PrezLee – a barna dobermann

A hétvége az kicsit másképp alakult végül mit eredetileg tervezve volt, ugyanis vasárnap elutaztam egy közeli városba. És az időjárás miatt nem vihettem magammal PrezLee kutyát. Így még szombaton kiautóztam falura, és vasárnap reggel már fent volt a hegyen a kutya apukámmal és a másik két ebbel. Jól megjárták magukat, hatalmasat jártak, PrezLee kirohanta magát és még mindig nem fáradt le rendesen El kéne adjam Duracell reklámnak, mert hihetetlen mennyire bír rohangálni.

Aztán meglógtam, elmentem szülinapozni. Eredetileg PrezLee is meg volt hívva, csakhogy ott kutyával ellenséges viszonyok is uralkodnak a lakásban, úgyhogy be nem jöhetett volna, az udvaron meg nem lehet hagyni ilyen időben. Odafagy a kis “csóré” feneke. Ezért falun maradt a szüleimnél, én pedig meglógtam ünnepelni. Majd estefele visszatértem falura, felszedtem ebem, majd hazakocsikáztunk.  Hát ezután PrezLee lefeküdt és egyetlen nyikkanása se volt. Persze kiderült, hogy délután még egy két órás rohangálásban volt része, tehát lefárasztotta magát rendesen.

Ma hétfő és régen volt ilyen “jó” kutyám nekem Szinte egész nap aludt, még horkolt is, meg a hátán kinyúlva, a délutáni sétakor meg alig próbált meg húzni. Miután visszaértünk kb egyszer nyitotta ki a szekrényajtót, majd egyszer a fürdőszoba ajtót és visszafeküdt megint horkolni.

Pár kép…

Ma kedves ebem engem is megdöbbentett mekkora ésszel rendelkezik. Nem kis csodálkozásomra megtanult egy újabb trükköt valami 10 perc alatt, ennyibe telt amíg megértette mit is várok el tőle, majd néhány ismétlés után (ugyancsak ebben a tíz percben) elég volt ahhoz, hogy tudja.

Mi is történt valójában? találtam egy kolbász véget a hűtőben, gondoltam oda adom neki, úgy szokott örvendeni az ilyen kis vacak maradékoknak, ami már egy evésre sem elég… És mikor megérezte az illatát hát formálisan bevadult, végigmutatta amit tud, csak adjam már oda neki. Erre jött az ötlet, hogy tanítsam meg felülni a székre Két lábbal ráállt eddig is, de a két hátsó lábát nem volt hajlandó feltenni. Mégis sikerült “megmagyaráznom” neki mit akarok a kolbászért cserébe.

Kezdtem azzal, rá kellett vegyem hagyja abba a vad pacsizást és ülsz fekszik-ek sorozatát, majd két lábbal felparancsoltam a székre. Nem kellett nagyon parancsolgatni, ezt már tudta. Így szoktuk megnézni a malomárokban úszkáló kacsákat… Majd maradj parancs jött, ezt is tudja, csak hát nem mindig akar maradni, miközben a hátsó lábát finoman felhelyeztem a székre. Kissé úgy álltam, ne tudjon azonnal leszökkenni. Na mikor fent volt a lába, megnyalhatta a kolbinyó véget He? Gonosz dolog mi???

Erre le is ugrott, majd vissza, és addig nem kapta meg, míg mindkét lábbal fel nem csimpaszkodott. Ezután jóformán tudta mit akarok tőle, majd kis sajt falatkákkal megerősítettük a fogalmat…

Jah.. hogy ne felejtsem el. Mind e mellé volt tűzve valami írdatlan örvendés (éjjel kettőkor) és sívitás, hogy jaj de ügyes vagy PrezLee. Valahol a kolbász is motiválta, de garantált, hogy az én nagyon örvendezésem is… Nah jó kedvem volt, de megint rá kell jönnöm, hogy a legjobban a hiúságával lehet megfogni PrezLee uraságot

Így ül a széken

Hát aranyos kiscsaj volt minden esetre. Nagyon szomorú a sorsa ami azt illeti. Nagyon sajnáltam, de nem volt mit tenni.

A kutyát Spanyolországból küldték haza, “postázták”, mert megnőtt és megunták. Mint kiderült… nagy is, sétálni is kell vinni, és ha nem figyelnek rá akkor unalmában rongál is. Ja és minden nap kell még enni is adni neki…

Úgy “postázták” és mentegették magukat, hogy a kutyának is sokkal jobb lesz. Nos ezt nem írom alá. Annak biztos nem lesz jobb. Ugyanis egy apartamenthez, állandó emberközelséghez szokott kutya, aligha lesz boldog láncon. Mert miután játékos kedvében levadássza a szomszéd tyúkját biztos oda fog kerülni..

