Találtam ezt a leírást és mivel olyan jól van megfogalmazva én kérem bemásolom ide. Nem az én szerzeményem, hanem Kardosszilvi fórumtagé, a linket is beteszem, csak épp maradjon meg itt is a szöveg.Egy problémás kutyusról van szó, aki biza odakapott a gazdihoz, húzott és egyéb gondokat okozott.
“Egy falkavezér alapvető joga, hogy megszabja, mikor van kedve az alárendeltjei jelenlétéhez és mikor nincs, hogy ha a helyén fekszik, akkor onnan a többieknek takarodó van, hogyha ő eszik, akkor a többi a bőrét viszi a vásárra, ha zavarja, stb…
Ez így helyes, ez így működik, mióta a falka törvénye létezik… A kérdés csak az, hogy KI a falkavezér. Sajnos nálatok ő az, mert valószínüleg az eddigi szituációk, helyzetek erről győzték őt meg. Nem működnek nagyon bonyolultan: vannak alapvető jelek, szabályok, amit minden normális, ép eszű kutya betart, mert ez a saját érdeke. ha nem tenné, az életébe kerülne, mert csak a falkában képes életben maradni, egyedül halálra van ítélve. Ezért mindennél fontosabb a falka szabályait betartani és betartani. Ezért tesz meg mindent egy alárendelt a vezérnek, és ezért olyan szigorú a vezér is. Ez közös érdekük. Nálatok ezek a jelek úgy zajlottak, hogy ahogy nőtt a kutya, kezdte észrevenni, hogy ez a kölyökként még tisztelt gazdi nem is olyan jó és hatékony vezér. Eleinte csak játékból (de ösztönösen, nem rosszindulatból, pimaszságból!) próbálkozott, hogy mire mit reagál a gazdi: lesz-e rendreutasítás vagy nem. ha nem: akkor menjünk tovább: egy kicsivel többet is megenged nekem? Ha igen, szuper, menjünk még tovább! A végén egyszer csak minden nyílt agresszió nélkül (értsd ezalatt, hogy nem esik neki és tépi meg jól, maga alá gyűrve, legyőzve) konstatálja, hogy mostantól ő a falkavezér.
Az ő szemszögéből innentől joga van bármilyen rendreutasításra? akár haraphat is, hiszen ez is csak egy fegyelmezési eszköz náluk (egy odakapást egy kutya szinte meg sem érez, míg nekünk akár a bőrünk is felhasad) De semmi sincs veszve! meg kell tanulni, mik ezek a jelek, mit értett ő félre és mit értettünk mi félre. Innentől már nem olyan nehéz, csak minden nap, minden pillanatban résen kell lennünk, és azonnal lereagálnunk. mert ha mi nem tesszük, ő attól még tenni fogja: “aha, a gazdi ezt nem vette észre, nem foglalkozott, tehát újra szabad a pálya…
De mivel hihetetlen módon képesek alkalmazkodni és változtatni, sosem késő újratárgyalni a szerződést és mostantól diktálni a feltételeket!”
a második része, ez is nagyon jó, hú de mennyire:
“ha ne szeretnél tétlenül üldögélni addig sem, akkor a következő 3 szabályt tartsd be vele addig is:
1: ha pórázon sétáltok, sose feszülhet meg a póráz, de ahogy a filmben van, az teljesen követhető, gyakoroljátok!
2: ajtón-kapun te menj be és ki elsőként, ha kell, pórázon visszatartva őt, de sose mehessen ki előtted
3: etetésnél csinálj úgy, mintha előbb jól elcsámcsognál, beleennél a táljába, a más neki készített kajába (akár tényleg ehetsz, pl. ráteszel egy darab alufóliát, arra egy pár szem ropit vagy kekszet vagy illatos kolbászt, amit hall vagy szagol, és látványosan, komótosan megeszed. Persze úgy, hogy addig ő ne érje el 
Ezek után kapja csak meg ő a “maradékot”, amit te meghagytál, ami neked már nem kell. Ezzel bizonyítod előtte, hogy előtte vagy, hiszen előtte ehetsz a zsákmányból.
