Házőrző

PrezLee egy remek házőrző. Ami fantasztikus még benne, hogy ha engedélyezve van az idegen belépése az udvarra azután már neki nincs több baja az érkezővel. Biztosan nem csak dobermannra jellemző ez a tulajdonság de Győző mérőben más természet. Ő akkor is védi az udvart, ha mi már rég beengedtük a látogatót.  PrezLee igencsak éber. Vagyis minden kis mozgásra azonnal hevesen reagál. Legyen az ember, kutya vagy macska rögtön lehet tudni ha végigment valaki az utcán. A dobermann aránylag ugatós kutya. PrezLee sem tesz kivételt, van amikor csak kedvtelésből ugat, de minden alkalommal ha jelezni akar valamit akkor is ugat. Győző azonban érdekes módon kevesebbet ugat, de néha belefeledkezik valami bugyuta vakkantgatásba és komolyan rá kell szólni, hogy hagyja abba. Láttuk azt is, hogy az udvaron jött ment, valószínűleg unatkozott is egy kicsit és vakkantgatott, lépet kettőt hármat, megint vakkantott megint ment, nem is nézett semmi fele. Mikor rászóltam, hogy kész, megijedt mint aki valami más világról van visszarántva a realitásba :)))

Amire kíváncsi lennék, hogy mit kezdene magával PrezLee mondjuk egy olyan helyen ahol napokig nem jár senki :))) Unalmában a madarakat is megugatná 😀

Read More

Boldog szülinapot PrezLee!!!

Március 29-én töltötte PrezLee uraság a 3 évet. Hihetetlen milyen hamar eltelt ez az idő, hiszen még most volt egy pirinkó kis bugyuta szőrmók és nézd mi lett belőle! Nem kapott tortát meg ilyent, ellenben játszhatott a kacsával több mint tíz percet. Voltunk sétálni is egyet, de továbbra is szigorúan tart a pórázos jövés menés. Nem kockáztathatom, hogy megint elszökjön és egyedül kóvályogjon mint tette a minap is. Nem említettem, mert nem volt rá időm, de nagyon mérges voltam rá. Mérlegre került az is, hogy ivartalanítva legyen, de még egy ideig megúszta. Az egyik dolog amiért megtettem volna az agresszivitása.  Kétszer megmorgott, jóformán ok nélkül.  Egyszer mert merészeltem megveregetni az oldalát, másodszor mert erélyesen mertem rendre utasítani amikor ellógott itthonról és két órán keresztül elvolt. Aztán helyre került kissé az agya, bár most már egy hete pórázon sétálunk. Nincs több szabadon rohangálás, szigorúan 5 méter és kész. Az udvaron jöhet mehet, be van csukva a kapu, az utcán meg póráz.

Ahogy elnézem az oldalbordájáról, a szerelem még tart. Amikor eltűnnek a bordái ismét, akkor elmúlt a környékbeli szukák tüzelése is. Ja és azután feltűnik, hogy mi is létezünk. Addig nem nagyon vesz észre, nem jön simogatást kunyerálni. Megszűnik a tutulása is, abbamarad a felesleges nyöszörgés.

Na jó. Egy nap voltunk egy nagyobb sétán. És mikor jó messze kerültünk a veszély forrásoktól elengedtem. Nem ment világgá, ott körözött körülöttünk. De ekkor már nem voltunk az általa már jól ismert területen.

Amúgy rendes eb, nagy figura.

Read More

Tavasz

Elég ígéretesen elkezdődött a tavasz a napokban, de ma jól kiszúrt velünk. Olyan 4 óra körül épp kezdtük beszélni, hogy egy séta mennyire jó lenne, mikor hirtelen elkezdett esni az eső. Ok belátom a szivárvány ami keletkezett az csodaszép, de ki a csodának van kedve menni tekeregni az esőbe és főleg az eső miatt keletkező sárban? PrezLee meg amúgy sem szeret esőben sétálni.

Végül csak egy rövid kis egészségügyi séta lett belőle és várjuk az igazi tavaszt. Van egy két kirándulás betervezve 😀 Csak az időjárási viszonyok legyenek megfelelőek.

Read More

Önfárasztó

A PrezLee mozgásigénye itt nem okoz kimondottan fejtörést. Ma is kimentünk egyet járni, igaz csak rövidre sikeredett, ellenben az a negyed óra alatt is amíg jöttünk mentünk mint egy veszett kerge birka rohangált fel alá, sikeresen kifárasztva magát.

Read More

LiLee :(

Ma reggelre elpusztult LiLee malacka. Az utóbbi napokban a testvéreivel lakott már, mivel azok is el lettek választva. LiLee volt a “kisfőnök”, ugyanis sokkal kisebb volt mint a többi, ellenben nagyon eleven. Sajnos pár napja elkezdett gyengélkedni, mind látszott rajta, hogy nincs jól. Gyomorrontásra tippeltünk, azonban kiderült jóval komolyabb bajok voltak. Valószínűleg ezért is lett nagy gondja kezdetektől fogva.  Jelenleg a jelek arra utalnak, hogy a szíve mondta fel a szolgálatot. Minden esetre ez a malacka sokkal de sokkal kisebb volt mint a testvérei. Kb a negyede a többieknek.

 

Read More

ejnye bejnye

A hülyeség ragályos. Legalábbis az emberek között igencsak könnyen terjed. Most meg kiderült, hogy a kutyák sem kivételek ez alól. Győző egy csendes, nyugodt kutya volt mindaddig amíg nem töltött sok időt PrezLee társaságában. Mostanság, hogy rengeteget vannak együtt, hát Győző lesi el a “nagyfiútól” a lehető leghülyébb viselkedési módokat és “sikeresen alkalmazza”. Persze a különbség az még +20 kiló és egy hatalmas termet. Így aztán amikor PrezLee  van “indulatban”, akkor csak az ajtót viszi ki a helyéről, tokostól, na meg a karomat csavarja ki, de ha Győző indul el így, akkor menekülésre kell venni mert képes simán és minden erőfeszítés nélkül leverni a lábamról.

Másik amit megtanult, az a “kopogás”. Reggel 6 és 7 között szoktuk vinni őket egy sétára. Ilyenkor Győző lévén az udvaron és már felkészülve a menetelre, itt topog az ajtóba. Egy ideig csak csendben mocorog, majd egyre hangosabb lesz a követelőzése. Mikor a kabátot cipőt vesszük magunkra, már hangosan nyávog, majd elkezdi az ajtót is bökni.

Amikor a kapun kell kimenni, két “fenevaddal”…. hát kérem szemlesütve bevallom, hogy a fene fog hadakozni velük, kinézek először, hogy tiszta e a levegő, majd kitárom a kaput és hagyom, hogy elrohanjanak… Kicsit rosszabb a délutáni séta, amikor lehetséges, hogy emberek tartózkodnak a környéken. És természetesen félnek a két kutyától. Emiatt délután pórázon indulunk, majd kicsit arréb engedjük el őket.

Read More