PrezLee – a barna dobermann

Apukám szokta mondogatni, hogy ez a kutya, mármint PrezLee biztos Duracell elemekkel működik mert mindenki kidől mellőle de ő még mindig rohan és pörög. Még csak kezdem fogni a fejemet, hogy milyen nehéz  tél áll előttünk, mert ugye nem fogunk tudni két három órát kint ülni és lötyögni olyan gyakran mint igényelné, na meg én utálom a telet ráadásnak… és bezárva a szobába hát rémes lesz. Na nem baj, huzigáljuk majd a rongyot óra hosszat a szobában, legalább a fűtéssel simán spórolhatok majd, hiszen mindig kell rongyot rázogatni, ne unatkozzon eb, ő meg visszacibál, kész sport, kimelegszem minek akkor fűtés???

De rémes lesz… Tavaly még volt valahogy, mert azért mégiscsak egy félig meddig gyerek kutya volt, elég sokat aludt… és azért hamarabb kifáradt.

Na majd csak lesz valahogy. Ezeddig a legbosszantóbb az, hogy mikor indulhatnékja van, mert unatkozik például, megy az ajtóhoz nyitja ki és indul el a lakás többi fűtetlen részébe felfedező útra. Persze az ajtót nyitva hagyja, emiatt jön be a hideg, abba kell hagyjam a munkát, visszakísérjem a tekergőt, becsukjam az ajtót, egy két irgum burgummal leteremtsem az ebet, helyre kísérjem, majd visszaüljek és kezdjek azon gondolkozni, hogy vajon hol is hagytam abba az egészet….

Hogy is mondjam ennek rigli lesz a vége. Pénteken voltam Baumaxba és a vicces az volt, hogy nem találtam… Na legközelebb addig keresem amíg meglelem.

Hatalmas ijedtségben volt részem. Történt ugyanis, hogy nagy munkalázban égtem, és úgy döntöttem rendbe kell tenni a dolgokat a PrezLee blogja körül. Frissíteni mindent, meg szóval ilyen adminisztratív melók. Ez eddig szép és jó. Próbáltam a wordpress automatikus frissítését alkalmazni de valami miatt elakadt. rendben ez nehogy már akadály legyen, letöltöttem a legfrissebb változatot, majd feldobtam a file-okat és várom hogy NA… erre lett egy akkora NA, hogy hű ha szó nélkül maradtam.
A PrezLee oldala helyett csak egy nagy üres fehér lap jött be.
Na végül mint látható, az első ijedtség után nem a szívemhez kaptam hanem a logikához… szerencsére ilyen is van, végiggondoltam hol és mint szúródhatott el, és tadam tadam mégiscsak sikerült elrendezni a dolgokat.

Tanulság… mindig kell másolatot készíteni… soha sem lehet tudni mi történik

Hát egyszer hogyha nékem sok pénzem lesz… nem a repülőre ülők az tuti biztos… Hanem egész nap kutyázni fogok. Álmodik a nyomor szokták mondani, de azt is, hogy aki mer az nyer (aki merít az nyerít???)… Meg, hogy nagyot kell álmodni stb. Szóval mondanak bármit, meg sokmindent, csakhogy épp az aktuális gondolatsort támassza alá. Csak keresni kell és mindenre van valami okos szöveg.

Gondoltam egy nagyot. KrumpLee, vagyis a jövőbeli bullterierem  majdani weboldalán egy vicces cuccok összevissza gyűjteménye volt. Mert a bullyk amúgy is vicces ebek. És a hangulathoz illő legyen ám minden. Csakhogy közben nekifogtam főzőcskézni is néha nap, sőt mondhatom a kajához fűződő viszonyom azóta megváltozott… Kezdetben ugye VirsLee, az ugyancsak jövőbeli tacskó weboldalát gondoltam helyettesíthetem egy “szakácskodok” (teszem magam, hogy főzők) lappal, amíg meglesz a másik eb.  Így is tettem, mert amikor majd meglesz VirsLee ő amúgy is olyan kicsike lesz, hogy elfér a sok recept között… Na de kitaláltam, hogy annyi KrumpLees recept van, hogy kár lenne veszendőbe hagyni Így KrumpLee vicces cuccai elköltöztek… méghozzá NudLee címre!!!

Nem tudom miért kellett nekem NudLee, azt hiszem csak azért mert mókásnak tűnt, de hogy már oda is tartozzon kutya, hát kitaláltam… negyedik ebnek mégpedig ott lesz egy Kínai meztelen kutya aki márcsak természetesen NudLee névre fog hallgatni.

