Szívférgesség (kórokozó: Dirofilaria immitis)

ma olvastam róla, gondoltam megosztom másokkal is… hmmm

A mediterrán országokban (például Olaszországban, Görögországban, Franciaországban, Spanyolországban) egyre gyakoribb a szívférgesség nevű betegség. A szúnyogok által terjesztett zoonózist (állatról emberre is terjedő megbetegedést) a szívben élősködő férgek idézik elő.

A szívférgességet okozó parazita a Dirofilaria immitis nevű fonálféreg. A mediterránban és trópusi területen elterjedt féreg a betegséget kutatók szerint bármikor megtelepedhet Magyarországon is, illetve a turizmus révén jelenleg is égető a veszély. Több olyan esetet is regisztráltak már hazánkban, amikor olyan emberek is megfertőződtek, akik még soha nem jártak külföldön.

Tehát az utazási szezon beköszönte előtt különösen fontos a szívférgesség elleni védekezés! De előbb nézzük, mivel is állunk szemben!

A parazita terjesztője a szúnyog. A fertőzött állatokból szívott vér által maga is megfertőződik a férgek különböző fejlődési alakjaival, az úgynevezett mikrofiláriákkal. Ezek a képletek a szúnyogban 2-3 hét alatt fertőzőképes lárvákká válnak. A szúnyog pedig egy újabb vérszívásakor másik gazdába (kutyába vagy macskába) oltja be a lárvákat.

A mikrofiláriák körülbelül 85-120 nap alatt fejlődnek kifejlett féreggé a gazdaállat testében. Ezután a véráramon keresztül a tüdőartériába vagy a szívbe kerülnek, és ott megtelepedve maguk is szaporodásba fognak.

A parazitás fertőzöttség nehezen észrevehető, legyen az áldozat kutya, macska vagy akár ember. Többnyire csak akkor szokták észlelni a férgeket, ha azok tömött csomókban megjelennek a tűdőben, vagy a hasüregben. A felismerést tovább nehezíti, hogy nem okoznak fájdalmas tüneteket. Ráadásul az emberekben nem képes tovább szaporodni a parazita: mi zsákutcát jelentünk a férgek számára. De a bekerült fejlődési alakok kifejlődve eljuthatnak a szembe, a mellbe vagy akár a hasüregbe is. A szervezetből csak orvosi segítséggel távolíthatók el.

Megelőzés

A Pfizer által kifejlesztett Stronghold havonta egyszer alkalmazva megvédi az állatokat – így közvetve minket is – a fertőződéstől, illetve elpusztítja a vérbe került mikrofiláriákat. Az adott állatfajra a megadott mennyiségben (6 mg/testtömeg-kilogramm) használandó tubus tartalmát a bőrre cseppentjük. Cseppentsünk pontosan az állat nyaki tájékára, a két lapocka közé, a gerincvonalban, a szőrt széthúzva. A folyadék hamar beszívódik, nincs irritáló hatása, tehát az állatnak semmiféle kellemetlenséget nem okoz. A készítmény további előnye, hogy már 6 hetes állatnak, vemhes és szoptatós kedvencnek is adható.

A Stronghold alkalmazását a szúnyogok szezonja előtt már egy hónappal el kell elkezdeni, és folytatni a szezon után még egy hónapig. Endémiás területre utazáskor (nyaralás, kiállítás) a prevenciót egy hónappal az utazás előtt kezdjük meg.

A már fertőzött állat kezelése

A szívféreg elleni védekezés célja olyan gyógyszer alkalmazása, amely megakadályozza a szervezetben további kifejlett férgek kialakulását.
A Stronghold elpusztítja a mikrofiláriákat és így megakadályozza kifejlett férgek kialakulását a szervezetben. A már szívférgekkel fertőzött állatokban nem hat a kifejlett férgekre. A tüdőartériában, vagy a szívben elforduló szívféreg elpusztulása veszélyeztetné az állat életét (trombózissal vagy mérgezéssel járna).