Pedig szép kutyus, okos és PrezLeehez képest NAGYON NAGYON NAGYON szófogadó!

Pár kép a leányzóval…

Úgy gondoltuk elegünk lett a PrezLee szép hosszú füleiből és átalakítottuk őket:

Kicsit homályos lett a kép

talán itt jobban látszik milyen guszta lett

Rég nem írtam… a szokásos mindennapokat éljük, reggel kelünk, este fekszünk és néha ez meg az. Ezt jól megaszontam ugye??? Pár nap még és visszakapom a jogsimat. Utána meg PrezLee kb egy hetet fog ismét falun tölteni, mivel utazom el. Aztán vissza a szokásos mindennapokba.

A múlt hétvégén is falun volt, mivel esküvőre mentem. Pénteken délután jöttek a nagyik utána, kivitték majd kedden mentünk utána mi.

Remélem bolond kutyák egy szép nap csak eldöntik, hogy kicsoda a micsoda és miért. Balázsal a farkaskutyával ez megtörtént, szépen megmondják egymásnak hangos szóval hogy hrr meg mrr, de egyéb bakalódás nincs. Erre tippelek, hogy lesz PrezLee és Győzővel is, de most épp nem itt állunk. Hanem összekapnak, bakalódnak, verekednek. Baj még mindig nincs, mert megvizsgáltam PrezLee uraság bundáját és sehol egy leszaladt szem sincs rajta

PrezLee rendes eb kezd lenni. Ha ide a közelbe viszem sétálni és rátör a bolondéria, kb 2 perc alatt abbahagyja és a láncba dugja a fejét. Igaz, határozottan és csúnyán nézek rá, majd ha abbahagyta és engedelmeskedett nagyon megdicsérem.

Újabban kezd hisztizni ha egyedül hagyom… régebben bezártam az ajtót, nézett utánam, majd helyre somfordált és lefeküdt aludni. Most képes jó hangosan sírdogálni. Mondom én … mégiscsak nagyon szeret engem ez az eb, csak furán mutatja ki

Pár fotót is mellékelek

vendégkutya Cora elfoglalta a PrezLee ágyát

PrezLee kissé átrendezte a dolgokat..

Spagettit eszünk nyaaaaaaamii

és divatos kobakmelegítő …

Csak simogatva legyen…

Hát ez is megvolt. És valahogy amikor ott voltam hálát adtam, hogy nem mentem PrezLeevel!. Rengeteg ember, rengeteg kutya, csak elképzelnem kellett milyen idegesítő egy helyzet lett volna mindezt túlélni PrezLeevel és azon nyomban elkezdtem örvendeni, hogy csak én mentem. Magamra tán egyszerűbb vigyázni PrezLee meg volt olyan rendes és aludt itthon. Legalábbis remélem, mert semmi panaszt nem mondhatok róla, minden a legnagyobb rendben maradt itthon.

Bevallom kicsit elkéstem a kutyakiállításról… a dobermann bírálatoknak már vége volt. Egy barátnőmet felhívtam, ők már haza is mentek, mert valami zűrt találtak a kutya fogánál, ha jól értettem és nagyon ki volt borulva. Továbbá még találkoztam jó néhány nagyon elégedetlen ismerőssel, de ugye mivel nem vagyok én igazán jártas a kutyakiállítások világában, most nem tudom mennyire az egójuk volt nagyon megsértve, vagy tényleg pocsék döntéseket hoztak a bírók.

Aztán még nézelődtem, bámultam ki a fejemből, fotóztam, szidtam az a akkukat amiért valszeg újakat kell vennem, ittam egy sört (ha úgysincs jogsim és ingyen volt miért is ne???), ettem egy rántott csirke combot, megnéztem egy szuper bemutatót zebekkel majd hazajöttem. És nem bánom egy percig sem, hogy drágalátos imádott zebem itthon maradt

Cserébe megtanítottam neki ma egy új parancsot Úgy hívják, “papagáj” Annyit jelent csak, hogy mondom papagáj, mutatom a karomat és mint valami jómadár ő “rászáll”, rátelepszik két lábbal. Mivel csirkehús falatkákkal “gyakoroltuk” valami hihetetlen sebességgel megtanulta. Kb második “papagáj”-ra tudta mi a dolga.

