Kategória: Összevissza

Na ma minden esetre tisztára egy gyagyás nap volt.. itt van alig 10 óra múlt és máris hullafáradt.

nem részletesem… csak szétordítottam a szomszéd cég tulajdonosának a fejét… mert már betelt a NAGY poharam is, hiába beszéltem szépen mégcsakazért is úgy parkolnak a kocsikkal, mint ahogyan a ló elszórja a lócitromot… vagyis ahova érik… és ma nagyon de nagyon de NAAAAAGYON ideges voltam…

Aztán felcipeltem a tv-t, majdnem a fejembe ejtettem, de végül csak sikerült a helyére tennem.

Kicsit később egy szekrényt is felcipeltünk, igaz az darabokban volt és itt már segítségem is akadt, majd neki is akartam fogni össze szerelni, de kis technikai gondjaim vannak, a fél lakást át kell rendezni a szekrény miatt… nem unatkozom az tuti.

Időközben megjelent lökött nagybátyám is… csengetett az ajtóban, és majdnem felpofoztam őt is… na igen, őt már csak azért mert az agyamra megy, és ha amúgy is ilyen napom van, akkor miért ne lennék mindenkivel hasonlóan “kedves”…

És ma csak annyit terveztem, hogy megfürdetem PrezLeet, megszáringatom, adok neki vacsira finomat, majd ágyikó és alukálás korán… utálok már tervezni!!!

Sajnos (vagy szerencsére? … igazából nézőpont kérdése) úgy alakultak a dolgok, hogy PrezLee uraság ezen a héten falun fog “nyaralni”, és ott fog rosszalkodni Győzővel. Ma meglátogattam, és vittem neki egy adag marha csontot, ami már kb. 2 hónapja a fagyasztóban volt, megfőzve várta, hogy eszembe jusson… na most eszebe jutott, éppen beadtam neki, simi simi a kerítésen keresztül és máris tovább kellett állnom. Egy “szakértőt” cipeltem ki, az meg felmérte a területet, onnan meg a polgármesteri hivatalhoz mentünk, ahol egy csomó százéves térképeket nézegettek és onnan megint vissza Kolozsvárra. Szegény PrezLee nem nagyon értette, de most ilyen “komplikált” helyzet állt elő, és el kellett viselnie.

Ma is reggel 6-kor szólt az óra… az este azonban felfedeztem, hogy nemcsak 4 ébresztési lehetőséget tudok bállítani, hanem rengeteget 😀 Mert a calendar funkciónál, minden percre tehetek egy zajnogó figyelmeztetést!!! Na persze nem teszek, de ott van a lehetőség, hogy akár 15x is szóljon a telefonom 😀 Hát nem fantasztikus egy találmány???

Olyan hideg volt a reggel, hogy majd odafagytam. Sapkával, kesztűvel felszerelkezve mentünk egy rövid sétára, majd ködben mentünk el a kiállításra. Kicsit korábban érkeztem meg mint tegnap, és ma nem sikerült megúszni parkoló jegy nélkül… persze várhattam volna de nem akartam. Jól van ez így…

Sétáltunk még egy adagot a kutyával, rémesen hideg volt, majd jobbnak láttam bemenni mert ott legalább volt fűtés. A tegnapi helyre pakoltam le a kutya pokrócát meg a táskámat és már ott is voltak a friss ismerősök a tegnapról. A két kutya egyből elkezdett játszani, és a még félig alvó sátrat egyből felverte. Végül jobbnak láttuk lecsillapítani őket, mert már kezdtek csúnyán nézni ránk.

Ma nagyon keveset ültünk, mert csikart a hasam és ráadásul félő volt, hogy drága kutyámnak is hasmenése van… lehet a tegnapi stressz ütött ki rajtunk, mert nem vagyunk közös koszton… ki tudja? Végül marhára szerencsénk volt, mert a bírálatot a ringben a Dobermannokkal kezdték, így seperc alatt letudtunk mindent majd angolosan távoztunk… épp csak köszöntünk az ismerősöknek.

Ma kissé szigorúbb volt a bíró, és csak “ígéretest” kaptunk… De jól van ez így is. Főleg, hogy ma PrezLee nagyon hiszti-peti volt, még a ringben is cirkuszolt 😀 De egészen szépen beállt, mert Lacika szólította a ring széléről, úgy figyelte mint aki csodát lát. Szaladni is elég jól szaladt, de a hisztit azért bemutatta. Hiába na, van egyénisége a drágának 😀 Ha nem tetszik neki, akkor nem tetszik és kész. Majd belejön…