Ezeken az eseményeken kívül egy vagy akár két hétig is, egyetlen szót se szólj hozzá. De még annyit se, hogy “menj innen” Sőt, rá se nézz! Nézd levegőnek, gondold azt, hogy nincs kutyád. ha csinált valamit, mégha bosszantó dolgot is, gondold azt, hogy szellemek jártak ott vagy bármi más, de a kutya biztosan nem, hiszen nincs is kutya… ha ugat rád, hogy figyelj rá, menj el, hiszen ő ott sincs, de ha mégis, hát téged aztán tutira nem érdekel… A lényeg, hogy kezdje úgy érezni, nem figyelsz rá, nem tud eredményt elérni veled, bárhogy is provokál. Onnantól nem ő írányít, ezt észre kell, hogy vegye. Viszont van egy veszélye ennek: ha a családban a többiek ugyanúgy viselkednek vele, ahogy eddig, csak te egyedül csinálod vele ezt a “kizárást”, akkor ez úgy fog lejönni neki, hogy te magadat zártad ki, tehát még annyit sem számítasz, mint eddig, mert mostantól nem vagy a falka tagja. Ha viszont mindenki így viselkedik vele, akkor rájön, hogy itt bizony ő lett falkán kívüli – nemhogy falkavezér, de bizony épphogy csak megtűrt valaki… Onnan látod majd, hogy működik, hogy egyre csendesebb, visszahúzódóbb lesz és szinte látni, hoyg csodálkozik, ahogy az új szitut elemzi. Ha ez már nyílvánvaló, akkor lehet lassan, apránként visszaengedni már: egyszer csak behívod magadhoz, és megsimogatod a feje tetejét. Sose az álla alatt, mert az olyan, mint amikor az alárendelt alulról nyalogatja a vezért hódolata jeléül. ha felülről simogatod, akkor ledominálod vele – lehet, hogy ezt most tőled el sem tűrné jelen helyzetben éppen emiatt.
Ha szépen, alázatos megy oda, akkor jó. ha hevesen, ugrálva, örömködve, akkor úgy gondolja, az eddigiek csak vicc volt, meggondoltad magad, mostantól megint minden a régi – tehát folytatod az egészet egyből. elfordulsz és nem törődsz vele többé. ha nem így viselkedik, akkor se ajnározd túl, hamar küldd el magadtól, de onnantól néha magadhoz hívhatod már. Ha szépen viselkedik, apránként kezdhetsz kommunikálni vele. Amint úgy érzed, kezd hülyére venni, akkor vissza az elejére.
nagyon nehéz, mert az ember úgy érzi, szívtelen és kegyetlen szegény ártatlan kutyával. de gondolj arra: ha nem ezt teszed és mindez tovább fajul (márpedig fog, mert náluk ez egyenes dolog, így kell lennie), akkor mi lesz vele, ha egyszer csak végigharapja a családot? ki lesz kötve onnantól? vagy kennelbe kerül? esetleg menhelyre vagy altatásra, mint veszélyes eb? holott nem az, csak domináns típus és azt hitte, neki mindezt szabad. Hát nem! Csak az ember lehet a főnök, a kutya nem. Ezt el kell, hogy fogadja. És ugyanezt elérhetnéd azzal is, hogy állandóan ütöd-vered, mert félen tőled és megalázkodna, de mi értelme lenne. Igaz, akkor sosem jutna eszébe, hogy szembeforduljon veled, de ha ezzel a módszerrel ugyanígy el lehet érni, hogy ne rendelje magát föléd, akkor jobban jár.
Te meg pláne.”
PrezLee | 
05 26th, 2010| 
Na jó, nem hiszem,hanem már nagyon hiányzik. Ma utána akartam menni, de másképp alakultak a dolgok, és végül úgy döntöttem, hogy hétvégéig hagyom falun. Betegségem kvázi utolsókat rugja, de még tartogat meglepetéseket… Időnként megmagyarázhatatlanul kipirosodik a bőröm, fáj, meg viszket, majd minden elcsitul… Most vagy a betegség vagy én rúgom az utolsókat… kiderül nemsokára 