Akkor meg oda lesz a triumvirátus! mert ugye négyen lesznek…

Már ezt is tudja ha nagyon sétálhatnékja van az úrfinak, akkor hozza a kellékeket. Néha a szájkosarat is előszedi, pedig köztudott, hogy azt rémesen utálja. De a menetelnek a “része”, úgyhogy ő lelkesen hozza.

Most a pórázt mutatta, hogy nini ezt kéne rám csatolni és menni…

Ma turós gombocot készítettem PrezLeevel és persze prézlivel is. Ez kalandosnak igérkezett, mert félő volt, hogy megpergelem PrezLeet és ülszt mondok a prézlinek… amilyen szórakozott vagyok ám az utóbbi időben, tőlem még ez is kitelik.

PrezLee (a kutya) nagyon élvezte a gombockészítést. Majdnem felborította a turós tálat, és mindvégig leste hátha valami abból a finomból leszotyog neki is. Nem szotyogott… mert én ilyen ügyes vok ám). Elkészült a gomboc, megmártogattam prézliben majd az elsőt sikeresen leejtettem… majdnem felkapta, de szerencsére gyorsabb voltam nála. Jól megégette volna magát. Így megégettem én magam… de ez az én bajom.

Végül meglett a gomboc. Nagyon fincsi. És PrezLee szereti a turós gombocot is.

Nem vagyok normális! Ma elég sok “marhaságot” sikerült véghez vinnem… Először is egyik utcát összetévesztettem a másikkal… Ezért a “rossz” utcáról tudtam, hogy merre van, a “jó” utcáról nem tudtam… Majdnem indulok mikor véletlenül bekattan, hogy nagy utca-zavarban vagyok. Már kattintok is valami várostérképfélére amikor hú de nagyon elveszik a villanyt… Jó. Hümmögök, hogy mi is legyen… Mert oda kell érjek adott időben, de fogalmam sincs, hogy hova… És meg se tudom nézni.

Na akkor nekifogtam és telefonáltam egy barátnőnek akiről reméltem, hogy gép közelbe van. És ott volt. Kinézte és elmagyarázta kb hol keressem a helyet. Kissé viszontagságosan, megkerülve két másik negyedet még időben odaértem. Jó. Állok a kapu előtt, csengetek, semmi. Megint csengetek semmi… Végül megint telefonáltam, most már telefonszámot is kinéztek nekem a “szolgálatosék”… Végül bejutottam, elrendeztem a dolgokat és  haza is bicikliztem… mikor lépek a lakásba már nekifogok és szidom is magamban a szomszéd céget… akik főznek és emiatt kajaszag terjeng a lakásba. Hogy a fene essék beléjük, megint odaégettek valamit. Ekkor kezd gyanús lenni a dolog…  Na ja, a konyhából csak úgy terjeng a füst. A szag az rémes.  PrezLee szerencsére a szobában aludt… Gáz elzár, jó sok ablakot kinyit,kereszthuzat akármi, egy hétig nem fog kimenni ez a szag de még tiszta szerencse, hogy nem gyúlt fel a ház … Nézzük mindennek a pozitív oldalát. A kis lábost eldobtam, annyira beleégett kimosni már nem lehet De jó! Legközelebb nem csak cipőt megyek vásárolni hanem valami csini kis lábost is!

De a csúcs csak ezután következett!!! Mivel nagyon meleg van kint, fokozatosan át akarom szoktatni az ebet a késöbbi sétához. De azért gondoltam ilyen tájt vigyem le pisilni. És persze megyek a pórázért … és NINCS. Bemegyek a szobába, és ott sincs, a konyhába és ott sincs. Már kezdtem dühi lenni, hogy mi a szöszt csináltam megint azzal a vacak pórázzal, vajon hova is tehettem le… ja kb negyedóra után (elég hamar mi? ) eszembe jutott, hogy hú AZ ABLAK! Hiszen megint tikötöttem az ablakot és megint a póráz volt kézügybe…

Na nem is csodálkozom ha PrezLee úgy magára “bolond” Volt kitől tanulnia… hiszen nekem se kell nagyon bediliznem már

U.I.. a minap nyitva felejtettem a bejárati ajtót. Délután volt, csak egy percre ledöltem, és elaludtam. Na jó, ez már nem is gond… amilyen ügyesen örző-véd mostanság PrezLee, kevesen kockáztatnák meg, hogy bejöjjenek… azok meg úgyis bejönnének ajtóstól is

Igazából nem kutya téma de megéri feljegyezni . Úgy látszik ez nem az én napom, VAGY jobban megnézve a fejleményeket mégis csak az én napom hiszen “kacifántos” ügyek voltak de mégsem történt semmi nagy zűr… Hogy kutyás téma is legyen, hát ma azt hittem elfúj a szél séta alatt.. És mivel ennyire szeles idő volt, egész séta alatt azon törtem a fejemet, hogy gyalog vagy kocsival menjek a fogorvoshoz. Szívem szerint gyalog mentem volna, de nem volt ínyemre hogy csuromvizes legyek…

