PrezLee – a barna dobermann

A kert tiszta latyakos lett… aránylag elfogadhatónak tűnt mikor megérkeztünk, de a két “kicsi” ki lett terelve az udvarra, ahol annyira összetapicskoltak mindent, hogy most minden csupa sár… de hogy a két kutya hogy néz ki!!! Na hát szörnyen! PrezLee olyan szürke lett mint az unalom (az szürke nem?) , meg foltos, meg koszos, de Győző… hát készült néhány kép…

A” szerencse”, hogy a melegben hamar megszárad, kihullik a bundájából az egész és kifehéredik… csak úgy magától. Persze egy homokbuckán ébred meg reggelre , de legalább nem maszatol mindent össze például farokcsoválás miatt… Próbálták anyukámék lemosni a lábait, de mikor itt van PrezLee akkor ez nem kifizetődő mulatság… ugyanis a következő félórában ugyanúgy néz ki!  Jelen esetben készültek képek , majd holnap betoldom őket, mert nincs nálam USB kábel a fotógéphez…

Történt ma, tudja a fene hány órakkor… mert aludtam, délután. Ja és nem is akkor történt, hanem utána amikor felébredtem.  Eszembe jutott, hogy kéne menni… sakkor felcihelődtem és kb semmi perc alatt pakoltam össze… de PrezLee már érezte, hogy VALAMI történni fog… Hogy ez nem olyan sima séta, hanem ez valamivel több mint a séta… nekifogott veszettül rohanni előre hátra. A képére ki volt írva a boldogság. Előre rohant az ajtóig, vissza, majd megint előre, egy két vakkantás, szoval örömmámorban uszkált (szökkent) …

Elgondolkodtam, hogy HONNAN tudja??? Abból, hogy egy két cuccot beteszek a táskába? Egy szót se szóltam hozzá… csak jöttem mentem… mondjuk reggelente is szoktam elmenni otthonról, úgy hogy a táskába csomagolok… ugyanabba a táskába. Olyankor nem ugrabugrál, nem vidámkodik… és otthon is szokott maradni… Na de őkegyelme most nagyon is jól tudta, hogy ebből menetel lesz, és ő se marad itthon.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy Rettenetes Rózsaszín gumi majom és társai … Ezek voltak PrezLee első csipogós játékai. Hát kinek mi lett a vége, és hova vetette az élet… Rettenetes Rózsaszín Gumi Majom még megvan… de korántsem olyan “rettenetes” mint amilyen volt.. kissé “megtépázta” az urfi… és érdekes, hogy csak az utóbbi időben esett neki… hónapokig csak hozta vitte, cipelgette, hozta nekem, játszodtunk a rózsaszín majommal, aztán egyik nap lecsípte a lábát, majd tovább marcangolta…

Ilyen volt:

Ilyen lett:

A zöld nyuszi még szinte egészben van… vagyis sokkal jobb állapotban mint a majom. Az kikerült falura, és ott hol Balázs cipeli jobbról balra, hol Győző játszik vele és időnként Prezlee-Győző szórakozik el jól az apró kicsi játékkal… Veszik el egymástól, cibálják szóval mint két bugyuta gyermek azzal játszanak.

Az elefánt meg … nem tudom hol van. Ha megkerül akkor meglesz, de könnyen megeshet, hogy nem kerül meg… mégiscsak egy elefántról van szó… konnyen el tud bújni

Nem igazán füllik a fogam ahhoz, hogy a fellegvárra vigyem a “gonosz dögöt”… így gondoltam egyet és nagyot, becsüccsentünk a kocsiba és kimentünk a Bükkbe… Ja… azt hiszem péntek délutánonként nem kéne gondolkozzak egy csöppet sem… nem az első alkalom, hogy hülye gondolataim támadnak, amiről persze csak akkor derül ki, hogy hülyeség amikor már úgyis mindegy… Mint a déli 3 órakor való Kolozsvár-Várad útvonalon kocsikázni (pénteken…). Most nem volt éppen dugó, csak kicsit több autó furikázott az utcán, ami mondjuk csak annyiból volt baj, hogy lassabban értünk oda… de volt naaaaaagyon borus égbolt…

Jó, ez most tán nem fog visszafordítani, de valahogy ilyen időben a felázott talajon, a sárba nem igazán van kedve az embernek sokat bóklászni. De azért mentünk egy csöppet… fel a dombon, meg le, meg egy kicsit az erdőben, majd kiértünk egy tisztásra… ami tele volt szeméttel… Szörnyű milyen szemetet hagynak maguk után az emberek … siralmas…

Végül szép lassan visszaindultunk, még egy kicsit közben gyakorlatoztunk PrezLeevel, gyere ide, ülsz, fekszik, maradsz, nem akart elrohanni, és normális távolságokra kószált végig…

Megint van új pórázunk! Egy ideje úgy tűnt PrezLee pórázfogyasztása kissé alább hagyott, de a multkor bebizonyította, hogy ezen tevékenységét nem felejtette le… ennek következtében 2 hetet jártunk sétálni a kölcsön pórázzal, ami egy jó vastag lánc volt…

