PrezLee – a barna dobermann

Megtaláltam azt (egyelőre) amit a bolond zebem imád!!! A fornettit kérem szépen. Nincs is rossz izlése… a sajtosakat imádja. Már csak a papír zacskó zörgésére is úgy figyel, hogy majd szétpattan az a guszta kis barna fejecskéje, a fülei hegyesen állnak felfele és a szemei is majd kigúvadnak… Nagyon nagyon szereti a Fornettit. Persze minden egyes falatért külön meg kell ám dolgozni. Hol egy ülsz, egy fekszik, egy állsz, egy ugass az értéke. És persze nem kap sokat, úgy néhanap egy kicsit.  De jó tudni, hogy egy papír tasak zörgésével fel lehet hívni a figyelmét… és egy kis fornetti tunningal még figyelni is képes…

Mára kitaláltam egy találos kérdést…

aszongya, hogy

Imádja a sarat mint a disznó, szereti a vizet mint a halak, esőbe úgy viselkedik mint valami ázott macska, és macskaként viselkedik akkor is amikor nagy ritkán rátőr a kényeskedés… majdhogy nem dorombol, csökönyös mint a szamár, elvan a lósz@rral mint a verebek, oroszlánnak képzeli magát időnként, szökken mint a nikkelbolha, rohan mint a veszett nyúl, húz mint az igás ló, úgy autózik mint valami úrihölgy (keresztbe tett lábakkal)… MI AZ???

Napok óta gondolkozom, hogy mi az amivel elárulom magamat… mert valahonnan tudja. De nem jövök rá, hogy honnan. Utóbbi időben sokszor mentünk kocsival… a behívás problémákat követően nem kockáztattam, be a kocsiba, ki az erdő szélére, ott fel a “zöldbe” (fehérbe) és kb 100 nyugodtabb voltam én is… ha elrohan, jaj istenem ott az erdő, max jót kap a fejére valami termetes ebtől és sírva vissza rohan, de a kocsi nem üti el…  Sokkal kisebb volt a kockázat, és emiatt nem vesztettem el a fejemet én sem, nem kezdtem el vadul dühöngeni tehetetlenségemben és mivel aránylag még időben visszajött meg is dicsértem amiért visszajött…

De … ha nem épp minden nap mentünk kocsival. Ha kocsival TERVEZTEM menni, egyenesen a garázs fele ment. Ahogy beléptünk a garázsba… azonnal megállt a kocsi mellett és türelmetlenkedett, hogy engedjem be… Ha csak pisilni hozom le, akkor rá se néz a kocsira… Az érdekes, hogy próbáltam tenni a süketet, hogy nem indultam a garázs fele, de ő biza arra akart menni… olyan hadd, mert tudom én, hogy csak viccelsz.

Kezdetben azt mondtam, hogy felismeri a kocsikulcsot… és felismeri. Ha a kezembe veszem máris toporzékol… ezért nem a szeme előtt raktam zsebre… mégis tudta, hogy kocsival megyünk vagy sem, mese nincs. Megtéveszthetetlenül ráérez…

ma olvastam róla, gondoltam megosztom másokkal is… hmmm

A mediterrán országokban (például Olaszországban, Görögországban, Franciaországban, Spanyolországban) egyre gyakoribb a szívférgesség nevű betegség. A szúnyogok által terjesztett zoonózist (állatról emberre is terjedő megbetegedést) a szívben élősködő férgek idézik elő.

A szívférgességet okozó parazita a Dirofilaria immitis nevű fonálféreg. A mediterránban és trópusi területen elterjedt féreg a betegséget kutatók szerint bármikor megtelepedhet Magyarországon is, illetve a turizmus révén jelenleg is égető a veszély. Több olyan esetet is regisztráltak már hazánkban, amikor olyan emberek is megfertőződtek, akik még soha nem jártak külföldön.

Tehát az utazási szezon beköszönte előtt különösen fontos a szívférgesség elleni védekezés! De előbb nézzük, mivel is állunk szemben!

A parazita terjesztője a szúnyog. A fertőzött állatokból szívott vér által maga is megfertőződik a férgek különböző fejlődési alakjaival, az úgynevezett mikrofiláriákkal. Ezek a képletek a szúnyogban 2-3 hét alatt fertőzőképes lárvákká válnak. A szúnyog pedig egy újabb vérszívásakor másik gazdába (kutyába vagy macskába) oltja be a lárvákat.

A mikrofiláriák körülbelül 85-120 nap alatt fejlődnek kifejlett féreggé a gazdaállat testében. Ezután a véráramon keresztül a tüdőartériába vagy a szívbe kerülnek, és ott megtelepedve maguk is szaporodásba fognak.

