PrezLee – a barna dobermann

Tegnap ugye hazajöttünk a sétából, majd még lötyögtünk egy sort jobbról balra (vagy balról jobbra???) a lakásban. Ezután elkészítettem a vacsoráját és amig zabált kint hagytam. Persze ez csupán pár perc, mert mikor kaját lát akkor mindig eszik, nem huzza az időt, nem lacafacázik. Igen ám, de nekem bent valami dolgom akadt…igaz jelentéktelen de a fontos az, hogy még maradt egy kicsit egyedül…és hogy ne tétlenkedjen hát tevékenykedett…lelopta kérem a távirányítót az asztalról, ugatott neki egy párat (hallottam!!) majd mire bementem és megnéztem mit művel…egy szértrágott, kinyirt távirányitó fogadott… Az esti TV nézésnek lőttek, de mondjuk nem is bántam olyan nagyon. Kikapcsoltam a divájszt oszt irány aludni.

Még szerencse, hogy lehet venni másikat .

PrezLee most fedezi fel mire jó a kilincs…ma jött valaki hozzám, oszt nem bírta abbahagyni az örvendést, egy idő után meguntam és kitessékeltem a folyosóra, az ajtót meg bezártam. Erre a nagy buksi fejét oda nyomta a kilincshez, kezdetben, aztán bekapta az egész kilincset és nyálazta… addig addig ügyeskedett amíg végül kinyította az ajtót. De hogy miért nem ugrik az ajtóra meg a kilincsre? Na ezt nem tudom, a másik kutyám úgy nyitotta az ajtókat. Őkegyelme egyelőre kilincs faló manót játszik…és sikerül neki így is kinyítni az ajtókat. Kiváncsi vagyok mit fog kezdeni akkor amikor a kilincset húzni kell ahhoz, hogy az ajtó kinyiljon…biztos dillemában lesz egy ideig

Mondom én, tisztára buggyant ez a kutya! Ma megevett 2 darab nylon zacskót. Mind a kettőt egy nyelésre… Ezzennel három a nylonzacskók száma… a negyediket is bekapta, de egy jól célzott póráz hajítással elkaptam egy kicsit, erre elengedte… tudja a gonosz, hogy nem szabad, és azt is, hogy hű de ideges leszek, éppen ezért nem is rágcsálja őket, hanem egy falásból hirtelen le is nyeli… Na reméljük, hogy a másik kettő is sikeresen távozik mint az első… vagy 2 nap múlva.

Oszt ez még semmi… ma jött egy “új” beagle (bigli) ezt pedig meg vagyok győződve, hogy összetévesztette a “régi” biglivel… A régi lévén Maya, a most 10 hónapos, az “új” pedig kizárólag azért új, mert PrezLee most látta először, ő egy 2 éves hölgyike. Na és nekifogott vele játszani, úgy ahogy Mayaval szokott…annak meg nem volt kedve és minduntalan értésre adta. De PrezLee nem olyan, hogy egykettőre elfogadja az ilyeneket. Tolakodik és harcol a “jogaiért”…jó fél órát ugrált körülötte…amíg megérkezett Maya is…ekkor kicsit zavarba volt, és egy ideig nézte a két kutyát, hogy most mi van??? Végül nagy nehezen megérthette, hogy melyik is az ő “igazi” játszópajtása, mert elkezdték kergetni egymást.

Nem tartott sokáig a nagy buzgalom…mert PrezLee elment ásni. Hogy mit ásott azt csak ő tudja, de nagyon belemerült a munkába… kb negyed óra után előhozta Cora labdáját, amit a gazdija már 5 napja veszettül keresett…és sehol nem talált. Majd a következő gödröt ásta. Veszettül. Ezt egy jó félórán keresztül. Semmire nem reagált, és nem érdekelte más kutya sem. Legalább nem zaklatta Bizsut…. Egyszer azonban nagyon büszkén jött..hozta a zsákmányt. Kicsi volt, fekete volt és pár percel azelőtt még élt…valami egér kölyök vagy mi a fene lehetett, nem igazán volt gusztusom megnézni. Ekkor előkerült ez zacskó. A tetem mielőbbi eltüntetésére… ezt PrezLee ellopta (ugye, szereti a zacskókat!!!) és elrohant vele. Na végül sikerült visszaszerezni a zacskót is, a bünjeleket (tetemet) eltüntetni.  Még egy kis játszás következett, majd lesétáltunk csoportosan a “hegyről”… Igaz, hogy csak 4 kutya volt de sikerült megzavarnunk valami fotózást is… mindenféle ernyők alatt kellett áthaladni. Még jó, hogy PrezLee rövidre volt fogva…tehetsége szerint képes lett volna minden hikimikit felborítani ami ott elő volt pakolva…