Na szóval … ha kocsi akkor legyen kocsi. El is indultam. Jó előre és okosan gondolkodva egy kerülőbb utat választottam tippelve, hogy csúcsforgalomban talán kevesebben lesznek erre. Kevesebben is voltak,  de nem sokkal. Megyek megyek, hosszú kocsisor, egyszer csak az előttem levő bevág egy hirtelen féket én is de már nem volt mit tenni jött egy bumm is…

Igen igen, én, biza én nekimentem az előttem levő kocsinak… Most mit mondjak? hogy “sose hittem vona???”

Mit volt mit tennem??? Kivigyorogtam a kocsiból, bekapcsoltam a vészjelzőt, és reméltem hogy nem egy földbukó parasztnak mentem neki, aki azzal kezdi hogy a még kezelésbe se vett fogaimat kiveri… Na nem, itt is már velem volt a szerencse, egy fiatalember szállt ki a kocsiból és visszamosolygott… Gondoltam na jó, a verést megusztam, most akkor szálljak csak ki és lássam mi is történt… Mondom én, mázlim van, ugyanis szinte ki se szálltam a csávó intett, hogy ááá nem történt semmi, viszlát, pá és beült a kocsiba és elment … persze én is. De bevallom ezután kissé nagyobb távolságokat tartottam ám…

Elértem idejében, jó minden szépen halad ahogyan kell, indulás előtt kapok valami rettenetesen rémesen iszonytosan rossz ízű akármit, a kezelés része, fél órát kell a számba tartsam… Közben jövök haza. Azt hittem eldobom az agyamat, hát én ilyen rossz ízű valamit rég nem tapasztaltam. Ezzel vallatni lehetne a legádázabb hazudozót is és tutira az igazat mondaná!!!

Majdnem hazaérek, már csak a kapun kell bejönnöm, persze a szemközti utcából, a stopnál… egy idióta fehérnép nagyon nagyon siet… és egyenesen a másik sávról tér… Szerencsére már sacc per kábé észreveszem ezeket a barmokat, akik átvágnak mert ők sietnek és inkább fékezek én, mintsem oldalból nekem rohanjon… Na akartam dudálni a duda meg se szólalt… végül feltűnt a macának, hogy mi van, még ő kezdett el hadonászni és képzeljétek… rettenetes volt mert ordítottam volna már dühömbe (minek tartsam magamba????) de csak hápogás szerű akármi hangok jöttek ki a számból, meg a rossz íz csak fokozódott… Szóval “jól megaszontam”…. volna ha sikerült volna, de nem sikerült csak mint valami hülye olasz hadonásznom az útkereszteződés közepén… Na végül bejöttem az udvarra és egyenesen felrohantam hogy kiköpjem ezt az irdatln izét, mert már nem bírtam tovább… Végül is … jól belegondolva marhára egy szerencsés nap hiszen semmi komoly nem történt…

Statisztikailag ha így folytatom akkor nagyon szuper lesz… Ilyen sűrűn legyenek csak “baleseteim” és ennyire komolyak!!! Azt jelenti, hogy az elkövetkezendő 14 évre megint megvan a baleset adagom… És már hozzáteszem azt is, hogy tényleg gondolkoztam, hogy valami nem stimmel… kellett egy ilyen kis józanító koccanás…

Kezdjem azzal ami talán a legjobban bosszantott a tegnap… az, hogy elmentünk sétálni, a fellegvárra, hogy rohanhassa ki magát az eb… vagyis hogyismondjam.. én rendes vagyok vele, ő meg… kiszúr velem. Úgy annak a rendjén. Mert sétálunk,sétálunk, (egy kis dombra lecsücsülünk stb) mikor találkozunk egy szép belga juhászkutyával. Az egy fiatal kis hölgy, menten játszani akarnának, csakhogy PrezLee, az utóbbi hülye viselkedése miatt pórázon van a “bizonytalan zónákba”… erre a másik kutya gazdiját is “lecsábítom” a gödörbe, ők nemrég jöttek onnan fel… de végül a kutya kedvéért csak lejön… s játszanak mint az eszeveszett. Minden rendben lenne… de ekkor a hölgy távozik a színtérről… PrezLee meg… rám se bagózva utána… jó, hagyom, mert tán majd visszajön… aha, igen, vissza mert a pasi visszahozta !!! A játszótérig mentek el, jó messze, majd röhögve visszafordult mert ebem,magyarul megmondva még csak rám se sz@rt!