A parazitás fertőzöttség nehezen észrevehető, legyen az áldozat kutya, macska vagy akár ember. Többnyire csak akkor szokták észlelni a férgeket, ha azok tömött csomókban megjelennek a tűdőben, vagy a hasüregben. A felismerést tovább nehezíti, hogy nem okoznak fájdalmas tüneteket. Ráadásul az emberekben nem képes tovább szaporodni a parazita: mi zsákutcát jelentünk a férgek számára. De a bekerült fejlődési alakok kifejlődve eljuthatnak a szembe, a mellbe vagy akár a hasüregbe is. A szervezetből csak orvosi segítséggel távolíthatók el.

Megelőzés

A Pfizer által kifejlesztett Stronghold havonta egyszer alkalmazva megvédi az állatokat – így közvetve minket is – a fertőződéstől, illetve elpusztítja a vérbe került mikrofiláriákat. Az adott állatfajra a megadott mennyiségben (6 mg/testtömeg-kilogramm) használandó tubus tartalmát a bőrre cseppentjük. Cseppentsünk pontosan az állat nyaki tájékára, a két lapocka közé, a gerincvonalban, a szőrt széthúzva. A folyadék hamar beszívódik, nincs irritáló hatása, tehát az állatnak semmiféle kellemetlenséget nem okoz. A készítmény további előnye, hogy már 6 hetes állatnak, vemhes és szoptatós kedvencnek is adható.

A Stronghold alkalmazását a szúnyogok szezonja előtt már egy hónappal el kell elkezdeni, és folytatni a szezon után még egy hónapig. Endémiás területre utazáskor (nyaralás, kiállítás) a prevenciót egy hónappal az utazás előtt kezdjük meg.

A már fertőzött állat kezelése

A szívféreg elleni védekezés célja olyan gyógyszer alkalmazása, amely megakadályozza a szervezetben további kifejlett férgek kialakulását.
A Stronghold elpusztítja a mikrofiláriákat és így megakadályozza kifejlett férgek kialakulását a szervezetben. A már szívférgekkel fertőzött állatokban nem hat a kifejlett férgekre. A tüdőartériában, vagy a szívben elforduló szívféreg elpusztulása veszélyeztetné az állat életét (trombózissal vagy mérgezéssel járna).

A Stronghold a szívféreg elleni prevencióra és annak kezelésére egyaránt regisztrált spot on!

További Információ:
Pfizer Kft.

találtam valami linket is további infókért:

• STRONGHOLD – hatásmechanizmus
• Bőr dirofilariosis
• Szúnyogok terjesztette betegségek

Ma voltunk megint a közeli erdőbe, na nem erdő, mert letértünk egy kedves kis uton, amiből ösvény lett, majd kis bozotos után egy aranyos kis tisztás. Hétközben simán lehet menni oda például napozni, mert a kutya se jár ott Na itt meg is álltunk, kicsit labdáztunk, meg PrezLee nekifogott ásni, én meg mint a rendes khm… üzletasszonyok.. lebonyolítottam pár telefonhívást. Egészen kóser így dolgozni Ja ha a kutya közben nem rángatná a hosszú pórázt. Mert … elengedni csak akkor ha minden biztonságos…

Nem volt baj ma vele, csak egy adott pillanatban jöttek valami idegenek, sétáltak, és elindult feléjük. Nem támadólag, hanem kíváncsian. Még szerencse, hogy rajta volt a hosszú póráz, és volt mitől elkapjam, mert azok már kezdtek megijedni.

Mikor igencsak meguntam nézni, hogyan túrja fel az egész havat, meg földet ebkutya, elindultunk még egy adagot sétálni az ösvényeken, majd vissza a kocsihoz és nyomás a shopping centerekbe görkorit venni!!! Tündérbogár ebem van.. tényleg nagyon rendes, hálás is vagyok neki azért, hogy a kocsiban rendesen és türelmesen ül és vár… A Coraban voltam előbb, de itt csak nagyon drága görkorik voltak… bár az egyiken megcsillant a szemem nagyon… ugyanis korcsolya+görkorcsolya együttes volt… Csak kb 2x annyi mint amennyit én most szándékoztam a görkorira költeni… Szemeztem vele egy ideig, mert volt nálam pénz, de aztán … ejsze jövő télig még rengeteg idő van megvárni egy nagy árleszállítást a rendes korcsolyánál… sőt, lehet sikerül olcsón megvennem azt amit egyelőre kölcsön kaptam…

Végül a Polusban kaptam görkorit, nem is volt hjaaj de drága… Hazajöttem, fel is próbáltam és nem lesz nagy gond vele gurulni.. A nagyobb gond az lesz, hogy gyözzem meg PrezLee uraságot,hogy a kerekek nem játék, és amiért “hű be gyorsan haladunk” sem kell a nadrágom szárát megfogni és rángatni! Na ez kemény dió lesz, ugyanis ennyire még semmire nem pörgött be mint a görkorcsolyámra és annak a kerekeire…

Ejsze tisztában vagyok azzal, hogy amit én fotózásnak nevezek az nem éppen az, de majd ezt is megtanulom  Ma vettem észre, hogy egy tanfolyamról lekéstem… ez van más nincs, majd kerül másik..