Mondtam már, hogy imádom ezt a nagyon lökött barna dobermannt? Ha nem akkor azt hiszem itt az ideje, hogy elmondjam még egyszer Imádom. Csak még mindig nem értem, hogy sikerült egy ennyire lökött példányt beszereznem.  Ha meg ilyenre neveltem akkor Huhh … inkább ne részletezzük a témát mert kiderül, hogy kutya hasonlít a gazdára, gazda a kutyára stb és ez rossz fényt vetne rám. Vagy jót? Nézőpont kérdése )))

Na következzenek a képek… tadam, tadadadam: Kutyakiállítás 2009 november 14, kolozsvár , nagyon szubjektív fényképsorozat…

Tegnap hirtelen szögezték nekünk a kérdést, hogy megyünk-e? Végül megegyeztünk, hogy ha elvállalják tőlem a mosogatást, akkor hajlandó vagyok “feláldozni magam”. Hmm így történt, hogy elmentünk világgá egyet. Kicsi autókázás, kicsi ez meg kicsi az, végül kaptunk egy szuper helyet, ahol mi voltunk meg valami kóbor madarak, itt PrezLee ki lett csapva a kocsiból, és egy darabig szaladt a kocsi mellett, előtt és néha után. Jó sáros lett a zeb is, a kocsi is.

Persze készültek képek, ahogyan üldögélt a kocsiban, ahogy elaludt, meg ahogy igyekeztem letörölgetni róla a sarat.

Érdekes, hogy semmi perc alatt “tulajdonába” vette ezt a kocsit is. Mikor készültünk beülni, alig volt idő a pokrócot elrendezni, mert ő mindenáron be akart mászni. Mikor megálltunk, kiszálltunk a kocsiból, azonnal áttelepedett a sofőr melletti ülésre és onnan figyelt. Illetve  “megvédte” a kocsit valami bámészoktól

ígértem képeket hát hoztam egy párat…

Finom vegyesen vannak, össze meg vissza. Eszetlen tyúk a lelkem néha, rém idegesítő máskor… de még mindig csodálkozom.. HOGYAN TUDTAM ÉLNI 3 ÉVET kutya nélkül? Hogyan tudtam létezni egy ilyen imádni való “zavaró tényező” nélkül? Mert az.. akárhogy nézem az. A hétvégén pl. miatta lemaradtam egy buliról. Nem hagyhattam volna magára egész éjszaka és “kitudja mikor érek haza reggel” módra. Pedig torta, barátok meg minden volt a pakliba. De más városban… nekem meg nincs jogsim, úgyhogy… ez van maradtunk itthon mint nyugdijasok és smseztünk a többiekkel.. Jó buli mi? De mindezen hátrányok ellenére, és még sok egyéb idegesítő tényezők ellenére is… csak bambulok és nem értem… hogyan létezhettem eb nélkül annyi ideig

Egy percig se bánom ezt az agyatlan ebet…

Na sok a szöveg itt vannak a képek (kicsi kínai turista módon)

“Singing in the rain” – csurom vizesre áztunk egyik este… és igen, eljártuk a singing in the rain-t. Neki nem tetszett annyira, nekem jobban. Ja meg nagy premier első közös kép . Csak hogy lássa mindenki, én is létezek nem csak ő.   A gyengébbek kedvéért a nagyon ázott vizes csürke én lennék. Rajta kevésbé látszik …

Nehéz az élet… és elaludt, a fejét a lépcsőre hajtva annyira édi bédi, muszáj fotózzam. Csak az a baj, hogy amiért “gonosz” és mindent elront, a fotógép általában nagyon védett helyen van. Amíg odaérek, hogy megszerezzem, megmoccan

itt uncsizik és rombol

Evett rizs is volt a kajába. Azonnal látszik, mindig marad az orrára ragadva egy pár szem.

Hörögve morogva meg akarta enni a saját lábát, és mint látható, az ágyát is költöztette azelőtt… mert nem mindig tetszik neki a lépcső alatt…

Márkás Kappa labdája volt ám neki… 2 napig. Aztán most van egy kipukkantott márkás Kappa labdája… Még mindig szereti de focizni már nem lehet vele. Az igaz, hogy nem is ajánlott, ugyanis a focizni vágyókat hamar elintézi… A lábukat akarja megharapni azoknak akik a labdát célozzák meg. Még mindig keresünk önkénteseket egy focimeccsre. Eddig senki nem jelentkezett Vajon miért?

Kényeztetve…

Kutyaélet heh??? ja ja …

Elég hülye alvó póz, de kell hagyni az egyéniségét ugye kifejlődni, asszem ezek mér EU normák is … Kissé azt a “leborult szivarvégét” mondás jut eszembe róla…

Ismét a kedvenc… néha féltékenységi rohamaim is vannak, de még türtöztetem magam…egy nap majd odacsapok… vagy kizárom a zebet a helyiségből mert ez nem járja, hpgy őt mindenki simogatja UGYE igazam van???

A kis inas…

“Hát ez mög mi?”

Még volt egy két sorozat, de most nem lelem őket Egyelőre ennyi…