Hazafele egészen “normálisan” jött, pedig a póráz szúros fele kifele volt fordítva… Nem szivesen teszem a szögekkel befele, de ha nemnormálisként viselkedik akkor nem igazán van más választásom.

A tegnapi fotókon látszik már a “visszafordíthatatlan eldobermannosodása” az ebkutyának! Még a feje kell egy kicsit alakuljon, de azért már kezdi elveszíteni a bugyuta kölyök vonásait.

Sok boldogságot PrezLee úrfi és maradj ilyen lökött amilyen vagy.

A kolozsvári Iulius Mall-ban 27-én rendezték meg az első “Dog Show”-t… valahol nem igazán volt kedvem elmenni, vagyis elmentem volna de valami fontosabb elintéznivalóm volt a hétvégén. Így pár helyi újságban láttam képeket… na meg a cikkeket… annyit hazudnak az újságírók!!! Méghogy a kolozsváriak állatbarátok! Azt hiszem ez a város annyira tele van állat gyűlölőkkel, hogy az már szinte ritkaság. Persze nem mondom, vannak sokan akik szeretik az állatokat, de nem kimondottan “állatbarát városról” van itt szó! A legtöbb helyen amerre megy az ember a nagy tömeg szemében az utálat tükröződik, sok esetben meg az iszonyat és a félelem. Rengeteg szülő, nagyszülő “nem normálisan” áll hozzá az állat dolgokhoz, megint rengeteg csak annyit lát egy kutyából, macskából, hogy “szőröz, koszos, büdös” … fiataloknak a “véleményét” is hallottam… egy 18 év körüli srác… haza akart vinni egy kutyát, oszt jól ellesz ott a kertben, na és ő igazából nemtom milyen fajkutyát akar, és mikor az meglesz ezt kicsapja… akkor meg mi a bánatnak viszi haza??? Szóval még sok víz le fog folyni a Szamoson amíg ebben a városban valamennyire is normális lesz a hozzáállás…

El tudom képzelni hogy hány gyerek ment haza, hogy “ANYÚÚÚÚÚ vegyünk Rottweilert” … mert ugye azok voltak a bemutatók sármos és ügyes főszereplői…és amilyen hülye “anyúúúú”-k vannak a mai világban, elmegy és vesz a gyerkőcének egy csupa báj pár hetes kis rottweilert… ami aztán szépen megnő és mivel még csak nem is foglalkoznak vele, ugye semmit nem fog hasonlítani ahhoz amiket a bemutatókon látnak… S akkor meg ismét elkezdődik egy olyan korszak, hogy ” a rottweilerek ezt meg azt meg amazt megharaptak”… meg ilyen meg olyan veszélyes kutyák. Közben…teljesen normálisak ha megfelelő kezekben vannak…. Na de nem idegeskedem tovább… nincs erre semmi kedvem. Csak valahol bosszant, hogy az ilyen “mall-beli” kiállítások annak ellenére, hogy ugye nagyon jó, hogy vannak, de nem biztos, hogy hosszú távon éppen olyan jó is lesz a hatásuk…

Mi a fenéért nem kezdenek inkább komoly örökbefogadási akciókat rendezni a hires nagy Mall-ok?  Mert ugye még egy komolyabb szervezet sincs a városban amelyik rendesen foglalkozna a dolgokkal… valami hiki miki alapítványok lézengenek… de hát még Kolozsvári örökbefogadási akcióról nem hallottam….

