PrezLee – a barna dobermann

A tegnap előtti tekergés alkalmából készült pár kép. Nem látszik a legjobban, de elhihetitek, rémesen koszos volt!  Na meg egy két kép, hogy merre jártunk

Úgy néz ki nem allergiás vagyok hanem himlős De már a végén járok és jelentem túlélem, nem marad ám PrezLee árván! A csoda tudja honnan kaptam el, sokat gondolkoztam rajta, de nem tudok rájönni.

Rendes volt az ebem ezekben a napokban, nem zaklatott túl sokat, mert amúgy is eléggé irritált voltam a helyzettől, mindenütt kiütések rajtam és persze viszket minden ezerrel… nem hiányzott volna egy teljesen agyament eb, mert az nagyon fárasztó tud lenni.

A mai séta is rövid volt, épp kivittem a háromszögbe, hagytam egyet menjen körbe, szagolja végig a fákat, majd tovább akartam menni, a szokásos körre, de valahol nem tűnt jó ötletnek. Szédülés szerű érzéseim voltak, úgyhogy inkább hazabattyogtunk szépen öregesen.  Délután azt hiszem lázam is volt, minden esetre olyan voltam ám mint valami szentlélek, és a kence amit a patikába adtak viszketés ellen, sem segített sokat a kinézetemen ugyanis fehér volt, és persze abból jutott a párnára is, a párnáról a képemre is, egy kis pihenés után tükörbe néztem és majdnem elkezdtem visítani, hogy jaj szellem… pedig csak én voltam, hófehéren.

Ahogy mondják, jobb később mint soha, bár ebből a “tapasztalásból” szívesen kimaradtam volna… most már tudom, a himlő kimondottan kellemetlen. Nem ajánlom senkinek…

Kicsit később, hogy mégiscsak legyen foglalkozva az ebbel, játszódtunk egy sort. Mivel ilyen sebesült voltam, semmiféle hurcibálós játékra nem volt kedvem, így más mókát találtunk. “megparancsoltam” neki, hogy vicsorogjon, aztán a következő grimasz sorozat lett belőle…

Hihtetlen mennyire “putyin” képű tud lenni néha és mennyire kifejező máskor. Van amikor nézem és egyáltalán nem tudom kitalálni mi lehet a fejébe, milyen szándékkal bámul ki onnan, van amikor teljesen nyilvánvaló hogy “teszem magam, hogy vicsorgok és megijesztelek”.  Egyetlen kimutatott vicsor mellé se került semmi olyan ami ijesztő lett volna. Olyan az összes mint a falcs mosoly. Aki látta már vicsorogni az tudja, hogy ezek tanult “arcjátékok”. Amúgy nagyon randa tud lenni mikor “komolyan vicsorog”.

Az enyém, nem az övé…

Hihetetlen de ezt az ebet minden érdekli

Történt ugyanis, hogy előszedtem a cuccokat kicsit rendbeszedni a körmeimet. Gondoltam ha már HÉTVÉGE van , miért is ne szórakozzak el ezzel a tevékenységgel. A polírozó divájsz ellenben nagyon felkeltette PrezLee érdeklődését, főleg az a fele amely elkezd szépen csipogni, amint a körmömet igazgattam vele.

Végül egy “csendéletet” készítettünk, ahol nagy érdeklődéssel fogadta a körömápolás kellékeit…

na és még egy kép csak úgy mert lökött dinnye:

Pardon, háziállatok és PrezLee dobermann ))  Ugyanis, PrezLee imád minden háziállatot, kivétel amelyeket nem szeret. A pulyka urat azt hiszem nem szereti, mert rémesen tud csinálni, megnézte vagy kétszer, hogy mi ez a furcsa szerzet, majd jobbnak látta inkább elkerülni. Sokkal jobban érdekelték a friss kis gidák, azonban ők nem voltak annyira kíváncsiak PrezLee barátságára és a biztonságos magasból tekintettek le rá.

