PrezLee

A hétvégén csak szokásos sétáinkra mentem el a kutyával. Olyan hülye idő volt, hogy semmi kedvem nem volt a sárba tocsogni. A hétvégére volt “dobermannos találkozó” megbeszélve (egyelőre csak 2 dobi van a képbe), de elmaradt ugyancsak az időjárás miatt…

Valami van PrezLeevel… mert teljesen agyament. Azon gondolkoztam, hogy vajon nincs valamiféle tüzelés ideje, mert a minap megjelent egy egész kutyacsorda… és rég nem volt ilyen. PrezLee meg szagol a levegőbe és egész nap nyüsszög, nyafog, hisztizik. Ja és ez kegyetlenül fárasztó!

Ma mintha már normálisabb lett volna mint az utóbbi 2-3 napba…

Jó lett volna a hétvégén kimenni legalább falura, de egyelőre a családi tanács “kitiltott” minket onnan Elég lesz karácsony estéjén békefenntartókat játszani, és PrezLeet lecsillapítani, hogy békét hagyjon Győzőnek, így nem vállaltam a hétvégi kiruccanást. Remélhetőleg a műtég után hamar fel fog gyógyülni a kis gomboc.

Műtét lesz sajnos a Győző törésének a vége. Méghozzá hétfőn. Ej, haj, van ilyen. Ma elvitték a dokihoz, és recseg ropog a lába, félő, hogy nem jól gyógyul meg, így melegen ajánlott a műtét. Off off, nagyon elszomorít, de ugyanakkor remélem, hogy hamarosan helyrejön és nyoma se marad ennek a gyerekkori problémának!

Mármint PrezLee!!!  Ma az agyamra ment, felbosszantott, rongált, tönkretett dolgokat és jó sokat nyafogott is, de mindez csak ráadásnak. Mert ma nem voltam itthon egész nap vele… 11-kor elmentem, és volt pofám itthon hagyni egyedül egészen 4 óráig… mármint kb, annyit amennyit egy “normális” kutya naponta egyedül marad…

Kezdjem csak el sorolni a mai napot… először is a “hagyományos” hagyj békém kávézom idő alatt (kb fél óra reggel, amikor is kávézom és ökegyelme kint van hagyva… csak így ihatom meg nyugisan a kávét … ezalatt az idő alatt “betört” a fürdőszobába, a mosógépről ellopta a samponomat, KINYITOTTA a kupakját(!!!) és a háromnegyedét (a teli flakonnak) kiürítette a földre… majd nézte csodálkozva a művét.

Ennek következtében a fördőszoba ajtóra vonatkzó biztonsági berendezést megkétszereztem… Vagyis nem egy szék van az ajtó előtt, hanem immár kettő, így nem fér az ajtóhoz, nem tudja kinyitni. Egyelőre. De szerintem hamarosan rájön, hogy a székek elmozdíthatóak… kiváncsi vagyok mikor.

Ezután nem történt semmi különös, csak 5 percenként kellett valamelyik ajtót becsukjam, mert most már nem csak egy ajtót próbál meg a “megfogom a kilincset” módszerrel kinyítni, hanem az irodámban levő összeset… vagyis mind a hármat. Befele, kifele nyilik? nem baj, kisérletezni van ideje és meg is teszi. Végül addig húzza a dolgokat (az idegeimet igazából) amíg hangos ordíbálás lesz a vége: MENJ A HELYEDRE!!! Na igen, kb 5 percig marad ott, ha elég erősen ordítok… ha nem akkor “röhög” rajtam… Nagyon komisz dög

Szóval 12kor el kellett menjek itthonról. És PrezLee itthon maradt. Nem tudtam pontosan mikorra érek haza, így amit tudtam bebiztosítottam. De hát nem lehetett mindent. Ellopott egy villát, megrágta a végét, ellopta a nylon fóliámat, elrágta a végét, de dobhatom az egészet a fenébe, illetve az egyik csavarhúzomnak a nyelét rágta szét. Ezen kívül lerágott egy virágot, lecsippentett egy másikból és a pokrócát a szoba közepére hurcolta.  A sótartót is a földön találtam meg… Szóval keményen tevékenykedett az úrfi amíg nem voltam itthon…

Csak belegondolok és elhülök, hogy mégis miket úsztam meg azáltal, hogy ritkán hagyom egyedül!!!

