Séta…

Ma egy ebéd előtti sétán voltunk. Annyira szépen sütött a nap, hogy kár lett volna kihagyni. PrezLee megint egy kicsit lökött volt. Van ez a bizonyos ugrálása, ami kizárólag “csak nekem szól” és amiről fogalmam sincs mit takar. Nem értem mit akar vele kifejezni, mert valami van, de hogy mi arról fogalmam sincs… Az egész úgy történik, hogy előttem hátrafele ugrálva “halad”, és szökkenve ugat. Időnként meg a kabátomat akarja elkapni. Aztán megint tova szökken, megint ugrik egyet, ugat, vakkant, szökken… Próbáltam figyelmen kívül hagyni… erre bedurvult, próbáltam a figyelmét elterelni “niiii a csóka”, de ez fél másodpercre volt csak elegendő, utána újra kezdte.  Próbáltam durvábban is, rácsaptam a pórázzal, de ezt is annak vette, hogy “játszunk” vagy mi a szősz és tovább folytatta… Az érdekes, hogy ha rászólok, hogy fekszik, azonnal lefekszik, ezt is játszódtunk: fekszik, gyere, fekszik gyere.. hiba nélkül teljesíti amit kérek.  Ha mondjuk még más családtaggal is viselkedne így, akkor azt mondanám, hogy ez valami PrezLeeség… de ez kizárólag nekem szól.

Ha pórázra fogom, azonnal abba hagyja, és normálisan jön pórázon…

Valamiféle játékra hívásnak gondolom, ugyanis ha eldobok neki egy botot (ha találok) elég gyakran elkezd vele rohangálni. Mert a botozást is másképp akarja mint eddigi kutyáim. Ha bottal játszunk az csak úgy lehet, eldobom neki, majd ő elrohan vele… és utána rohan össze vissza, teszi magát, hogy ideadja, de végső pillanatban elugrik.

Végül is… PrezLeevel soha nem lehetett “normálisan” játszani :))) mindig meg volt az ő saját elképzelése a játék meneteléről. Ha otthon ment a labdázás, a zöldbe egyáltalán nem érdekelte, ha otthon bolondult a rongyért, a zöldbe valami fél percre lehetett lekötni vele.  Inkább a rohangálás, szaglászás volt fontosabb.

Néha azért bosszantó, mert szívesen játszódtam volna vele, de nem volt kivel … Bezzeg Tedi.. na aztán ő imádott “botozni”. Képes volt órákon át visszahozni a botot. Volt, hogy nem egy, hanem 2-3 embert kis kinyuvasztott azzal, hogy mindig visszahozta a botot, majd topogott, hogy eldobja neki valaki… Hiába na 🙂 nagyon különböznek az ebek is egymástól…

Read More

Sértett önérzet…

Úgy látszik nem volt elég amit kapott a fejére, mert ma nekiment Győzőnek. És Győző sem volt rest, megmutatta, hogy biza ő is tud. PrezLee nyaka elég jól el van intézve, nem világvége, meg fog gyógyulni, de most épp jól sebes.  Egész nap kerülgették egymást, úgy látszik nem fejezték be a balhéjukat és várták a következő alkalmat, hogy elkezdhessék.

PrezLee meg hazarohant a sétából, majd azóta játssza a sértett önérzetet. Nem volt hajlandó enni, kiment az udvarra, megszagolta a kaját, majd mint aki nagyon fel van karcolódva szépen visszajött. Kénytelen voltam a mi szobánkba áthozni, mert a sértettségét úgy látszik LiLeen akarta ledolgozni. Hepciáskodott vele, amikor a malac a közelében volt. És nyilvánvalóan nincs jól, mert amióta itt van a szobába csak fekszik a helyén és szomorú…

Na van ilyen az életben, néha akadnak kudarcok is, nem mindig tejfel. Egy két nap és helyre billen és remélhetőleg egy ideig elég lesz a balhéból.

Szerencsére PrezLee-n nem látszik :)) befújtam olyan kék spray-el, nem tudom mi a neve, sebekre kell tenni… Győző szokott viccesen kinézni, ha néha egy két “harci sebet”, amelyeket előszeretettel gyűjt be a környékbeli juhászkutyáktól megkezelünk. És lesz olyan igazi “kék” szentbernáthegyink… PrezLee túl sötét ahhoz, hogy ha befújom “eladhassam” kék dobermannak!

Read More

Tulajdon

PrezLeeről nem igazán mondanám, hogy oda meg vissza van a tulajdonában levő dolgokért. A másik ebem sokkal inkább volt ilyen, PrezLee-t mintha nmem érdekelte volna ennyire a dolog. Na jó, a kajáját nem ossza meg bárkivel, de amúgy nem mutatta soha a tulajdonhoz való jogának a gyakorlását. Egészen tegnapig. Ugyanis kicseréltem az összesározódott pokrócot,  és ettől kezdve PrezLee védelmezni kezdte.


