meg …eh menjünk arra alapon egészen a Garibáldi hidig, ott át a szamos másik partjára…onnan meg végül kikötöttünk a fellegváron. Ott is jártunk egy nagy kört, mert nem volt egyetlen hozzá való kutya sem, akivel játszodhatott volna, de hát sebaj, gond egy szál sem…hiszen tanulni is kell, lassan itt az ideje a fegyelmező gyakorlatoknak…

PrezLee gyönyörűen űl, fekszik, pacsit ad, felkell, megvárja a szabadot amíg eszik…itthon, de kint még “bajok” vannak a fedélzeten, végül is nem komoly, hiszen kint is rengeteget kell gyakorolnunk amíg a fegyelemmel rendben leszük…Szóval mentünk pár lépést… és jött egy ülsz. Megint mentünk egy adagot, megint ülsz…nagyon nem figyelt valahol az 5-6 után adta jelét annak hogy enyhén begörbitette a lábait…mintha ülne, de közben látszott rajta, hogy az agya máshol jár…

Végül keresztbe kasul sétáltuk a Fellegvárat, majd kikötöttünk a “játszótéren”, a gödörbe…még mindig nem volt ott semmi kutya, csak egy labdabolond, a gazdájával, és annak a kb 6 éves fiával…

Valami labdát talált a gyerek, azt rugdosta, PrezLee meg rendes tolvaj módjára ellopta tőle egy párszor… Nem ültem sokat, mert bár PrezLee nagyon de nagyon rendesen viselkedett a kisemberrel… és az is egészen jól “bánt” az új kutya ismerősével…vagyis valahol tartott tőle, mert ugye nem ismeri…de látszott, hogy feszélyezett a fiúcska. Még egy adag hosszú séta és hazaértünk.

Még volt két gyerekes helyzet nagyon aranyos… a játszótér mellett haladtunk el, amikor egy nagyon “törpe” meglátta a kutyát…megálltam, mert apastól anyástól gügyögtek a kutyának, a gyerköc meg totyogott felé…Olyan 1 méterre közelítettek meg, PrezLeet leültettem, és jó szorosan megfogtam, a gyerek nagy kerek szemekkel nézte… mosolygos jelenet volt…az apja magyarázta neki, hogy szép kutya

A fellegvárra érve volt a második gyerekes jelenet…vagy 3-4 10 év alatti fiú ott játszadozott…megkérdezték hogy nem-e Alina a nevem, mosolyogtam s mondtam, hogy nem biza, és hogy az a kutya az agár? Mondtam nekik, hogy biza nem agár, ez kérem Dobermann… és erre hirtelen eszükbe jutott, hogy igen igen, Dobermannt akartak mondani…

Említésre méltó, hogy ma beszéltem az állatorvosnővel, és a vérvizsgálat eredménye a legnagyobb rendben van, kisebb nagyobb ilyen olyan “mutatókkal”, de minden a normális határok között mozog, és a korához képest OK. Ma ellenőrzőm, hogy kb mennyi vizet iszik…eddig kb 1 liternyit tettem a táljába, és még van belőle…ez meg olyan +-dolog, mert lehet kicsivel több, kicsivel kevesebb…

Hazaérve, mivel ma nem igazán rohangált sokat, hát játszodtunk egy rongyozást..és asszem tudom, honnan jutott eszébe, hogy a kővel szúrjon ki a kicsi kutyával…valószínűleg én “szúrhattam ki” egyszer vele hasonlóan… mert ma játék közben, vettem észre én is, hogy viccből, de “bolondítom”…játszottunk a rongyal, majd egyszer csak ott hagytam rongyostól, és nekifogtam a csipogó nyuszival játszani…persze azonnal az kellett neki, erre meg eszeveszettül “rohantam” és elkaptam a rongyát, majd mentem is vele…szóval biztos egy ilyen játékból “leste” el a trükköt…De ha így van, ha nem, akkor is figyelemre méltó teljesítmény ez, hiszen itt végül is ő alkalmazott egy trükköt, amit tőlem tanult, a másik kutyával szembe…

Ja..és hogy legyen szó, igazán munka kutyáról is… szerdán találkozunk a kiképző sráccal. Egyelőre még nem tiszta, hogyan is lesz a dolog, mert ugye én nem akarom bárkinek a kezére adni. Nekem senki de senki nem fogja az én kutyámat túl durva módszerekkel helyre pakolni…mert bár néha igényel egy egy taslit, de 100x jobban reagál a pozitiv motivációra mint a negativra… ha nem megfelelőek a módszerei akkor nem megyek bele. Na ezt kell holnap megbeszélnem…és ráadásul egy alapfokú fegyelmi vizsgára, a nyakamt teszem, hogy meg tudom én tanítani… hiszen már tud mindent. Ül, fekszik, marad, enged és a kört is tágítjuk…hogy nem csak akkor ülsz az ülsz amikor itthon, a kertben vagyunk, hanem mindenhol.