A Stronghold a szívféreg elleni prevencióra és annak kezelésére egyaránt regisztrált spot on!

További Információ:
Pfizer Kft.

találtam valami linket is további infókért:

Cikk: Hogyan lett parvós a kutyám? Ötször beoltották…

A parvovírus által okozott bélgyulladás a fiatal kutyák egyik legveszedelmesebb fertőző betegsége. Pusztító járványok formájában 15-20 évvel ezelőtt volt jelen hazánkban, majd az egyre szélesebb körben elterjedő vakcinázás háttérbe szorította. Nem kellő védettséggel rendelkező kutyákban napjainkban is előfordulnak megbetegedések. Sőt, egy újabb, Anglia felől benyomuló trend egyik következményeként a megbetegedések számának emelkedése is várható.”

Érdemes elolvasni az egész cikket… hogy mik vannak! Néha annyira fura dolgok történnek, az ember azt hiszi, hogy megtett mindent és nyugodt lehet, és aztán tessék, történik egy ilyen, mint ezzel a kutyussal. Jó, hogy meggyógyult végül!!!

Itt a link a „Hogyan lett parvós a kutyám? Ötször beoltották…” cikkre

Marley and Me

22 kutya alakította a nevelhetetlen labradort

“Színésznek és rendezőnek a legfontosabb ihletforrás a saját élete. A Marley meg én (Marley and Me, hazai bemutató: március 12.) című hatalmas sikerű vígjáték egy bolondos szerelmespár és egy még bolondosabb kutya különös háromszög-történetét beszéli el – melynek alkotói mind civilben is nagy kutyabarátok.

Kutyaallergiások valószínűleg nem is szívesen működtek volna közre a film készítésében: Marley, a teljesen idomíthatatlan labrador szerepét összesen huszonkét kutya formálta meg a hosszú forgatás során, köztük 10 kölyök.”

Mit mondjak… hát nem “jó” fajtát választottak.. akko most ne panaszkodjanak, hogy a rosszaság megtestesítéséhez 22 kutya köll ám! Lett volna dobermanjuk, ott bőven elég egyetlen az is megtestesítette volna magát az ördögöt is… vagy ki tudja, lehet 222 kellett volna, hogy “színészként” a szerepet eljátszodja… na meg kell ám nézzem ezt a filmet…

Pokol és Menny

“Mendegélt az úton egy ember, a lova meg a kutyája. Egyszer egy hatalmas vihar kerekedett, és mellettük belecsapott egy fába a villám. Mindhárman meghaltak. De az ember nem vette észre, hogy már elhagyta az élők világát, és tovább bandukolt a két állattal. Néha időbe telik, míg a halottak megszokják új helyzetüket…Nagyon hosszú volt az út, emelkedőn kellett menniük, a nap is erősen tűzött, csorgott róluk a verejték, és rettentő szomjasok voltak.

Az egyik kanyarban végre észrevettek egy hatalmas márványkaput, amely egy arannyal kikövezett térre nyílt.

A tér közepén egy kút állott, amelyből kristálytiszta víz csordogált. A kapuban egy férfi őrködött.

A vándor odament hozzá, és megszólította:

– Jó napot.

– Jó napot – felelte az őr.

– Miféle hely ez, hogy ilyen gyönyörű?

– Ez itt a mennyország.

– Milyen jó, hogy a mennyországba jutottunk! Nagyon szomjasak vagyunk…

– Lépjen be nyugodtan, itt annyit ihat, amennyit csak akar.

Az őr a kútra mutatott.

– A lovam és a kiskutyám is szomjasak.

– Nagyon sajnálom – mondta az őr. – Állatok nem léphetnek be ide.

Az ember nagyon elkeseredett, mert rettenetesen kínozta a szomjúság, de nem akart egyedül inni. Megköszönte hát az őrnek, és továbbment. Megint sokat gyalogoltak fölfelé, és már teljesen ki voltak merülve, amikor megérkeztek egy másik helyre, amelynek egy ócska kapu volt a bejárata. Mögötte poros földút volt, kétoldalt fákkal.

