Ledes nyakörv fotók

Mert volt egyszer hol nem volt, nem tartott sokáig, de azért maradt egy két fotó a ledes nyakörvről.  Főleg szolgáljon bizonyítékként az utókornak, hogy nemcsak, hogy volt (vagyis létezett) hanem működött is! Hogy nem sokat az más lapra tartozik 😀 Hogy én voltam a hibás amiért elromlott… az is más lapra tartozik! Itt még nem […]

Bővebben

A ledes nyakörv-kampecc

A ledes nyakörv kérem kipurcant. Jobban mondva megszakadt a szál, nem bírta a strapát, vagyis fikarcnyit se ér- mint ledes nyakörv!. Az ötlet remek lett volna, és PrezLee mint karácsonyfa pótlék is jól nézett ki, de a második használatkor felmondta a szolgálatot. Igaz, a hibás valahol én voltam.. NA 😛 nem azért mert a nyakára […]

Bővebben

Ledes nyakörv!

Huuuuu de micsoda egy divájszt szereztem be az ebnek!!! Idén garantáltan nem lesz karácsonyfám! Khm… gondolom rossz kislány voltam és nem fog hozni nekem az angyal! 😀 Deeeee nem baj, nem nem még egy kicsit sem! Mert csak beültetem a kutyát a sarokba, felcsatolom rá a ledes nyakörvet, persze azelött bekapcsolom és TADAAAAAAMMM máris ott […]

Bővebben

Grande Perro Marron

Tengerparton jártunk nemrégiben, PrezLeevel az élen… Amikor nekifogtunk pakolászni a tipikus “engem megint itthon hagynak” lógó képpel jött ment körülöttünk. Jobban mondva somfordált hátha mégis velünk jöhet. Amikor a házat készültem bezárni, már nagyon bús lett, de egyből felvidult amikor megkérdeztem, hogy jön-e velünk.  Egyből és gondolkodás nélkül bepattant a kocsiba és ilyen helyesen várta […]

Bővebben

Hajnali bóklászás

Ma “valamivel” korábban mentünk sétálni. Olyan 5 óra körül gondoltunk egyet és felcihelődtünk. Jól beburkoltuk magunkat mindenféle gúnyába, majd elindultunk a tök sötétben felfele a “hegyen”… dombocskán csak, de jobban hangzik mint hegy. Vittük Győzőt is, remélve, hogy a két eb békésen meg fog férni egymás mellett. A verekedésük óta vagy kétszer “futottak össze”, véletlen, […]

Bővebben

Mintha kegyet osztogatna

Dolgozom, PrezLee persze a másik szobában tartózkodik, gondolom olyan megfontolásból, hogy “mi a fiuk összetartunk”. Egyszer csak meglátogat. Megáll az ajtóban nagy méltósággal, szigorú szemekkel néz. Hívom, gyere ide. Tesz egy fél lépést, de úgy néz rám mint aki nem méltó erre a nagy megtiszteltetésre. Végül mégiscsak megfelelőnek tart, arra, hogy elfogadjon tőlem egy simogatást, […]

Bővebben