Prezlee minden nap valami újra képes… meglepetések sorozata. Borozgattam a barátaimmal, és természetesen ez olyan alkalom amikor kutyástól vagyok ott. Ilyenkor a gyerekek elszórakoznak az ebbel, eb elszórakozik a gyerekekkel, meg kap egy csomó finomat (mogyorót, popcorn-t, vacsorát, mindegy, de kap) … és itt derült ki, hogy PrezLee kérem szépen szereti a bort is… Ez a PrezLee néha nagyon Tigrisre emlékeztet.. Micimackóból, mert igazán ő se tudja mit szeret és mit nem, de kipróbál mindent és ha szereti akkor nem bírja abbahagyni.

A fotokon érdemes még megnézni néhány újdonságot: a ledes nyakörv, ami remekül működik mint fényvisszaverő, mert mint ledes már kevésbé… de ez is az én hibámból, shhht nem megmondani senkinek. A másik meg PrezLee szeme alatt az első “szép” és igazi forradást… Balázstól kapta… na de lesz ez még így sem…

Tano egy gyönyörű szép FEKETE DOBERMANN! Aki PrezLee új barátja. Ma voltunk a fellegváron és minden a legnagyobb rendben volt. A két kutya azt hiszem instant szerelembe esett egymással, mert egy percig nem mozdultak el egymás mellől. Annyira édesek voltak, hogy az csak csodálnivaló! Ma nem vittem fotógépet, mert már teljesen sötét volt, de lehet holnap kimegyünk a Bükkbe és akkor viszek. Jaj de örvendek, hogy a két kutya nem akarta megenni egymást! Mert nagyon félő volt, hogy az fog történni, hogy összekapnak.

Nem tudom meddig fog tartani ez a “szerelem”, lévén mind a kettő kan kutya, és nagyjából egykorú illetve egy súlycsoportú is… egyelőre Tano egy kicsit alázatosabb, de ez nem föltétlenül lesz így mig a világ. Persze időközben megjelent Paco is, meg még néhány kutya és PrezLee megint összekapott Pacoval… nem nagyon, csak hrrrr-mrrr volt, mert Paco tette a nagyot, de PrezLee mint már tudjuk nem hagyja magát.

Huuuuu de micsoda egy divájszt szereztem be az ebnek!!! Idén garantáltan nem lesz karácsonyfám! Khm… gondolom rossz kislány voltam és nem fog hozni nekem az angyal! Deeeee nem baj, nem nem még egy kicsit sem! Mert csak beültetem a kutyát a sarokba, felcsatolom rá a ledes nyakörvet, persze azelött bekapcsolom és TADAAAAAAMMM máris ott van a villogó karácsonyi dísz a sarokba!!!

Félretéve a viccelést… komoly cuccot rendeltem meg, méghozzá egyenesen Taiwanból érkezett meg. Magam se hittem volna, de tény és való, hogy itt van! A póráz maga egészen kóser! Piros pedig a képen narancssárga volt, a ledek pedig kék, piros és narancssárgán égnek. Összesen 6 drb. led. Kimondottan karácsonyi hangulatban váltogatják egymást. Jó jó, tudom, hogy vicces, meg röhelyes De tényleg jó kis szerkentyű a sötétben, mert messzire látszik hol tekereg a lökött kutya!!! Ráadásul a közepén van egy fényvisszaverő csík, ami meg jó például szaladás közben… vagy máskor a sötétben Alig várom menjek a fellegvárra az új divájszal! Meg fognak pukkanni az írigységtől a “hegylakók”!!!

