Laptop kábel…

Elment az esze a drága kutyámnak… Az éjjeli adatmetnési akció után nem tettem el a laptopot az asztalomról. Persze ennek következtében mindenféle kábel lógott össze vissza. Többek között a laptop tápkábele…

Persze  mindez mellettem, valami fél méterre… Egyszer csak.. PrezLee vakkantgat a “történésnek” és mikor odanézek szikrázik a kábel! Mi a franc? Kirántottam a konnektorból, majd leordítottam az ebet, aki helyre is pucolt azonnal és megnéztem a kárt… Hát… elrágta kérem a laptop tápkábelét… szerencsére a “kisáramos” részt… ami az átalakító után volt.

Na jó… nem kimondottan tragédia, elvégre meg lehet forrasztani azt a kábelt, csak rémesen idegesítő, hogy eddig soha nem nyúlt a kábelekhez és most …”vénségére” bolondul meg??? Ej a csuda vigye el!

Még jó, hogy nem csapta a földhoz a 220V! Ja és mindezt úgy, hogy… fél méterre volt tőlem, zene se szólt, semmi, egyszerűen dolgoztam és nem figyeltem rá eléggé… Rémesek tudnak lenni néha…

Gondok, gondok…

Kezdjem azzal ami talán a legjobban bosszantott a tegnap… az, hogy elmentünk sétálni, a fellegvárra, hogy rohanhassa ki magát az eb… vagyis hogyismondjam.. én rendes vagyok vele, ő meg… kiszúr velem. Úgy annak a rendjén. Mert sétálunk,sétálunk, (egy kis dombra lecsücsülünk stb) mikor találkozunk egy szép belga juhászkutyával. Az egy fiatal kis hölgy, menten játszani akarnának, csakhogy PrezLee, az utóbbi hülye viselkedése miatt pórázon van a “bizonytalan zónákba”… erre a másik kutya gazdiját is “lecsábítom” a gödörbe, ők nemrég jöttek onnan fel… de végül a kutya kedvéért csak lejön… s játszanak mint az eszeveszett. Minden rendben lenne… de ekkor a hölgy távozik a színtérről… PrezLee meg… rám se bagózva utána… jó, hagyom, mert tán majd visszajön… aha, igen, vissza mert a pasi visszahozta 😀 !!! A játszótérig mentek el, jó messze, majd röhögve visszafordult mert ebem,magyarul megmondva még csak rám se sz@rt!

Jó… ha te így, én úgy! Pórázra veszem, akkor üljön mellettem mi a szösz… ül, úgy néz ki lecsillapodott, már egy jó félóra eltelt mióta a barátnő elment… elengedem és 😀 SEMMI perc alatt elrohant… elment nagyon messze… nem igazán volt mit tennem… utána mentem. Igen, minden észérv  ellenére elkaptam és jól elvertem. Megérdemelte. Mert amíg mentem utána egyre csak húzodtam fel, minden megtett lépéssel idegesebb lettem… mert nem, hogy elmegy egy kicsit… a Fellegvár másik oldaláig rohant egyből!!!

Na kb ezzel elbaltázta nagyon a sorsát egy ideig… mert egyszerűen nem vagyok hajlandó ezt a játékot játszani… akkor NEM megyünk fellegvárazni és kutya barátozni, és szaladni bicikli mellett fog. Nem ezt a sorsot akartam neki, de ha ő így képzeli el akkor megemlegeti… Nagyon de nagyon dühös voltam rá…

Hazafele jövet kisangyalt játszott… jó, de ez nem vigasztal! Sőt kimondottan az agyamra megy, hogy amúgy hülyére értelmes, mindent megtanul, megért, és nem ez a behívás nem akar menni az istennek sem!!! És persze, megint csak bizonyos helyekkel van baja!!! A fellegvárral! Mert Kapuson, a domboldalon ha kirándulunk nem megy 100 méternél távolabb. Ott mozog abban a körben, de nem megy el “világgá” eszetlenül… Pont ugyanaz a helyzet mint a zacskókkal! Azokat is csak a Fellegváron zabálta. Sehol máshol nem kellett neki nylon zacskó, de a Fellegváron naponta behabzsolt egyet-kettőt… itthon, falun, utcán, máshol nem érdekelte… de ott… megállíthatatlanul zabálta…

Na de ez még csak a nap egyik csúcspontha volt… mert a számítógépem egyih hardja felmondta a szolgálatot 🙁 még szerencse, hogy valamennyire visszaszedhető minden ami rajta volt (innen onnan, és nem “halálosan” fontos adatok mentek el… de akkor is 80giga az 80 giga… amig minden visszakerül a helyére… addig car…

Updét! A hard elindult 😀 Sikerült lementenem néhány nagyon fontos dolgot 😀 Persze a dolog annyira stresszelt, hogy nem tudtam aludni… 2 óra után felébredtem és elindultam hardot vizsgálni… háááátha.. és megvolt a hátha is, szóval mehetnék aludni megnyugodva… de valahogy elmúlt az álmosság 😀

Új labda

PrezLee a szülinapom alkalmából Orsikától kapott egy labdát. Persze cserébe adott puszit és majd feldöntötte örömében a kicsi lányt. Szerencsére Orsi meg van szokva az ebekkel, és inkább csak olyan jaj én is legyek a képben tolakodás volt a feldöntés.