Ezen kölcsönpóráz miatt meg akkor is kesztyűt kellett hordanom, amikor kint nem volt olyan rettenetes hideg… lévén, hogy fémből volt, fagyott rá a kezem. Ugyancsak a póráz miatt, egy nap fura dolgot vettem észre… csak akkor még nem tudtam mitől vannak… a kezemen hatalmas kék foltok jelentek meg… Először azt hittem, hogy a játék hevében PrezLee elkapta a kezemet, és akkor ütöttem meg, vagy a nyakörvével, vagy netán nekimentem az ajtófélfának, szóval teljesen tanácstalanul néztem magam elé, hogy mégis HONNAN ekkora kék foltok… Tippeltem, hogy a láncal lehet kapcsolatos, és következő sétakor meg is érkezett a bizonyíték!!! Az történt, hogy “lábhoz” gyakorlás közben, enyhén lazább pórázzal mentünk, majd mikor PrezLee húzott… vissza lett rántva a póráztól! Igen ám, de a póráz lévén hosszú, kígyozott egyett és csattant a közepe a kezemen… Na igen, két ilyen “csattintás” után azonnal tudtam, hogyan szereztem be a hatalmas kék foltjaimat!

Na de most nem vettem neki fémpórázt, hanem olyan fajtát ami eddig is volt…

De csak majdnem… az ötletet persze tőlük “loptam”… hadd tegyem kissé bonyolultá a jutalom falathoz való hozzájutást. Előbb odaadtam neki a dobozt… miután csekkoltam, hogy a belső pereme sem vág. Tetszett neki, mert zajt tud csapni vele…kergette egy ideig a szobában. Ekkor beledobigáltam pár falatot. Kezdetben nem értette mi a téma vele, majd egyszer véletlenül jól beleszagolt a dobozba… ekkor még nem volt rajta tető, és ahogy jó nagyot lökött a dobozon, kipattant egy falatka!!! Juj juj volt nagy csodálkozás! És  hirtelen megvilágosodás az agyacskájában…

Persze jó lenne majd beszerezni egy igazi Kong Kutya játékot, mert csak jobb az mint ez a nesskávés doboz, de addig is megteszi az “alternativ Kong” Amely rettenetesen KONG amint a kutya kergeti a parkettán!!! 

Elment az esze a drága kutyámnak… Az éjjeli adatmetnési akció után nem tettem el a laptopot az asztalomról. Persze ennek következtében mindenféle kábel lógott össze vissza. Többek között a laptop tápkábele…

Persze  mindez mellettem, valami fél méterre… Egyszer csak.. PrezLee vakkantgat a “történésnek” és mikor odanézek szikrázik a kábel! Mi a franc? Kirántottam a konnektorból, majd leordítottam az ebet, aki helyre is pucolt azonnal és megnéztem a kárt… Hát… elrágta kérem a laptop tápkábelét… szerencsére a “kisáramos” részt… ami az átalakító után volt.

Na jó… nem kimondottan tragédia, elvégre meg lehet forrasztani azt a kábelt, csak rémesen idegesítő, hogy eddig soha nem nyúlt a kábelekhez és most …”vénségére” bolondul meg??? Ej a csuda vigye el!

Még jó, hogy nem csapta a földhoz a 220V! Ja és mindezt úgy, hogy… fél méterre volt tőlem, zene se szólt, semmi, egyszerűen dolgoztam és nem figyeltem rá eléggé… Rémesek tudnak lenni néha…

Kezdjem azzal ami talán a legjobban bosszantott a tegnap… az, hogy elmentünk sétálni, a fellegvárra, hogy rohanhassa ki magát az eb… vagyis hogyismondjam.. én rendes vagyok vele, ő meg… kiszúr velem. Úgy annak a rendjén. Mert sétálunk,sétálunk, (egy kis dombra lecsücsülünk stb) mikor találkozunk egy szép belga juhászkutyával. Az egy fiatal kis hölgy, menten játszani akarnának, csakhogy PrezLee, az utóbbi hülye viselkedése miatt pórázon van a “bizonytalan zónákba”… erre a másik kutya gazdiját is “lecsábítom” a gödörbe, ők nemrég jöttek onnan fel… de végül a kutya kedvéért csak lejön… s játszanak mint az eszeveszett. Minden rendben lenne… de ekkor a hölgy távozik a színtérről… PrezLee meg… rám se bagózva utána… jó, hagyom, mert tán majd visszajön… aha, igen, vissza mert a pasi visszahozta !!! A játszótérig mentek el, jó messze, majd röhögve visszafordult mert ebem,magyarul megmondva még csak rám se sz@rt!