Az egyik fa árnyékában hevert egy férfi, az arcát eltakarta a kalapja, valószínűleg aludt.

– Jó napot – köszöntötte a vándor.
A férfi félretolta a kalapját, és biccentett.
– Nagyon szomjasak vagyunk, én, a lovam és a kiskutyám.
– Van ott egy forrás a kövek között – mondta a férfi, és megmutatta nekik a helyet. – Igyanak csak kedvükre.

Az ember, a lova meg a kutyája odamentek a forráshoz, és sokáig ittak. Aztán az ember visszament a férfihoz, hogy köszönetet mondjon neki.

– Jöjjenek csak nyugodtan, bármikor – felelte a férfi.
– Egyébként hogy hívják ezt a helyet?
– Mennyország.
– Mennyország? Az nem lehet! A márványkapu őre azt mondta, hogy az ott a mennyország!
– Az nem a mennyország. Az a pokol.

A vándor megdöbbent.

– Meg kellene tiltaniuk, hogy ők is ugyanezt a nevet használják! Ez a téves információ óriási zűrzavart okozhat!
– Bizonyos szempontból viszont nagy szolgálatot tesznek nekünk. Ugyanis ott maradnak azok, akik képesek elhagyni a legjobb barátaikat….”

Paulo Coelho – Az ördög és Prym kisasszony

Nagyon gonosz én…

Az úgy volt kéremszépen, tecciktudni meg miegymás, hogy ma elmentem túrkálni. Azzal a feltett szándékkal, hogy egy új fekvő alkalmatosságot vadásszak az ebemnek, mert mióta doktor úr aszonta, hogy a gyapjú pokróc nem jó a zebnek, azóta a kocsi pokrócán alszik és a kocsi szegény fázik… (akarom mondani a kocsi hátsó ülésének letakarására szolgáló poróc :D) Egyik turkálóban a szemem egyszer csak megakadt egy pokróctüneményen! Bordó szín, a minta se szörnyű, nem mintha sokat számítana, tapintásra olyan volt, hogy jaj de csúcsszuper ahogy mondani illik… Megnéztem az árát, az sem volt elviselhetetlen. Megtapogattam jobbról balról, kifordítottam félig, láttam, hogy tényleg nagyon jó darabot kaptam kézbe, és boldogan lobogó hajjal rohantam a kassza fele … 😀 (költői túlzás) Sakkor becsomagolták egy hatalmas zsákba, magamhoz öleltem és taxiba vágtam magam. Hazaértem és miután kissé kiolvadtam beinvitáltam az ebet szemrevételezni az új pokrocát. PrezLee azonnal rátelepedett és meg kell mondanom nagyon meg volt elégedve a választásommal… Igen ám, de eszembe jutott, hogy többek között ma telefont is akartam fizetni. Mert már nagyon a kés élén táncoltam, és félő volt, hogy levágják. Így ma rövidebbre sikeredett a séta, kicsit azért játszottunk a bottal, ülsz, fekszik-et is gyakoroltunk, kicsit (nagyon) sikerült felbosszantania, amikor is csak felkapott valami randaságot és azon nyomban felzabálta, jól kiveszekedtem magam vele, majd hazahoztam és elmentem fizetni. Egész úton morfondíroztam magamban, hogy ejsze… az a pokróc… lehet, hogy inkább a régit az enyémet kéne PrezLeenek adjam, mégiscsak az hmm hogy is legyen mint is legyen… A megoldás meg véletlenül jutott eszembe… 😀 elmegyek a turkálóig, mert volt ott egy másik, s megveszem azt neki, ezt meg… simán ellopom az ebemtől, úgyse fogja tudni 😀