A pajtában most lakik egy nagy halom kisnyuszi (8), másik halom növendék nyuszi (6) és három nagy nyuszi…na meg a kis kecske és a malac. Az pedig nem döfi fel se az embert, se más állatot…Ma PrezLee találkozott a malaccal…ugye az ki lett engedve az udvarra, amíg kipucolták az istállót…ettől PrezLee megijedt és azt se tudta hova merre menjen…sajnos erről lemaradtam, mert mégis lett valami a hétvégi henyélésből…

Délután fele azonban megragadtam egy növendék nyuszit és ismét megmutattam PrezLeenek. Szokja az állatokat, nem akarom, hogy támadja őket. PrezLee megnyalogatta, máris játszott volna vele… de nyuszi nem akart. Na mikor vittem vissza, PrezLee besettenkedett az istállóba…és majdnem lesmárolta a kecskét, az meg őt. Persze fotógép ilyenkor messze távol, merthogy a legjobb pillanatokban úgysincs kéznél. Lökött ebem ha hagyom asszem szivesen maradt volna a többi állattal “barátkozni”…

Dum Dum lett Győzőnek az új neve… már egy jó ideje ráragadt, valahogy olyan a járása, olyan Dum Dum-s.. végül is ezt látni kell, hogy valaki megértse, miért is lett Dum Dum Győzőből..annyira automatikusan így kezdtük el nevezni, hogy már szinte jobban figyel a Dum Dum-ra mint a Győzőre

Győző fejecske

végre véget ért a tüzelési időszak, így Balázsnak is elmúlt a szökhetnéke…el lehet engedni…amint éppen napozik

még átfér PrezLee alatt… de már nehezen

a sebek…végül kaptam valami emberre való sebkenőcsöt és azzal bevakoltam PrezLee pofiját is…

Győző szórakozik valamivel…

elég “normálisan állt”…

meddig várjak még rád???? Imád liftezni… már idegesitő, hogy ha valaki fel akar a liftel menni…PrezLee azonnal rajta terem, és mint az igazi jó kutyák máris leül és várja az indulást. Győzőt ellenben semmivel se lehet meggyőzni hogy rálépjen a liftre.

Az úton a kert fele megint megállt “normálisan”, persze ezt is le kell fotózni ugyebár.

Néha elnézem…hogy nem döl el az ilyen balett mozdulatoktól?

Mélázik…pedig nem is voltunk a 100 holdas pagonyban…és ő nem is Füles!

Hülye állás…hát nem volt egyenes a talaj.

Valamire nagyon figyelt

Ezek amolyan “no comment” képek…így alszik Győző…

PrezLee nagy huncut…erre már rég rájöttem… Tegnap este, nézegetem a “Four Weddings and a Funeral” című filmet, ő nagyon ügyesen feküdt és ALUDT a pokrócán…végre egy reklám, gondolom ez idő alatt megejtem a fogmosást…ki is megyek, valami 5 percnyit maradtam “távol”… és mire visszajövök, PrezLee természetesen “kis kiflit” játszik… az ágyam tetején. Sőt… olyan mélyen alszik, hogy döbbent szemekkel néz amikor húzom lefele… mocorog még és semmi kedve nincs lepucolni az ágyamról… de lekerül, kissé neheztel rám, de megint összegömbölyödik a földön, a helyén…

Nem világtradédia… az én szememben egyáltalán nem az… valahol nagyot mosolyogtam magamban, mert emiatt egyszerűen nem tudok haragudni rá. Miért lenne olyan nagy baj, ha esze van a kutyának??? Elvégre a hülye is tudja, hogy a gazdi puha meleg ágyában finomabb aludni mint a kemény földön, ahol csak egy pokróc van… De végül nem hagyhatom ott aludni…Mert ugye ezt nem akarom.

Nem telt el kb még egy jó félóra…valami megint eszembe jutott… a helyzet ismét ugyanaz. PrezLee mélyen alszik a földön, a helyén… azt hiszem ezen alkalommal kb 1.5 percet voltam szobán kivül… és természetesen most is az ágy közepén találtam meg, ismét “kis kiflit” játszott, és majdnem “engedtem” … annyira aranyos volt… a fejét a kispárnámra tette Na megint lecibáltam onnan… És egy jó félórát azzal töltöttem, hogy röhögtem magamban…