De egy pár fotó ami tényleg fotó… nem amatör fényképedzkedés

Brown dobermann head

mink:D

Még életében nem látott PrezLee sípályát meg sízőket sem… gondoltam elviszem, mutizzam meg neki, hogy ilyen is létezik, nehogy már buta maradjon…Persze nem sízni mentünk, mert azt MÉG nem műveljük, de ki tudja, lehet eljön annak is az ideje majd egy szép nap.

Minden esetre még jó, hogy igencsak felkészültem és vittem a hosszú pórázt, mert lett volna ott pánik és káromkodás rengeteg, ha PrezLee beszabadul a sízők közé!!! Mert PrezLeenek nagyon tetszettek a csúszkáló emberkék, olyan HÚÚÚÚ De vagány menjünk fogjuk meg szökkentyű volt végig, az emberek nagyrészének is tetszett PrezLee, a másik része meg remekül szórakozott azon ahogy engem rángatott az eb jobbról balra, de volt egy pár aki nagy ijedt képpel mért végig, hogy jesszus mit keresek a vadállattal az emberek között… Annak ellenére hogy egy pindurka kisbaba is volt “társaságunkban” , mégis egy valamivel nagyobb gyerekkel “rendelkező” frusztrált mama alig bírta megállni szó nélkül, hogy valami 10 méterre megközelítettük a kutyával a gyerekét… Mondom… 10 méter, kutya pórázon, mellettünk másfél éves gyermek és ő meg majd leszúrt a tekintetéve… persze ha lett volna kit

Aztán volt aki megkérdezte, hogy megyünk-e őzet fogni, volt aki viccesen megjegyezte, hogy ha elszabadul biztos megeszi őt, amire a válaszom az volt, hogy ez természetes, és még reggelit se kapott ma… de szerencsére ezek már amolyan vicces megjegyzések voltak. Egy bácsi kitalálta, hogy biztos azért olyan izgatott a kutya, mert érzi a szalonna szagát.. nemrég ettek… Most nem akartam felvilágosítani, hogy nem a szalonna miatt, hanem ő már csak ilyen “izgatott” mindig…

Végül elhagytuk a sípályát, elsétáltunk jó messzire a “veszélyektől” és elengedhettem végre az ebet. Persze a póráz továbbra is lógott rajta, csak én nem fogóztam a végébe. Normális távolságok között mozogott, majd “letámadott”… mármint engem és meg akarta enni a cipőmet, cibálta a nadrágom szárát és majd felborított. Persze meg kellett ráncigálni őkelmét ahhoz, hogy abbahagyja… de amúgy minden a legnagyobb rendben volt. A pici kapott egy nagy puszit a kutyától Tiszta véletlenül még fotó is készült róla!!!

S akkor következzenek a képek!!!

mmmmmmmm juj fogjuk meg azokat a mozgó izéket ott ni!!!

ezt láttuk:

Itt a kutya, hol a kutya??

Húúú de vagáááááány!!!

tééééllleg nagyon klassz helyre jöttünk ám!!!

Nem győzők csodálkozni!!

Mit mondtááál???

Megeszem a lábadat!!!

A simi…

és a pusziiiii!!!

és a bánatos fej, visszafele indulás előtt…

Na meg a PrezLee szállító kocsi a hegyen )

Becs szóra többet nem dícsérem meg az ebet! Mert olyankor elmegy az esze… vagyis a világnak nem dícsérem meg.. mert őt szoktam, sokat, hogy ilyen ügyes, meg olyan ügyes… de van amikor épp csak leírom, hogy jaj de rendes volt és szinte azonnal produkálja magát… Vajon minden dobermann ennyire lökött???  Vagy csak az én barna ebem sikeredett enyire “félre”

Ma voltunk tekeregni egyet… már úgy indultam, hogy végre eszembe jutott vinni a fotógépet, mert nemsokára tavaszodik és nem lesz képem a kutyával a hóban!!! Szóval kiértünk, kocsi leparkolva, egyszer kétszer leordítva a feje ebnek, mert azonnal ki akart ugrani, de hát ő másodiknak mászhat ki a kocsiból, akármennyire is boldog legyen, hogy végre kiértünk…

