PrezLee

Ma bementünk Kolozsvárra reggel korán. Tervbe volt véve, hogy délután jövök vissza, hisz amíg édesanyám nem jön haza, addig segítek itt édesapámnak… Minden rendben volt amíg haza nem érkeztünk. Ott PrezLee úrfi nekifogott rosszalkodni. Először lekérezkedett pisilni, majd még egyszer lekérezett, majd harmadszor is, és negyedszer is…. nem lehet nem levinni, mert az ember soha nem tudja mikor “gondolja komolyan” … a négy alkalomból kettő volt komoly, a másik kettő meg csak a sétálási kedv, és az, hogy szórakozik velem…

Nemsokára elmentem, vásároltam egy számítógépes dobozt, mert otthon volt egy teljes gépre való alkatrész, amelyhez csak egy doboz hiányzott, gondoltam hamar összeszerelem és kihozom, tudjak itt is valamit kezdeni a géppel, ne várjak negyedórákat amíg valami elindul.

Igen ám de ebben a dobozban voltak olyan polisztirén darabok, és a kartondoboz se kimondottan kutya… legalábbis szerintem PrezLee valami effélét gondolhatott, mert amíg én elvoltam a gép szereléssel ő nekifogott a szobába szétszedni a kartondobozt és azokat a fehér “műhó” vacakokat…

Még szerencsére idejében észrevettem, mert a végén behavazta volna az egész szobát:

Na mi mást tehettem volna mint a maradékot elpakolom, a nagyobb darabokat összeszedem, majd felporszívózok? Megtettem, de természetesen ez ismét egy kedvenc játéka volt… a búgó porszívó körül hevesen ugrándozni, ficánkolni és nagyokat vakkantani…

Be se fejezem a takarítást az irodába amikor hallom, hogy elcammog vizet inni… ügyes kutya, gondolom én, majd hallom, hogy megint tevékenykedett… a kajás tálját még nem volt időm összeszedni. Ma az utazás miatt csak szárazon adtam neki kutyaételt, és még nem volt időm összeszedni tálastól. Az egész maradék ételét kiborította, majd boldogan szedegette fel a szemeket a földről:

Szóval a mai nap kicsit rosszalkodott PrezLee úrfi…

Ma kaptam két képet aminek nagyon megörvendtem. PrezLeenek két testvérkéjével. Az egyik egy barna kislány, vágott fülekkel, a másik egy aranyos fekete Dobermann lányka ugyancsak vágott fülekkel.

Most három hónaposak a kicsikék.

Érdeklődni:

“MADARAS-PUSZTAI…” Kennel

Dömény Gábor
Hungary, Madaras ,Táncsics u.4.
Tel.mobil: +36/70/626-3961

És a tesó fotók:

Ma reggel hatkor szólt az óra, de mivelhogy háromkor kerültünk ágyba, természetesen csak fél hétkor kászálódtunk ki … Megfejtük a kecskét, ittunk egy kávét és elindultunk a betonrengeteg felé… Az út elég normális volt, és annak ellenére, hogy nyolc előtt pár perccel érkeztünk a városba, azért már érződik, hogy Kolozsvár jó része elindult nyaralni… természetesen volt autó tömeg, de azért a reggeli csúcsforgalomhoz képest elviselhetőnek nevezném.

PrezLee végig aludta az utat, máris megszerette az autózást, sőt ha hallja, hogy beindítjuk az autót lázasan elkezd jönni menni… mintha tudná, hogy akkor valami fog történni. Önként mászik be a kocsiba, oda ahol nyitva van ajtó, sofőrülés, anyósülés, hátsó ülés tök mindegy neki, csak nehogy lemaradjon…

múlthéten például csak kivittem a kocsit az udvarról, és ekkor is beültettem, mert nyugodtabb voltam én is ha tudom, hogy ül hátul mint a feszület mintha ugrálna a kocsi körül.

Vasárnap kint voltunk szénát gyűjteni Gyuri bácsinál. PrezLee kutya pedig mindezt nagyon élvezte. Az egész természetesen azzal kezdődött, hogy megmártotta magát a tóba, kihozta néhányszor a flakont a vízből, majd összevissza jött ment a fűben. Egy idő után letelepedett az árnyékba és nézte, ahogyan az emberek dolgoznak a tűző napon… Amikor a szénakazal olyan fél méter magas körül járt föltétlenül ő is fel akart mászni. Ott ugrált, mozgolódott a kazal tetején, ő volt az egyik fontos szereplője annak, hogy a kazal rendesen meg legyen taposva. Nagyon kellett vigyázni a kis huncutra, mert ugye az emberek villával tették vették a szénát, de szerencsére mindenki nagyon óvatos volt amikor PrezLee ott lábatlankodott.

Egy adott pillanatban a nagy meleg ellen a kocsi alá húzódott be…szerencsére ahogy fél percig nem tudtam merre tartózkodik azonnal keresni kezdtem… még mielőtt a kocsi elindult volna nagy nehezen sikerült kiráncigálni alóla, mert őkegyelme a legmélyebb álmát aludta a kocsi alatt, és annak ellenére, hogy felébredt a hívó szóra egy morcos tekintettel, egy nyögéssel és a visszabújással válaszolt…

Játszott még a kutyákkal, az egyik kis testű, de közben a legidősebb keverék kutyus tetszik neki, és érdekes módon az első naptól szimpatizálta PrezLee-t. Azzal minden találkozás alkalmával játszanak egy keveset, szalad egy két kört mielőtt faképnél hagyja.