Szegény PrezLee 😀 Ma rövidebb de annál velősebb volt a sétája. Egy csomót gyakoroltunk és jó párszor megráncigáltam, ő megmorgott, erre még jobban megráncigáltam. Az egész ráncigálás végül is azért kezdödött mert az agyára szált valami… nem tom mi, gondolom a dícsőség és kérem szépen neki nem tetszik ha én azt mondom neki a pórázt NEM SZABAD rágni… ez nagyon nem tetszik neki, és még csak azért is rágni akarja, erre megráncigáltam, hogy NEEEEEM, ő pedig DEEEE alapon nekifogott vitázni velem. Végül letepertem a földre és kicsit megszorongattam, ezután ő volt a földre szállt angyalka, és tudtunk szaladni úgy is, hogy NEM rágta a pórázt…

Mielőtt még felértünk volna majdnem nekifogtam verekedni egy takonypoccal… szerencsére totál higgadt vagyok és nem estem neki, de nagyon közel álltam… Épp az első lépcsőkön haladtunk felfele mikor látom, hogy ez az idióta elkezd rugdosni egy kismacskát. Az a szerencsétlen állatka csak ült egy lépcsőn és nézett ki a kis buta fejéből a világba. Erre ez odamegy, direkt és elkezdi lökdösni a lábával. Szerencséjére nem az a totál bevadult rugdosást hajtotta végre, de ez elég volt, hogy felmenjen a cukrom… rá is ordítottam, hogy mi a büdős francot csinál??? erre hátranézett, lenézett az immár szájkosár mentes ebemre, ami a kezembe volt 😀 és elkezdett hebegni, habogni… lehülyéztem és lemarháztam, de legszivesebben nekimentem volna egy furkosbottal… végül is kb. ennyi volt amit tehettem, de legalább egy kicsit megszeppent.

Tényleg nem értem miért zavar egyeseket egy állat amelyik nem tesz semmit, csak üldögél, még csak utban sincs… na de kész, nem húzom fel többet ezen magamat.

Megyek főzöcskézni mert hamarosan megérkeznek a vendégek, akik miatt PrezLee mai sétája lerövidült 😀

Ma valami 3.45 kor már indulásra készen álltam, és kb még 10 percet vártam PrezLeere… mert a kezembe a pórázzal, hívtam magamhoz, ő meg ugrándozott, ugatott és “vitatkozott” velem… Szökkent jobbra, szökkent balra, ugatás sorozat majd kezdtük elölről… végül mégiscsak belátta, hogy nyakörv póráz nélkül nem megyünk sehova és nagy nehezen “megadta” magát a “kegyetlen sorsnak”…

Már mikor elindultunk elég hideg volt kint. De mivel felfele mentünk a Fellegvárra így eléggé kimelegedtem én is. A gödörbe gyakorlatoztunk egy kicsit, PrezLee úgy megy mintha jönne 😀 mindent meg kell szagoljon, minden más érdekli csak az, hogy mit mondok neki, na az nem…Na ezzel a dologgal volt egy kis “összekoccanásunk” és a vége fele már egészen szépen szaladt… néha néha kiindult a “körből” teljesen más irányba de visszatereltem és folytattuk. Hát nem lesz tökéletes ring dresszúra de valamilyen szinten boldogulunk majd a kutya kiállításon.

Ezután még egy flakonkergetést megejtettünk, majd hasra estem vagy kétszer is, amíg rájöttem, hogy valami csapadék szerűség rakodott le a fűre és annyira csúszik, hogy az már szőrnyű. Játszódtunk “gyere ide”-t is, amikor nagyon otthagytam, és ő meg rájött, hogy ez már nem vicc és jött utánam. Az egyik ösvényen elindultunk, itt ő bóklászott a bokrok között, hívtam nem jött, majd “letámadott” egy arra sétáló párt. Persze szerencsére “kedves” támadás volt, mármint ment óda fenék csóválva és ugrándozott, ezek meg nem ijedtek meg tőle. Rögtön hívtam, félig meddig elindult felém, majd elnézést kértem de  nem volt semmi gond… Kicsit zavaróak ezek a “viselkedései”… mert tény, hogy nem bánt senkit, de egy szívbajosnak mind magyarázhatok…

Ezután elindultunk egy “körsétára” mert már enyhén szólva  vacogott még a zoknim is… ekkor találkoztunk Coraval, akivel első alkalom, hogy akkorát rohant mint egy eszeveszett. Majd a térre mentünk, ahol szép sorjában jöttek meg a kutyák. A kis westievel jó félórát hörgő-morgót játszódtak. Ez elég érdekes volt, mert Cora is és PrezLee is a kis westiet valami féle játékszernek tekinti, és nagyon nem veszi komolyan. Az meg ideges lesz és hörög… akkor a nagyon szökkennek körülötte, bökdösik  és ugrálnak el, majd megint megbökik és így tovább. Ja ma nem felejtettem el, és vittem a “maradék” ledes izét… így PrezLee ma is szépen villogott és láttam merre jön meg.

