PrezLee – a barna dobermann

Önkiszolgáló lett PrezLee. Na végre már nyugodt lehetek, ha nem adok neki enni, nem hal éhen… Mondtam már, hogy imádom amiért ilyen eszes??? Ja hát azt, hogy az agyamra megy amiért ilyen eszes??? Asszem mondtam ezt is azt is.

De térjünk csak a mai nap eseményeire…Reggel minden különös izé nélkül felébredtünk. Ha nem tettük volna most minden bizony ez a bejegyzés se születne meg. Jó. Utána megint nem történt igazán semmi. Én dolgoztam, PrezLee aludt. Délutánig megint semmi extra vagy extrém, a szokásos dög unalmas (zöld színű) kedd.   Olyan 3 óra tájt elmentem a citybe lófrálni, na meg dógóm volt  (mingyá gyüvők dógom van – Micimackó), meg piacoztam is meg vásároltam ezt meg azt. Ezután természetesen hazajöttem (megint bizonyíték rá, hogy itthonról írogatok..) és megkérdeztem PrezLeet ha jön e velem számlát fizetni   Mert van egy cég akihez kutyával járunk számlát fizetni

PrezLee ekkor megnézett, “hülye vagy te kedves gazdám” pillantással meg “hogy is kérdezhetsz ilyent, hogy megyek e” hát normi, hogy megyek és elkezdett fel alá rohangálni a lakásban… Jó. Mikor sikerült levadásznom, felcsatoltam rá a nyakörvet, magamra a kellékes táskát (hosszú póráz, egészségügyi könyvecske, buletin vagyis személyi igazolvány, zacskó, csere elem, empéhárom pléjer, 100 drb gipszkarton csavar, 2 pingpong labda – mingyá ezeket is elmagyarázom) és elindultam.

Na elértem egészen ki az utcára, a stopig, és vártam a zöld bácsit. PrezLee is várta, szegény mit is tehetne ha a nyakán van a lánc és a gonosz gazdája fogja a pórázt, nem engedi szeleburdi módon szökkenni ahova akar… és néztem ki a fejemből. Néztem jobbra, néztem balra… majd fel. Az égre. Majd még egyszer kétszer fel az égre és elkezdtem szörnyülködni… hogy jesszus itt bajok lesznek. Menjek vagy ne menjek.  Végül .. visszatáncoltam. Azt mondtam, ha nagyon kell nekije, hát pisiljen a pisilő helyen, de én ilyen Cudar (így hívták a német dogunkat is )  időben nem megyek sétálni…

Hát bevittem őkegyelmét a garázsba és vártam. Mert őkegyelme úgy döntött, hogy sztrájkol és ha nem a kedvenc fájánál pisilhet akkor inkább nem fog. Jó. Vártam rá kb 2.5 percet amikor úgy megeredt a zuhé, hogy jaj csak na. Még vártam hátha meggondolja magát, de végül nem tette, így a zuhogó esőben elindultunk fel. Aham, ki kellett rángatnom PrezLeet mert ő utálja az esőt, és jak nehogy tönkremenjen a bundája… Valami 1 perc alatt jó vizesre áztunk, annyira zuhogott az eső. Amíg a garázsból végigmentünk az udvaron, majd fel a lakásig… Szóval rémesen okos ötlet volt nem elindulni sehova.

Igen ám de ez kicsit sem vigasztalta PrezLeet…Nagyon megsértődött, sőt kimondottan durca lett. Megértem, azért ekkora kib@szásban rég nem volt része “felöltöztetem”, majd vissza az egészet… egy olyan jó órát, másfelet zuhogott, majd megállt és elmentünk végre sétálni…

S akkor az önkiszolgálásról is essen szó, ha már azt a címet adtam ezen bejegyzésnek… Nagynéném hozott egy nagy zacskó kenyérhajat. Amit elméletileg ki kell vigyek falura… Ha lesz mit. Ugyanis PrezLee felfedezte és nekifogott lakmározni belőle.  Na és persze megkapta a tápos zacskót is (azt már régebben…) amire időnként rájár. Ha a szobanövényeim is megtanulnák magukat kiszolgálni vízzel teljesen elégedett lennék…

Na ennyi.