Jó… ha te így, én úgy! Pórázra veszem, akkor üljön mellettem mi a szösz… ül, úgy néz ki lecsillapodott, már egy jó félóra eltelt mióta a barátnő elment… elengedem és SEMMI perc alatt elrohant… elment nagyon messze… nem igazán volt mit tennem… utána mentem. Igen, minden észérv  ellenére elkaptam és jól elvertem. Megérdemelte. Mert amíg mentem utána egyre csak húzodtam fel, minden megtett lépéssel idegesebb lettem… mert nem, hogy elmegy egy kicsit… a Fellegvár másik oldaláig rohant egyből!!!

Na kb ezzel elbaltázta nagyon a sorsát egy ideig… mert egyszerűen nem vagyok hajlandó ezt a játékot játszani… akkor NEM megyünk fellegvárazni és kutya barátozni, és szaladni bicikli mellett fog. Nem ezt a sorsot akartam neki, de ha ő így képzeli el akkor megemlegeti… Nagyon de nagyon dühös voltam rá…

Hazafele jövet kisangyalt játszott… jó, de ez nem vigasztal! Sőt kimondottan az agyamra megy, hogy amúgy hülyére értelmes, mindent megtanul, megért, és nem ez a behívás nem akar menni az istennek sem!!! És persze, megint csak bizonyos helyekkel van baja!!! A fellegvárral! Mert Kapuson, a domboldalon ha kirándulunk nem megy 100 méternél távolabb. Ott mozog abban a körben, de nem megy el “világgá” eszetlenül… Pont ugyanaz a helyzet mint a zacskókkal! Azokat is csak a Fellegváron zabálta. Sehol máshol nem kellett neki nylon zacskó, de a Fellegváron naponta behabzsolt egyet-kettőt… itthon, falun, utcán, máshol nem érdekelte… de ott… megállíthatatlanul zabálta…

Na de ez még csak a nap egyik csúcspontha volt… mert a számítógépem egyih hardja felmondta a szolgálatot még szerencse, hogy valamennyire visszaszedhető minden ami rajta volt (innen onnan, és nem “halálosan” fontos adatok mentek el… de akkor is 80giga az 80 giga… amig minden visszakerül a helyére… addig car…

Updét! A hard elindult Sikerült lementenem néhány nagyon fontos dolgot Persze a dolog annyira stresszelt, hogy nem tudtam aludni… 2 óra után felébredtem és elindultam hardot vizsgálni… háááátha.. és megvolt a hátha is, szóval mehetnék aludni megnyugodva… de valahogy elmúlt az álmosság

PrezLee a szülinapom alkalmából Orsikától kapott egy labdát. Persze cserébe adott puszit és majd feldöntötte örömében a kicsi lányt. Szerencsére Orsi meg van szokva az ebekkel, és inkább csak olyan jaj én is legyek a képben tolakodás volt a feldöntés.

PrezLee nagyon szereti az új labdáját és akár hiszi valaki akár nem, így aludt vele első este…

és nem én tettem a labdát a feje alá!!! Ő maga cipelte az ágyára, és még a széltől is óvta!

Érdekes módon ezzel  a labdával sikerült először a “kérem” parancsot megértetni vele… adta a labdát, kapott falatkát cserébe.

Kiderült kérem szépen, hogy az a kis lódivájsz szerű izé amiket még láttam kutyikon az a halti névre hallgat. Igen ám, de egy “halti” persze gondolom márkás és attól sokkal jobb mint egyébként meg társai, egy halom pénzbe kerül! Hiszen ott az anyag és jaj de nagyon jól meg van varrva 2 vagy három helyen…

Nem akarok igazán venni neki ilyen haltit, de azt mondják nagy segítség azoknál a kutyáknál akik húznak. Mert hogy az orránál fogva van visszahúzva a kutya, nem kell rángatni és nem erőből hanem finoman lehet irányítani.

Ezt valahol nagyon el tudom hinni, ugyanis egy alkalommal a póráz és a szájkosár kissé összegabalyodott, ennek következtében amikor a pórázt visszahúztam a kutya feje is visszahúzódott és nem mondom, de fél újjal vezettem az amúgy makacs ebet… Még alkalmaztam egyszer kétszer, “teljesen véletlenül” persze, és tényleg bevált ez a módszer, hogy az orrától fogva legyen vezetve.

És ekkor támadt a zseniális ötlet, miszerint miért is ne készítenék egy házi gyártmányú haltit, hiszen nem fog kelleni mittoménmilyen sokszor, na meg 2-3 varrás és méternyi anyag, szóval nem nagy ügy…

Még ide azonban nem jutottam el, mert kitaláltam még egyebet is…

Íme az első házi gyártmányú “halti”, amit a szaladópórázból “origamiztam” össze neki… seperc alatt. Ja amúgy ez a “pincsi póráz”

Persze PrezLee nem volt elragadtatva attól, hogy neki ilyen “halti” micsodákat tűzzek az orrára, de pechére nem úgy megy az! Azt hiszem meg fogom kérni a szomszédasszonyt varrjon ám PrezLeenek egy ilyen divájszt! Anyagom is van hozzá.. szép kék!