A vicces, hogy azon a lépcsőn csak Balázs kutya megy fel, a két úri eb, vagyis Győző meg PrezLee csak a lifttel tud közlekedni.  Győzőről nem is kell mondanom, hogy jóba van a pulykával, vagy hát inkább nem érdekli már a madár (pedig de finom husi ), és egy kicsit tart tőle ő is. A kecskéket azonban tereli. Néha az embereket is…

S akkor következzenek a képek:

és … PrezLee meg a szelet csirkemell

Nem is meg rosszul a sora ugye ugye…

Na összefoglalva elmondhatom, hogy PrezLeeből és győzőből is háziállat tisztelő ebek lettek, nem támadják, nem vadásszák őket. Kivétel a macskák, bár amilyen lökött az ebem, azok is leginkább azért érdeklik, mert elrohannak és nem tudja őket megszaglászni. Bántani szerintem PREZLEE nem bántaná őket. Győző azonban már kinyírt egy macskát, pedig ugye ő a bundis, szőrmok plüsskutya…

A hétvége az kicsit másképp alakult végül mit eredetileg tervezve volt, ugyanis vasárnap elutaztam egy közeli városba. És az időjárás miatt nem vihettem magammal PrezLee kutyát. Így még szombaton kiautóztam falura, és vasárnap reggel már fent volt a hegyen a kutya apukámmal és a másik két ebbel. Jól megjárták magukat, hatalmasat jártak, PrezLee kirohanta magát és még mindig nem fáradt le rendesen El kéne adjam Duracell reklámnak, mert hihetetlen mennyire bír rohangálni.

Aztán meglógtam, elmentem szülinapozni. Eredetileg PrezLee is meg volt hívva, csakhogy ott kutyával ellenséges viszonyok is uralkodnak a lakásban, úgyhogy be nem jöhetett volna, az udvaron meg nem lehet hagyni ilyen időben. Odafagy a kis “csóré” feneke. Ezért falun maradt a szüleimnél, én pedig meglógtam ünnepelni. Majd estefele visszatértem falura, felszedtem ebem, majd hazakocsikáztunk.  Hát ezután PrezLee lefeküdt és egyetlen nyikkanása se volt. Persze kiderült, hogy délután még egy két órás rohangálásban volt része, tehát lefárasztotta magát rendesen.

Ma hétfő és régen volt ilyen “jó” kutyám nekem Szinte egész nap aludt, még horkolt is, meg a hátán kinyúlva, a délutáni sétakor meg alig próbált meg húzni. Miután visszaértünk kb egyszer nyitotta ki a szekrényajtót, majd egyszer a fürdőszoba ajtót és visszafeküdt megint horkolni.

Pár kép…

Ma kedves ebem engem is megdöbbentett mekkora ésszel rendelkezik. Nem kis csodálkozásomra megtanult egy újabb trükköt valami 10 perc alatt, ennyibe telt amíg megértette mit is várok el tőle, majd néhány ismétlés után (ugyancsak ebben a tíz percben) elég volt ahhoz, hogy tudja.

Mi is történt valójában? találtam egy kolbász véget a hűtőben, gondoltam oda adom neki, úgy szokott örvendeni az ilyen kis vacak maradékoknak, ami már egy evésre sem elég… És mikor megérezte az illatát hát formálisan bevadult, végigmutatta amit tud, csak adjam már oda neki. Erre jött az ötlet, hogy tanítsam meg felülni a székre Két lábbal ráállt eddig is, de a két hátsó lábát nem volt hajlandó feltenni. Mégis sikerült “megmagyaráznom” neki mit akarok a kolbászért cserébe.

Kezdtem azzal, rá kellett vegyem hagyja abba a vad pacsizást és ülsz fekszik-ek sorozatát, majd két lábbal felparancsoltam a székre. Nem kellett nagyon parancsolgatni, ezt már tudta. Így szoktuk megnézni a malomárokban úszkáló kacsákat… Majd maradj parancs jött, ezt is tudja, csak hát nem mindig akar maradni, miközben a hátsó lábát finoman felhelyeztem a székre. Kissé úgy álltam, ne tudjon azonnal leszökkenni. Na mikor fent volt a lába, megnyalhatta a kolbinyó véget He? Gonosz dolog mi???