Holnap ha minden jól megy jön kutyavendég hozzánk.  Persze gazdástól… na mert a kutyák csak úgy ritkán jönnek mennek kérem szépen.

——–

Na és a gipszkarton csavar meg a pingponglabda…

Hát az történt, hogy megkért az apukám vigyek neki gipszkarton csavart. szorgalmasan meg is vettem, majd a “rossz” táskába tettem. Azóta is ott van, mert a másik táskával voltam kint falun. Hiába na… nehéz a nők sorsa a mai világban, főleg ha van pár táskájuk…

A pingponglabda meg azért van ott… mert   az is ott maradt egy jó ideje. De nagyon jó például ha PrezLee nem akar figyelni, megmutizom neki a pingpong labdát, és azonnal csupa fül lesz. Valószínűleg azért, mert soha nem játszodhat a pingpong labdával… Még a főtt pingpong labdával sem, ami amúgy még megvan, köszöni szépen  jól, a többi kacat mellett ücsörög az asztalomon.

Pudel? Hmm azt se tudom, hogy írják ennek a fajtának a nevét rendesen Poodle vagy pudel. Na mindegy Találtam egy fotót és nem bírtam meg, hogy ne “lopjam” el és tegyem fel ide… Na ha álarcos bálra készülök PrezLeevel akkor tuti biztos tudom minek fogom öltöztetni… ilyennek Ez egy dobi beöltöztetve ilyen gunyába… Nem tudom más, hogy van vele de én egy negyed órát röhögtem, legfőképpen a kutya pofija ami mintha azt mondaná, hogy jesszus de hülye gazdám van, na nézd mit művelt velem

forrás: http://neatorama.cachefly.net/images/2006-08/poodle-costume-doberman.jpg

Tegnap délután dolgom volt. Ezért délelött elvittem sétálni az ebet, jártunk egy nagyot, majd háromra elmentem a dolgomra. Őt pedig a lakásban hagytam, megkötöttem a piros rugós divájsszal és meggyőződésem volt, hogy minden a legnagyobb rendben van. Hát nem volt… mert PrezLee uraság majd mindent amit elért az asztalról lerámolt és igyekezett kissé felaprítani. Többe között egy elég fontos infókat tartalmazó füzetkémet rágott meg, szerencsére az infó része megmaradt, de most irogathatom újra na meg a “napirendi” dolgokat a “mi is a munkám mára” című noteszomat, na de azt rendesen. A valami cédulák, egy két számla, nedves törlőkendő meg tudja a fene micsoda apróságokról nem is teszek említést…

Úgy kell nekem.Miért hagytam magára olyan 5 órányit? Szégyeljem magamat tetőtöl talpig!

Na … még szerencse, hogy vigaszként naaaaaaaagyon finom Tiramisut kaptam 

Hogy nekem milyen egy jó fej dobermannom van! Hát nézzétek ezeket a fotókat! Nem jó fej?

nekem teccik zongorázni??? hee???

itt olyan gangszteres!

Amikor nagyon nagyon unom PrezLeenek a szórakoztatását akkor kell valamit okoskodjak amivel lefoglalja magát. Na tegnap előtt sikerült. Van neki a rongyija. Amit cibálni kell. Ezzel eljátszana napokat egyhuzamban. De bevallom, ez RÉMESEN egy unalmas játék.  Komolyan na! Egy ideig játszom vele de nagyon meguntam már. Ezért fogtam a rongyot és az egyik kerekes irodaszék karfájára kötöztem. Egy jó félórát elfoglalta magát. Kezdetben ugye el akarta venni a rongyot, de  ahogy húzta ment utána a szék is. Erre elengedte és nézte, majd megint próbálkozott, megint húzta megint ment a szék. Végül helyben állt és megpróbálta lerágni a rongyot a karfáról.