Ma a kutyasuli elmaradt, és azt hiszem már csak jövőre fogunk menni… Falura nem tudtam kivinni az ebet, mert Győzőnek fáj nagyon a lába, így az ott tartozkodást kicsit csökkenteni kell, mert még mindig nem sikerült kiokoskodnom, hogy például Karácsony estéjén mit csinálunk a két kutyával, hogy lehetőleg békén hagyják egymást… lévén, hogy természetesen mind a kettő “szobakutya”…

Győzőnek a lába végül is el van törve, szerencsére a csontok nem mozdultak el, így nem kell műteni. Remélhetőleg eléggé lusti ahhoz, hogy keveset mozogjon ebben az időszakban és nem is mozdul el semmi. Kicsit csökkentve lett a kaja adagja, mivel most sokkal kevesebbet mozog, és az sem árt nagyon ha icipicit lefogy. Na hát nagyon remélem, hogy nem marad sánta egész életére. Nagyon szomorú dolog lenne…

PrezLeevel ma kimentünk tekeregni egyet az erdőbe. Végül csak ketten. Egy dobis barátunkkal szerettünk volna menni, de hozzájuk vendégek érkeztek a hétvégére és a kutyát kipasszolták falura. Oszt akkor sebaj, kivittem én ebzetet, mert gyönyörűen sütött a nap. Ma igazából egy hatalmasat játszott a hóban! Nagy kár, hogy nem vittem a fotógépet, mert ez volt az első igazi hónak nevezhető fehérség amiben rohangált. Megmondom őszintén remek mókának találta és úgy szaladt körbe körbe mint valami kerge birka!

Ráadásul gyakoroltuk a “gyere ide”-t is… valahogy csak annyit tudok erről mondani, hogy “fog ez menni” Még mindig itt ott “hiányos” de remény van, hogy mire megkomolyodik ezt is fogja tudni rendesen. Aminek örvendek, hogy már nem bóklászik olyan messzire mint ezelőtt egy hónappal amikor ugyancsak erre tekeregtünk. Hanem sokkal kisebb körökben szaladgál körülöttem. Nagyon figyel, azt hiszem egy légy se tudna elröppenni úgy, hogy ne tudná merre haladt!

A “kirándulásunk”-at nagyon sárosan fejeztük be… Mert természetesen a talaj egészen vizenyős volt, nem volt hó mindenütt…

Ma 4 óra fele történt a baj. Sétálni mentek anyumék Győzővel és Balázzsal, amikor valami juhászkutyák támadták meg. És bár nem harapták meg, csak éppen ledöntötték, Győzőkének valami komoly baja lett, mert nagyon fájlalja az egyik hátsó lábát. Azonnal orvoshoz szaladtak vele, harapás nyom nincs, de lehet műteni kell… egyelőre valami injekciót kapott, meg holnapra valami fájdalom csillapitot, és csütörtökön röntgenre kell vigyék… Az orvos sajnos semmi jóval nem kecsegtet, valószínűleg meg kell műteni. Anyukám padlón van… nagyon remélem minden rendben lesz a kis “döggel”… Azt mondják vagy törés, vagy repedés, és mindenképpen szerencsétlen esés… pech (pekk) ahogy mondani szokták.

Szombaton reggel 6 órakkor szólt az óra, majd 6.02 perckor a telefon, majd 6.05 perckor a telefon ismét, majd 6.10 perckor a másik telefon, majd 6.15 perckor az egyik telefon újra. Végül felébredtem. És elmentem sétáni. Rettenetesen álmos voltam, de enye bejnye irgum burgum kutyasuli volt tervezve reggelre. Igaz, hogy kicsit későbbre… de fura tervem volt. Gyalog akartam menni. Hadd mozogjon egy nagyot az eb… végül szépen eltötyögtem az időt, és már lassan lassan készültem, hogy mégis kocsival megyek, amikor érkezik egy SMS… még szerencse, hogy  hallottam, mert másképp elindultam volna vaktába. Kutyasuli ugyanis elmaradt… nekem azt mondták, hogy “rosszullét” miatt, de valahol “sanda gyanúm” támadt, hogy mikulásnapi részegség volt ikább az ok, de ne részletezzük.

Végül abban maradtunk, hogy ha “jobban érzi magát az embör”… :D (nagyon röhögös szmájli, mert ugye a másnaposság kiheverése szokott általában délutánig tartani, az egyéb komoly halálos férfi betegségek kicsit többet…) hogy ha délután alakul valami értesítenek.