Erre le is ugrott, majd vissza, és addig nem kapta meg, míg mindkét lábbal fel nem csimpaszkodott. Ezután jóformán tudta mit akarok tőle, majd kis sajt falatkákkal megerősítettük a fogalmat…

Jah.. hogy ne felejtsem el. Mind e mellé volt tűzve valami írdatlan örvendés (éjjel kettőkor) és sívitás, hogy jaj de ügyes vagy PrezLee. Valahol a kolbász is motiválta, de garantált, hogy az én nagyon örvendezésem is… Nah jó kedvem volt, de megint rá kell jönnöm, hogy a legjobban a hiúságával lehet megfogni PrezLee uraságot

Így ül a széken

Hát aranyos kiscsaj volt minden esetre. Nagyon szomorú a sorsa ami azt illeti. Nagyon sajnáltam, de nem volt mit tenni.

A kutyát Spanyolországból küldték haza, “postázták”, mert megnőtt és megunták. Mint kiderült… nagy is, sétálni is kell vinni, és ha nem figyelnek rá akkor unalmában rongál is. Ja és minden nap kell még enni is adni neki…

Úgy “postázták” és mentegették magukat, hogy a kutyának is sokkal jobb lesz. Nos ezt nem írom alá. Annak biztos nem lesz jobb. Ugyanis egy apartamenthez, állandó emberközelséghez szokott kutya, aligha lesz boldog láncon. Mert miután játékos kedvében levadássza a szomszéd tyúkját biztos oda fog kerülni..

Pedig szép kutyus, okos és PrezLeehez képest NAGYON NAGYON NAGYON szófogadó!

Pár kép a leányzóval…

Úgy gondoltuk elegünk lett a PrezLee szép hosszú füleiből és átalakítottuk őket:

Kicsit homályos lett a kép

talán itt jobban látszik milyen guszta lett

Rég nem írtam… a szokásos mindennapokat éljük, reggel kelünk, este fekszünk és néha ez meg az. Ezt jól megaszontam ugye??? Pár nap még és visszakapom a jogsimat. Utána meg PrezLee kb egy hetet fog ismét falun tölteni, mivel utazom el. Aztán vissza a szokásos mindennapokba.

A múlt hétvégén is falun volt, mivel esküvőre mentem. Pénteken délután jöttek a nagyik utána, kivitték majd kedden mentünk utána mi.

Remélem bolond kutyák egy szép nap csak eldöntik, hogy kicsoda a micsoda és miért. Balázsal a farkaskutyával ez megtörtént, szépen megmondják egymásnak hangos szóval hogy hrr meg mrr, de egyéb bakalódás nincs. Erre tippelek, hogy lesz PrezLee és Győzővel is, de most épp nem itt állunk. Hanem összekapnak, bakalódnak, verekednek. Baj még mindig nincs, mert megvizsgáltam PrezLee uraság bundáját és sehol egy leszaladt szem sincs rajta

PrezLee rendes eb kezd lenni. Ha ide a közelbe viszem sétálni és rátör a bolondéria, kb 2 perc alatt abbahagyja és a láncba dugja a fejét. Igaz, határozottan és csúnyán nézek rá, majd ha abbahagyta és engedelmeskedett nagyon megdicsérem.

Újabban kezd hisztizni ha egyedül hagyom… régebben bezártam az ajtót, nézett utánam, majd helyre somfordált és lefeküdt aludni. Most képes jó hangosan sírdogálni. Mondom én … mégiscsak nagyon szeret engem ez az eb, csak furán mutatja ki

Pár fotót is mellékelek

vendégkutya Cora elfoglalta a PrezLee ágyát

PrezLee kissé átrendezte a dolgokat..

Spagettit eszünk nyaaaaaaamii

és divatos kobakmelegítő …