Végül csak sikerült leügyeskednie onnan, majd boldogan hozta, hogy NAAA JÁTSZUNK????? DOOOOOOOOHHHHHH!!!

itt még nem érti …

ha húzom, jön a szék is… mi a fene????

Cöcöcöcöcöcö… Készítettem pászkacsintát. Valami a palacsinta és a pászka között. Meglett, megkóstoltam, a fele finom, a másik fele sületlen. A másik felét még visszatettem a lerbe. Azonban a sült felét akartam fotózni. Szépen felszeleteltem, tányérra raktam. PrezLee persze ott ücsörgött és “segített”.  Elkészült pár kép, majd beszaladtam valamiért a gép elé. A gasztronómiai műalkotásom persze az asztalon maradt. Nem sokáig. Megzabálta PrezLee a fotótémát.

ééééééén????? ártatlan vagyok!

Végre egy pozítiv kritika a főztömre!

Bevallom őszintén nekem nem tűnik PrezLee nagy kutyának. Már hogy is lenne nagy amikor alig 7 kilónyi öleb volt mikor hazahoztam. Azóta meg több mint 45 kiló… Most kezdem érteni miért néznek az emberek rémült szemekkel meg húzodnak félre amikor sétálunk… Pedig ő jó kutya. Nem agresszív. Egyetlen baja, hogy túl heves. Mikor elindul akkor bárkit képes ledönteni a lábáról. Na és összekarmolni is.

Hétfőn voltunk sétálni. Ez egy különleges séta volt. Elmentünk a sétatéri műanyag hattyú rémségeket lefotózni, majd fagyizni egyet Incsivel na meg a mamájával természetesen.  És nem tettem rá szájkosarat. Gondoltam… lássuk mi lesz. És lám lám. Az emberek nem szaladtak szét.  Meggyőződésem, hogy nem PrezLee miatt… hanem a kisgyerek miatt gondolhatták, tán olyan félelmetes mégsem lehet ha egy kocsiban gügyögő kisembert nem akar megenni.

PrezLee testőr szerepben

Amikor nézegettem ezt a képet akkor tűnt fel nekem is, hogy hát nem éppen kicsi kutya ez a PrezLee… Persze kicsit csalnak a szögek és nagyobbnak is tűnik egy csöppet.

És ha éhes akkor enne. Ez a vagány a kutyákba, nem hebegnek habognak, ha éhesek akkor önző módon a tudomásomra hozza, hisztizik cirkuszol, tolakodik, ha kell még a zsákot is kiszakítja csak egyen. Nem csinál úgy mint az emberek amikor megkínálják valamivel, enne, esik ki a szeme annyira kívánja de jaj csak köszöni szépen nem kér.  ÁÁÁÁ na ez csak úgy eszembe jutott méghozzá azért is, mert ugye mennyivel őszintébb egy kutya.

Reggel 4 órakor ébredtem, nem sokkal ezután leszereltem az ablakokat, mert ezekben a dög melegekben csak kereszthuzattal lehet túlélni a nappalokat és így jobban tud jönni menni a szélúrfi. Majd odatettem főni a kutyaételt.  Persze az mostanságra lett kész és nagyon forró. Ezért kipakoltam a PrezLee táljába (ő is látta), majd edényestől mindenestől kitettem a balkonra hűlni. Nem másért de ne töltse meg a gőzölgő kajaszag a lakást sem. PrezLee ezt is látta. Na és fölöttébb nem tetszett neki, hogy beráncigáltam és most a rugós divájszra kötve várja amíg meghűl a kajája.