Azonban LiLee malac is szentül meg volt győződve, hogy neki jár a pokróc. Na nem jár. Eltettem, majd mikor a malacka kikerül, a pokróc is visszakerül. Szerencsére PrezLee nem egészen hülye, csak épp annyira amennyire kell. Ugyanis olyan igazi “komoly felnőtthöz” méltóan feltette a nagyon haragos álarcot, és jól megasszonta a malackának, kutya nyelven, hogy “húzz innen, ez az enyém”. Persze azonnal összeszidva, mit képzelsz, meg társai, malacka megvizsgálva, még szőre szála sem görbült, csak a nagy hűhó volt, hangoskodás. Pont ahogyan az öreg kutya tette PrezLeevel amikor ő volt kölyök: nem harapott, hanem csak nagyon veszélyesnek tűnt, és meglökte az orrával!!!

Na de felesleges a kedélyeket borzolni, így fogtam ezt a pokrócot és kivittem, visszahoztam a már sárosat. Azzal nincs baj. Végül rájöttünk, hogy honnan is eredhet 😀 A zöld pokróc a “házé”. Azt itt kapta, mikor már felnőtt volt és egyszer otthon felejtettem az övét. Ez igazából nem az ővé!!! Ezért nem védi. Amolyan vendégágy neki. A másik, a barnás pedig az autóból származik! Az az övé már azóta, hogy kocsikázik 😀 vagyis olyan 2 hónapos korától…

Azért érdekes, hogy különbséget tud tenni 2 rongy között…

Read More

Verekedés

Rég nem volt 🙂 Ami 3 kan kutyával egy udvaron azért szerintem nagy dolog. Időnként összekapnak a “kakasok”.

Jelen esetben Balázs, az öreg farkaskutya volt, az amelyik kezdte. Úgy látszik egy ideje vadászott a fiatalokra 😀 Győző és PrezLee játszottak a hóba. Már tették ezt egy jó ideje, azonban a nagy játékba megfeledkeztek a “territóriumról”. Biza betévedtek a Balázs zónájába, aki se szó se beszéd nélkül nekiesett PrezLeenek. Mint az szokott lenni, a nagy kavarodásban Győző is bevetette magát és “mindenki megesz mindenkit” kezdődött. Szerencsére az udvaron voltunk, így egy adag ablakmosó lével lettek leöntve :)) Mert ez volt épp a kézben, meg kiabálás meg minden, úgyhogy szerencsére sikerült hamar szétválasztani őket. PrezLee volt az egyetlen természetesen, amely megszenvedte a balhét. Mondjuk neki mindig peche van, hiszen Győző a hatalmas bundájával megmenekül az ilyen lightos balhékban, PrezLee meg szépen gyarapítja a sebhelyeket. Jelenleg a szemöldöke illetve a szája széle sérült meg. 2x 1.5 centis seb.

Read More

Valamilyen okból kifolyólag azt hittem nemsokára itt a tavasz, nagy meglepetésemre olyan reggel 5 fele elkezdett hullni a hó. Olyan igazi nagy “karácsonyi hópelyhekben”. Onnan tudom, hogy megint reggelig dolgoztunk… Aztán reggel mikor PrezLee kijött az udvarra volt ott bolondozás… a két kutya olyannyira hevesen kezdett játszani, mint két buta bohóc.

Várom már a tavaszt, legyen vége a hidegnek, tudjunk többet menni tekeregni és sétálni.

Read More

LiLee hízik!

Elnézegettem a képet ezzel a malackával és hihetetlen mennyire sovány volt!  Azóta “kéccerakkora” lett, és most már minden minden arra utal, hogy remek kis házi malac lesz belőle. Kezdetben természetesen alig lehetett megérinteni, azonnal okvetlenkedett, most meg megy az emberhez, dörgölőzik és ha simogatva vagy vakargatva van akkor kiül a vigyor a képére.

Nem kicsit izgultunk, ugyanis szegényke nagyon fiatalon lett “elválasztva”, és nagyon hamar kénytelen volt megtanulni enni. Kezdetben cumival próbáltuk, nehezen ment, majd észrevettem, hogy ha a földön van a tej, szépen felnyalogatja. Na innen már csak egy lépés volt, hogy a kaja a tányérba kerüljön, és ott is megtalálja.

Már szinte 2x akkora mint az első fotókon, már nem látszik egyetlen bordája sem.

PrezLeet nagyon szereti, egyszer kétszer összetévesztette a mamájával, és jól megcsípte PrezLeet. Természetesen PrezLee megszeppent ettől, azonnal felugrott és nem mert visszafeküdni a helyére.

Annyira aranyos, hogy amikor a malacka ki van engedve járkálni, azonnal odamegy PrezLeehez és üdvözli, az pedig nekifogja pucolgatni, majd mint egy kölyök kutyával nekifog vele játszani. Természetesen sokkoló, amikor szinte az egész malacot bekapja, de eszébe nem jut bántani ezt a kis teremtményt. Amely szerintem hamarosan a fejére fog nőni 😀

Jöjjön már a tavasz, mert lesz itt móka a malaccal!

Read More