A kölyök kutyák azt hiszem még túl picik a fergeteges hancúrozásokhoz,  játszadoznak ők egymással, de nem igazán kergetőznek, hanem inkább elrágcsálnak valami fadarabot, megszagolják egymást, felborulnak, beülnek a tóba hűsölni… még meg meg cibálják az anyukát de azt is alig alig, szóval nem azok a nagyon pajkosak még. Kíváncsi vagyok, hogy mondjuk egy hónap múlva változni fognak valamit vagy egyszerűen csak ilyen a természetük.

Néhány kép készült a tegnap, amelyek között van egy pár ahol olyan rettenetesen komoly képet vág… mintha nem is három hónapos lenne … holnap tölti a harmadik hónapját az aranybogárka

Itt egy kicsit az orrára süt a nap sajnos

És néhány viccesebb kép… nem sikerültek a legjobban, mert végig ugrándozott…

Nehéz éjszakánk volt PrezLeevel… arra ébredtem, hogy öklendezik, fura hangokat hallat… és biza ez többször történt meg.. A gond  az, hogy mindenféle furcsaságot összeszed… többek között lopott valami csontot az öreg kutyától, azt kihányta, akárhogy vigyáztam, egy pillanat alatt ott termet, mire már utána mentem rég nem volt semmi nyom… csak a száját nyalogatta.. Aztán nekifogott legelni is, mert egy kis kupac  füvet is kidobott. A csúcs azonban valami kartonszerű akármi volt, amit nemcsak, hogy kihányt de rögtön ismét bekapott, alig tudtam kiszedni a szájából…

Az egész hercehurca éjjel háromkor kezdődött, majd ismétlődőt négykor, majd ötkor, és annak ellenére, hogy kivittem pisilni is közben, hatkor mint a pontos vekker nyivákolt és bökdösött, hogy neki biza mennie kell ki… Ekkor már elegem volt a félórás alvásokból, kikászálódtam véglegesen, kivittem, főztem egy kávét, adtam neki reggelit és elkezdődött a mai nap is.

Természetesen olyan 8 óráig bírta oszt utána rettenetesen nyűgős lett. Nem találta a helyét, ha a pokróca bent volt a szobába és én kimentem akkor kijött és nyafogott, ha kivittem a pokrócát és bejöttem akkor bejött és nyafogott.. de mindezt úgy, hogy 3 méternél kisebb volt a távolság közöttünk, látott, de mégsem akart egy helyben maradni. Egy olyan jó órányi ide oda nyafogás után aztán elaludt… csak most én vagyok rettenetesen álmos.

A képek alcíme lehetne: Egy Dobermann Kölyök kalandjai a vadnyugaton… Sikerült erre a gépre felmásolnom a képeket, és valamennyire átalakítani őket, így felteszek egy párat a tegnapi és mai eseményekből.

Vajon milyen finomság készül itt?

Hát ez meg miféle???

Vízi manó:

Megeszem az egész vizet!

Koszos vagyok, sáros vagyok, de azért szépen ülők nem?

Vajon ezek a szőrgombocok micsodák?

Mekkora hatalmas Dobermann!

Óriási!

Megvédem a lovamat!

Körberohanom:

Kapott reggelire rendes kutyakaját, mármint Purinat… megnyalta, de nem igazán érdekelte. Hagytam még egy darabig, majd elvettem tőle… gondoltam megeszi ebédre.

Csend van, nagyon csend, a kutya sehol. Elindulok nézzek utána a dolgoknak. Megvan, derékig fejjel a vödörbe, úgy zabál, hogy nem is veszi észre, hogy ott vagyok. Nem hall, nem lát. Majd elájultam… a disznónak szánt moslékot zabálta előszeretettel, mint aki egy hete nem látott semmi ételt.  Nem hagytam, az udvarelválasztó kerítésen túlra tettem a moslékos vedret… nagyon megsiratta.

Nemcsak PrezLeenek vannak új élményei… mivelhogy anyukám nincs itthon, a kecskefejés rám maradt… hát ezzel meg úgy voltam, hogy ha van más akkor inkább ne… eddig azt hiszem kétszer próbáltam meg. Tegnap este volt az első komoly kecskefejés, és mit ne mondjak, hát egyáltalán nem nagy kunszt, igaz hogy kicsit lassan haladtunk de éppen annyi tejet szedtem ki a kecsikből mint édesanyám szokott… És nem is olyan jaj de nehéz, kissé trükkös, de ahogy az ember ráérez mi a teendő akkor már egyszerű a dolog.

Amíg mi az állatokat rendeztük PrezLee az udvaron szórakozott valami faággal.

Ma délelőtt meg miután lenyirbáltam anyukám rozsa bokrait (vagyis a hervadt virágokat levágtam és összeszedtem), odaadtam azokat is a kecskéknek, és nyitva hagytam az istálló ajtaját… Így PrezLee és a kecskék megszagolgatták egymást. Természetesen eléggé résen kellett lennem, ugyanis az egyik kecske kissé harciasabb, és ami nem tetszik neki azt fel akarja döfni. De mindezt a viselkedést csak állatokkal végzi, emberektől tart annyira, hogy ne próbálkozzon. Ez felnőttként került ide, és bár szelíd, mégis figyelmesebb kell lenni vele mint például azzal amelyik itt nőtt fel.

Kecskeszagolás után, nyuszival is találkozott, de az csak egy futó kaland volt PrezLee-nek, mert a nyuszi visszaszaladt, nem akart igazándiból tudomást venni PrezLeeről.

Ma ismét lifteztünk, felmentünk a kertbe és lehoztam a kapát. Természetesen PrezLee is jött, meg kell szokja és tanulja a liften való türelmes várakozást, és a nyugodt utazást.

Kicsit bosszant, hogy nem tudok feltenni fényképeket, és meg se nézni őket, de remélem jól sikerültek.