Ja és hogy engem boldogítson egyhuzamba nyöszörög, nyávog és próbálja elrágni a rugós divájszt hehe… ő még nem tudja, hogy az kutyabiztos acélsodrony…

Ma megint fogalmam se volt, milyen nap van, azt hittem végig, hogy csütörtök. De nem. Ma szerda volt egész végig. Négy óra után, fél öt fele ugye “kötelező program” elindultunk. Hova menjek hova menjek… hát 3-as hely ideálisnak bizonyult. Közben gondoltam meglátogatom megint a roncstelepet… ááá csak úgy érdeklődni. Kell valami alkatrész ami nincs, nem is nekem kell, de mivel útba esik jövet menet (a roncstelep) hát néha néha benézek. Na meg az én kék csodamasinámhoz is fog kelleni ez meg az.  Addig legalább legyek jó viszonyba a fiukkal sakkor könnyebben keresgélnek nekem alkatrészt…

Kiértünk, felcihelődtünk, el is indultunk. Nagy okosan kézhez vettem a csodaszép rózsaszín vízipisztolyomat meg is töltöttem vízzel, mert az is van ám az autóban, mindenre fel vagyunk készülve, és elindultunk. A vízipisztoly nagyon jó tanító eszköznek bizonyult, egy két vizezés és PrezLee menten nem akart húzni jobbra meg balra amikor arról van szó, hogy szaladnia kell.

Első kör után rögtön megérkezett egy kóbor kutya, igaz nem volt kicsit se mérges (messziről) de azért soha nem lehet tudni, na meg én görkorival, PrezLeeben fogózok, hát nem valami álom helyzet. Ekkor használtam a fegyveremet és megcélozva a másik eb orrát lőttem is méghozzá kettőt. Direktbe kapta, az elsőtől meglepődött még tett 2 lépést de a másodikat már nagyon komolyan vette és sarkon fordulva eloldalgott. Biza. Mint a mesében.

Ezután folytattuk a fel le fel le görkorizást, majd miután megvolt elmentem cseresznyét “lopni”. Nos ott volt egy cseresznyefa a “puszta” közelpén, megebédeltem szépen. Igen, úgy mosatlanul. Nem lesz nekem semmi bajom se tőle. Majd még sétáltunk egy keveset és hazafele menet meglátogattuk Jutkanéniéket ahol befejeztük a vacsorát, ugyanis túrós süteményt zabálhattunk.

Tegnap zuhogott az eső. Ilyenkor hihetetlenül jól jön, hogy megtanult fix helyhez kötve pisilni. Sőt olyan szerencsésen tanulta meg, hogy fél méternyire a kanális fölött pisil, amit könnyen le tudok mosni. Kutyawc vazze! Ezt is felfedeztük. Tegnap séta elmaradt. Ilyen zuhéba nem volt hova elindulni kóricálni. De levittem pisilni. Véletlenül (és szerencsére) megkaptam egy ősrégi de még használható esernyőt.  PrezLeenek nem tetszett az esőben való jövés menés, de pisilnie már kellett így lejött a garázsba. Miután elvégezte a dolgát és én összeszedtem utána… na jöjjünk fel.

Aha de ahhoz ki kellett jönni a zuhogó esőbe. És mivel már nem volt kényszer hatása alatt, PrezLee úgy döntött, hogy nem akar kijönni.  De mikor víz éri, (pl. fürdés után is) kicsit bekergül. Most is ez történt. Rohangált fel meg alá a garázsba, szökkent, hörgött, ugatott és még a feje is kacagott. Na persze hogy én is röhögtem rajta… Kiálltam az esőbe, esernyőstől… gyere, itt hagylak. Nem. továbbra is járta a bolondot. Elmentem… erre kinézett. Visszamentem, mert ugye be is kell zárni az ajtót. Megint kezdte az eszeveszett rohangálást jobbról balra. Végül sikerült megfognom, kivezettem a nyakörvétől fogva, feljöttünk, majd eljártuk az esernyőtáncot a lakásban is…. mert a kergeségét folytatta fent is

Rég nem nevettem ekkorát mint tegnap. Fájt a hasam is.