Ja mielőtt elfelejtem, persze, hogy már nagyon akart kimászni, mert beszaladtam egy zsák kaját is venni és azzal is telt egy pici idő a “rendes” sátáltatás órától… Nem sok, de elég, hogy szegénynek nagyon kelljen már pisilnie… Szóval kiszálltunk, ás elindultunk a domboldalon. És mivel tegnap olyan aranybogár volt, hát ráakasztottam a madzagot, és hagytam szaladgálni… persze ekkor fogta magát és elhúzott a francba… mert valakik szánkóztak a domb másik oldalán… hát azt hittem megüt a lapos gutta!!! DE komolyan… Na akkor indulj el felfele, mert ki tudja ki a bánat tartozkodik ott és épp üvölt hogy “letámadta” a kutya, vagy mittudom én… de mégse hagyhatom garázdálkodhatni… legalább lássák az emberek, hogy igyekszem… Közben visszajött nagy boldogan, elkaptam a madzagot, magamhoz hívtam még mielőtt szörnyen ideges leszek,volt egy ülsz, fekszik és egy jó darabon pórázon mentünk… megy “gyere ide” -t “játszodtunk”…

Kétszer felborított, egyszer meg a fotógépet megmártottam a hóban… Mert amikor ő jön, akkor mindenki álljon félre, mert a dobermannoknak nincs fékük… legalábbis a fiatalabbak még nem fedezték fel, hogy olyasmi is létezik.

Na végül egy nagyot sétáltunk, kellemes volt az idő egészen, de azért már nagyon várom a napsütést is…

Ellenben jó hír!!! Már nem sötétedik olyan korán

És akkor pár fénykép:

persze jellemző, hogy azok a képek amelyen a leghelyesebb a pofija, vagy a legjobban áll, vagy a legjobb a szög, azok lettek túl sötéttek, túl világosak… Ez van fotózni tudni kéne, és ez még nem igazán meg De mint látható, gyakoroljuk …

Már régebben elmentem egyszer turkálni és egy hatalmas nagy paplannal tértem vissza. Amolyan minden természetes meg társai. És persze ezt PrezLeenek hoztam. Ja amolyan trükkös fogásként, mert nagyon reméltem, hogy ha puha kényelmes fekhelyet biztosítok neki, akkor még dolgozni is fog hagyni ha henyélhet ott… Bevált a trükk.. Szokott jó nagyokat durmolni amíg dolgozok. És legalább békémet hagy.

Csak néha rájön a hoppárlé… és persze az akció közepén veszem észre… amikor már enyhén bevadul és hangoskodik. Költözteti az “ágyát”… az meg abból áll, hogy a pokroccal letakart pihe puhára össze hajtott paplanát elcipeli a szoba közepére, ott összetúrja, majd cibálja is ha nem veszem észre idejében, és a végén elégedetten vagy rá… vagy mellé fekszik.. Ma történetesen mellé feküdt.. És már csak a “végeredményt” kaptam el…

Meg nap mániás… ha süt a nap, és egy picit is van “napfolt” a szönyegen, akkor már követeli, hogy vigyem a napra a fekhelyét!!! Ha nem viszem én, akkor cipeli ő… és inkább én, mert az még mindig biztosabb, hogy egyben marad, és nem szedi szét miszlikekre a nagy cipekedés közepette!!!

Várom a nyarat meg napsütést… a folyosón már megoldottam azt, hogy a bizonyos piros rúgós divájszal tudjam kikötni, a szomszédokhoz se érjen és mégis tudjon napozni ha kedve tartja, vagy árnyékba jönni ha éppen megunta…

Ma délután, pontosan 4 órakkor fogtuk magunkat ebbel kimentünk tekeregni. Olyan szép hó volt kint, hogy valami jó másfél órát sétáltunk. Persze a kesztyűm tiszta vizes lett, mert hógolyóztam ebbel, és eb nagyon rendesen viselkedett mert szaladt megfogni a hógolyókat!!!

Persze végig huzigálta maga után a madzagot és fura mód meg se próbál elszaladni… Ma PONT PONT úgy viselkedett ahogyan egy ebtől elvárom… ott ni a közelemben szaladgált, szaglászott, majd hozzám szaladt boldogan, majd visszament dolgára, majd pattant kettőt, ugrabugrált, “letámadott”, majd feldöntött, szaladtunk egy kicsit és megint ment dolgára… Nem értem, na de mindegy. a lényeg, hogy egészen normálisan viselkedett… Na most kérdés, hogy ha leveszem a “madzagot” róla akkor mi lesz? Ejsze kiderül nem?? Mert egyszer csak leveszem és meglátom ) Nekem mindegy … mert ha neki madzag hiányzik a boldogságához akkor őt fogja minden más kutya kinevetni, hogy húzza maga után, nem engem kacagnak ki