Jó… ha te így, én úgy! Pórázra veszem, akkor üljön mellettem mi a szösz… ül, úgy néz ki lecsillapodott, már egy jó félóra eltelt mióta a barátnő elment… elengedem és SEMMI perc alatt elrohant… elment nagyon messze… nem igazán volt mit tennem… utána mentem. Igen, minden észérv  ellenére elkaptam és jól elvertem. Megérdemelte. Mert amíg mentem utána egyre csak húzodtam fel, minden megtett lépéssel idegesebb lettem… mert nem, hogy elmegy egy kicsit… a Fellegvár másik oldaláig rohant egyből!!!

Na kb ezzel elbaltázta nagyon a sorsát egy ideig… mert egyszerűen nem vagyok hajlandó ezt a játékot játszani… akkor NEM megyünk fellegvárazni és kutya barátozni, és szaladni bicikli mellett fog. Nem ezt a sorsot akartam neki, de ha ő így képzeli el akkor megemlegeti… Nagyon de nagyon dühös voltam rá…

Hazafele jövet kisangyalt játszott… jó, de ez nem vigasztal! Sőt kimondottan az agyamra megy, hogy amúgy hülyére értelmes, mindent megtanul, megért, és nem ez a behívás nem akar menni az istennek sem!!! És persze, megint csak bizonyos helyekkel van baja!!! A fellegvárral! Mert Kapuson, a domboldalon ha kirándulunk nem megy 100 méternél távolabb. Ott mozog abban a körben, de nem megy el “világgá” eszetlenül… Pont ugyanaz a helyzet mint a zacskókkal! Azokat is csak a Fellegváron zabálta. Sehol máshol nem kellett neki nylon zacskó, de a Fellegváron naponta behabzsolt egyet-kettőt… itthon, falun, utcán, máshol nem érdekelte… de ott… megállíthatatlanul zabálta…

Na de ez még csak a nap egyik csúcspontha volt… mert a számítógépem egyih hardja felmondta a szolgálatot még szerencse, hogy valamennyire visszaszedhető minden ami rajta volt (innen onnan, és nem “halálosan” fontos adatok mentek el… de akkor is 80giga az 80 giga… amig minden visszakerül a helyére… addig car…

Updét! A hard elindult Sikerült lementenem néhány nagyon fontos dolgot Persze a dolog annyira stresszelt, hogy nem tudtam aludni… 2 óra után felébredtem és elindultam hardot vizsgálni… háááátha.. és megvolt a hátha is, szóval mehetnék aludni megnyugodva… de valahogy elmúlt az álmosság

Ezt nem bírom magamba tartani! Bár nem az az égig érő nagy olajfa, mert ez egy icurka picurka aprócska olajfácskácska (annyira picike) de most már van nékem olyanom is ám!!!  Jó drága volt, de ez olyan, hogy ha kétszer olyan drága lett volna AKKOR se hagyom ott… Már olyan rég szerettem volna egyet! Barátaim még Olaszországból hoztak ágacskát, amit el is ültettem, abban a reményben, hogy megfogan… nem történt meg.

De most megvan az olajfám, hamar nézzem meg mire is van szüksége, mert úgy tervezem, hogy tavasszal kiültetem a kertbe, s összel viszem csak szobába!

Állítólag nem csak egyetlen smájli van ebben a fránya wordpressben… de, hogy nekem eddig fogalmam se volt erről!!! Hihetetlen, hogy az ember köll vegyen egy ebet, majd hét hónapig írjon róla, hogy eszébe jusson utánna nézni ezeknek a kis vigyoroknak… Na de akkor lássuk csak mit is fedeztem fel, ki tudja lehet csak hazudnak. Amíg ki nem próbáltam addig úgyse hiszek semmit! 

S akkor következzenek a wordpress smiley-k

:-x

na végre…
kicsit kínlódtam amíg mindegyik megjelent! Kell ám vigyázni a spéjszekkel, mert ha azok nincsenek rendben nem teszi ki a szmájlit, hanem kiírja a kódját!

Próbáltam DIREKT kitenni a kódokat de amikor szándékosan akartam akkor  sehogyan sem sikerült… na szóval ilyenek ezek a smileyek…hepciásak nagyon

akit érdekel megkapja a WordPress Codexben (itt)

természetesen ezt lehetne fokozni… mert mindenféle más szebb és csinosabb, vagy egyszerűen csak kacérabb ikonocskákra lehetne cserélgetni, meg pluginokkal feldobni a dolgokat, de erre most nincs kedvem, ráadásul péntek van, és majd ha eszembe jut még egyszer akkor talán utána nézek…