PrezLee nagyon szereti az új labdáját és akár hiszi valaki akár nem, így aludt vele első este…

Dobermann és a labdája

dscf0200

és nem én tettem a labdát a feje alá!!! Ő maga cipelte az ágyára, és még a széltől is óvta!

Érdekes módon ezzel  a labdával sikerült először a “kérem” parancsot megértetni vele… adta a labdát, kapott falatkát cserébe.

Halti?

Kiderült kérem szépen, hogy az a kis lódivájsz szerű izé amiket még láttam kutyikon az a halti névre hallgat. Igen ám, de egy “halti” persze gondolom márkás és attól sokkal jobb mint egyébként meg társai, egy halom pénzbe kerül! Hiszen ott az anyag és jaj de nagyon jól meg van varrva 2 vagy három helyen…

Nem akarok igazán venni neki ilyen haltit, de azt mondják nagy segítség azoknál a kutyáknál akik húznak. Mert hogy az orránál fogva van visszahúzva a kutya, nem kell rángatni és nem erőből hanem finoman lehet irányítani.

Ezt valahol nagyon el tudom hinni, ugyanis egy alkalommal a póráz és a szájkosár kissé összegabalyodott, ennek következtében amikor a pórázt visszahúztam a kutya feje is visszahúzódott és nem mondom, de fél újjal vezettem az amúgy makacs ebet… Még alkalmaztam egyszer kétszer, “teljesen véletlenül” persze, és tényleg bevált ez a módszer, hogy az orrától fogva legyen vezetve.

És ekkor támadt a zseniális ötlet, miszerint miért is ne készítenék egy házi gyártmányú haltit, hiszen nem fog kelleni mittoménmilyen sokszor, na meg 2-3 varrás és méternyi anyag, szóval nem nagy ügy…

Még ide azonban nem jutottam el, mert kitaláltam még egyebet is…

Íme az első házi gyártmányú “halti”, amit a szaladópórázból “origamiztam” össze neki… seperc alatt. Ja amúgy ez a “pincsi póráz” 😀

dscf0286

dscf0285

dscf0279

Persze PrezLee nem volt elragadtatva attól, hogy neki ilyen “halti” micsodákat tűzzek az orrára, de pechére nem úgy megy az! Azt hiszem meg fogom kérni a szomszédasszonyt varrjon ám PrezLeenek egy ilyen divájszt! Anyagom is van hozzá.. szép kék!

Kocsi pokróc

Néha csak nézem, hogy mekkora stafirungra van szüksége egy ebnek… ilyen pokróc, olyan pléd, ilyen törölköző, olyan szerkentyű, amolyan herkentyű… Mert annyi “kacatja” van ebnek, hogy már külön szekrénykét kell nemsokára szerkesszek neki… És minden olyan, hogy ha nem is jaj de gyakran, azért szükség van rá időnként.

Na de a kocsikázás szempontjából a legfontosabb a pokróc. Mert kérem szépen PrezLee képes a legnagyobb sárban is addig malackodni amíg nyakig sáros lesz. A tappancsaival meg egy csomó koszt összeszed.

Az eddigi pokróc csak az ülőke részet védte, a támlát nem… így az megtelt kutya szörrel, fél napot porszívoztam amíg valamennyire kijött. Most vettem nemrég egy elég fura színű, de méretben tökéletesen megfelelő pokrócot és úgy gondoltam a támlára is teszem… Na jó, de ehhez kézimunkáznom kellett rá füleket, amivel a fejtámlához kötöm az egészet, mert hiába takargattam le szépen az ülést, hát támlát pokróccal… kb addig maradt rajta, amíg PrezLee beszállt… és nagy boldogan, hogy “jéééé új pokróc” el nem rendezte magának… kupacban az ülés egyik sarkában.

Na de most oda van kötözve… lássuk meddig bírja így a strapát.

Euro Dog Shows 2009

Jártamban keltemben találtam erre az oldalra… egy rakás információ fent van az Európában megtartandó kutyakiállításokról… csak lenne az embernek tengernyi pénze meg szabadideje és egész évben utazhatna jobbról balra… 😀

Hát elképesztően sok kutyakiállítás van!

Katt a 2009-es Európában megtartandó kutya kiállítások listájához vagy a Euro Dog Shows honlapra ahol további rengeteg kutyás link található.