Kicsit összekapott Pacoval… szerencsére az nem úgy verekszik, hogy össze vissza harapja a másik kutyát, hanem a termetével leteperi. Na igen, csak PrezLee nem szereti hagyni magát. És Paco nekifogott pofázni neki, PrezLee meg kimutatta a foga fehérjét, és volt egy összekoccanás. Természetesen a majd 80 kilót nem lehet összehasonlítani a PrezLee kilóival, így nyilvánvaló, hogy Paco “leteperte”… ezzel egy kis ideig megint helyre állt a nagy egyensúly, gondolom pár napig nem lesz összekoccanás köztük… de PrezLee még nagyon sokat fog erősödni.. És sajnos úgy nézem, hogy lesznek itt komoly csatározások is.. Na majd kiderül, elég lesz akkor gondolkodni rajta.

Végül mikor már azt hittem teljesen oda fagytam úgy döntöttem, hogy hazajövök. Legközelebb sapka, sál és kesztűt is tutira viszek,mert hazafele a pórázt is alig tudtam fogni, annyira meg volt fagyva a kezem.  Már egy jó órája itthon vagyok és még mindig ráz a hideg, annyira belém állt 😀 Tanulság: itt a tél a nyakunkon!!!

U.I. A hazafele úton leszedtem PrezLee nyakából a villogót és jelentem az is kipurcant! Mert a ledes divájsz leesett a gyűrűről!!! Lássam ha valamivel meg tudom ragasztani 😀 de végül is már 2 estét kibírt és ez már több mint amire számítottam!!!

Mindig mondogattam magamban, hogy a rossz egyszer csak elnyeri a méltó büntetését és a jó a jutalmat. Utóbbi időben a dolgok minduntalan úgy alakulnak ebben az országban és a városban, hogy állandóan az az érzésem keletkezett, hogy valami nagy hiba csúszott a mesébe és a jutalmat a rossz nyeri el, a jó meg nyeli a nokedlit ha jut neki arra… Hogy ki a rossz és ki a jó ez természetesen nézőpont kérdése és mindenkinek megvan a joga, hogy a saját maga igazát ugassa… ellenben azok az IDIÓTÁK akik úgy parkolnak, hogy a járdán se kívül, se belül nem lehet elhaladni na azok rosszak a szememben… mert egy kicsit de egy iciripicirit sem érdekli őket az, hogy ott a JÁRDÁN esetleg emberek járkálnának gyalog… Mert az, hogy egy icike-picike jóindulat szorul annak a kocsi tulajdonosába az már messziről látszik… ő is felparkol a járdára, de valahol megpróbálja csak annyira behúzni a kocsit hogy ne zavarja a forgalmat…és azért a gyalogosok is elférjenek valahol.

De van a másik véglet… a teljes nemtörődömséggel felvértezett marhák, akik állandóan úgy teszik le a kocsijukat, hogy a járda kellős közepén van. Mértani pontossággal meg lehetne mérni, hogy se jobbra se balra egyetlen centi se hiányzik… Na az ilyen első látásra már bebizonyította, hogy nem a parkolási vagy vezetési képességeivel van a gond, hanem vele…

Amerre szoktam menni a kutyával állandóan parkolnak kocsik…és mondom, ha valamelyik oldalon úgy ahogy elférek még megértő is tudok lenni… de amikor egy egy ilyen marhával találkozom, legszívesebben kiszedném a bicskát a zsebemből és mind a négy kerekét kihasítanám, na meg az oldalát is össze vissza karmolásznám a kocsijának… DE NEM TESZEM, nincs is bicskám. Mert már réges rég eldöntöttem, hogy há idegeskedjenek azok akiknek nincs más dolguk. Nem fogom ezzel elrontani a kutyasétáltatás hangulatát.. nem fortyanok fel és még csak ideges se leszek… megvárom amíg a kocsik elhaladnak, és az úttesten kikerülőm  a kikerülni valót.

Ma azonban csoda történt! Egyetlen kocsi volt ott… Természetesen a fent leírtak szerint beállva, lefoglalta az egész járdát… az ablakán egy cédula… hogy irgum burgum de most meg van büntetve… el is olvastam 😀 és megláttam egy szép sárga szerkentyűt… amivel le volt a kerek zárva. Nagyon helyes… pedig ejsze autós is vagyok(sörös is vagyok, meg boros is vagyok stb..) és velük kéne tartsak, hogy szegény feje nem volt hol megálljon… na nem… annyira azért nem. Úgy kell neki, legközelebb is csak álljon oda…

Ma még jobb kedvem kerekedett… végre egy rossz megkapta a méltó büntetését. Kárörvendés??? Á nem… csak azért jólesett 😀