Na és ekkor azt mondtam, hogy tényleg nagyon gonosz gazda vagyok 😀 DE Vigasztal, hogy végül is bármikor neki adhatom és csak megörzés végett van nálam… vagy! az még jobb… csak tesztelem, mint a kutyacsokit és a kutya sampont!!! Igen, ezért nem kapja még meg! Helyette kapja ezt… Szerintem ez is egészen guszta 😀 De ez nem tetszett neki annyira mint a másik. Bizonygattam neki, hogy ne legyen szomorú, ez még szebb szép mint a másik, guszta kicsi minták vannak rajta, meg csíkok és narancssárgás, de nem nagyon volt kinek. Meg is csípte egyik oldalon, a fotón még nem látszik, de EZ biztos nem fog tartani többet mint 2 hét… Addig legalább van pokrócom 😀 De hogy nem “hülyegyerek” a zebem, az is biztos. Még, hogy csak úgy elveszem és nem fogja tudni!!! DEHOGYNEM!!! Mert felcipeltem az emeletemre, az egyetlen hely ahol biztonságban van, és akkora hisztibe kezdett, hogy zengett a ház és majdnem feljött utána! Nyafogott és követelte vissza a pokrócát!

részlet Müller Péter Szeretetkönyvéből

Találtam valahol, és idézem, na és most már föltétlenül meg kell szereznem ezen könyvet…

“… Mi az a szeretet?! Amit sohasem felejtesz el… Kit szerettél igazán?!
A válasz döbbenetes volt. Gondolkodás nélkül rávágtak:
– A kutyámat.
Sok embertől kaptam ezt a választ, néha cicát is mondtak, olykor lovat is. …. Másképp ér hozzájuk, figyelmesebben, gyengédebben. És érti őket! Kölcsönösen értik a gondolataikat és testbeszédük titkos
nyelvét. A szeretet biztos jele: érteni a másikat. ….

– De miért a kutyádat mondod először? – kérdezem
Erre nem tudott felelni.
Azon tűnődtem miért van ez.
És ahelyett, hogy önmagamban kerestem volna a választ, én is igyekeztem “elméletet” gyártani.
Azt mondtam például, hogy az ilyen egocentrikus lénynek, mint az ember, könnyű szeretni egy olyan teremtményt, akinek nincs egója – nem riválisa, nem ellene él, sőt hűségesen szolgálja egy életen át. Egy kutyától rengeteg kedvességet kapunk. Mindig csak ad, alig kér valamit, és elfogadja, hogy uralkodjunk felette – könnyű szeretni.

Íme, egy tarthatatlan, pocsék “elmélet”.

Egy kutya ugyanis roppant egocentrikus. Legalábbis az enyém. A kutyámnak olyasmit tettem meg, amit egy embernek soha: hóban, fagyban sétáltam vele, rohantam utána ez erdőben, ölbe vittem a klinikára. stb.
…. Felsúroltam utána a lépcsőházat. (itt meg van más is, de ezt ti is tudjatok a sajat tapasztalatotokbol)
….. Ha a kutyám akart valamit? Azonnal ugrottam. Szemében a néma hívójel is parancs volt számomra. S ha néha ráordítottam, a szívem össze szorult a bánatos, szemrehányó tekintete miatt….  Amikor kicsi volt, lerágta az összes szőnyegünk szélet és lekarmolta a szekrényről a fényezést….
Ha én kétségbeestem, senki nem törődött velem – de ha kutyám csak egy kicsit is rosszkedvű volt, az egész család vigasztalni kezdte.  Ez meg nem minden…
…. Egyszerre voltam mestere, dadája, orvosa, gazdája, táplálója, mentője, gondozója, élettársa és sírásója.
És a barátja, persze.
Az önfeláldozásnak ezt a fokát ritkán éltem meg emberrel.
Ha szeretünk valakit, így működünk. Az önfeláldozás, a fáradságot nem ismerő áldozat: a szeretet mértéke.

Akivel “össze jövünk”, az mind lehet a barátunk – feltéve, ha úgy szeretjük, mint a kutyánkat.
A barátság a lelkek közötti legközelebbi kapcsolat.”