Akkor meg folytassuk a napot kicsit előbbre hozva a későbbre tervezett kiruccanást. Mert azon nyomban ki is mentem falura. Végül is a délutáni telefonra nyugodtan várhattam ott is, meg itt is…A délutáni telefon azonban mástól érkezett meg, és a “nagyik” gondjaira biztam az ebet, én meg bejöttem a citybe néptáncelőadásra.  Persze vannak dolgok amit illik betartani, és ez a telefon kikapcsolása előadás alatt… és bekapcsolása szünetben. Amikor ott vár az SMS… másnap reggel várnak a szokásos helyen

OK… még szerencse, hogy alkoholmentes dolog volt az egész, mert kissé furán értelmezhettem volna… de visszatelefonáltam, hogy hát… mennék de gondolom nem csak engem várnak ott.. hanem ebbel együtt.. és eb meg nincs itthon… ugyanis kint “felejtettem”. Végül is ez van, nem szóltak idejében, mert becipelhettem volna ebkutyát is. De így, na nem vállalkoztam, hogy az éjjel véget ért előadás után rohanjak ki, hogy valamikor hajnalba majd rohanjak be… Remélem szerdán sikerül mennek már kutyasuliba!!!

Vasárnapra még volt egy nagy “séta tömegben” című műsor tervezve, ugyanis akkor volt a fény ünnepe…és oda szivesen elmentem volna. Persze kutyástól, hadd lásson ő is fényt, gyertákat meg tömeget. Végül is szájkosárral miért ne? De vasárnap ez elmaradt mert zuhogott az eső és hát az ördögnek se volt kedve kimenni és sétálni… fény ünnepe ide vagy oda.

Ma a híres neves RAR-nál voltam… a programálás 11 órára szólt, és még mondja valaki, hogy nem vagyok optimista mert 11 óra előtt 10 perccel ott is voltam Persze első perctől kiderült, hogy valami rosszra jelentkeztem, de sebaj, álljak csak be a sorba, mert kérem szépen mindez senkit nem érdekel… jó, beálltam a sorba, és vártam… közben kitöltöttem egy újabb papírt, amelyre végre sikerült kitöltenem, hogy miért is vagyok ott…. A sor hosszú volt, és unalmas. Vagyis idegölő! De az idegölést nem is igazán a sor okozta… mert a sor lassan de biztosan haladt előre… ellenben PrezLee… hát azt hiszem mondtam, hogy PrezLee türelmetlen. Bárki tud valami jó türelemnövelő tippeket kérem ne tartózkodjon, mondja csak őket, mert PrezLee a türelmetlenség megtestesülése! Alig értünk oda máris elkezdte a nyafit.

Leparkoltam a kocsit (miután megkaptam, melyik sorba kell állni…), majd elvittem az ebet egy rövid sétára… volt pisi, semmi egyéb, majd miután betessékeltem a kocsiba megjelent egy halom egyéb kutya a színtéren… végig ott koldultak a kocsik körül.

Szóval PrezLee három és fél órán keresztül egyhuzamban nyafogott, üvöltött, ugatott vagy valami egyéb hangot hallatott, és az agyam majdnem felrobbant tőle. Próbáltam hangos zenét, nem jött össze, fülemet bedugni és közben hagosan LA LA LA LA LA-kat énekelni, nos ez sem annyira, mert kezdtek az emberek kissé furán nézni rám (mármint, hogy meghibbantam…) néha néha hátra csaptam valamivel ami a kezem ügyébe akadt, elüvöltöttem magam (a szó szoros értelmében) PREZLEEEE HALLGASS, nos ez sem hatott, mert őkegyelme továbbra is nyivákolt a hátsó széken…

Végül sikerült, olyan 10 percre elhallgattatnom… de ekkor elzsibbadt a vállam, mert PrezLee a vállamra helyezte a búskomor fejét és nekem simogatnom kellett a buksiját… s így 10 percig csendben maradt!!!

Végül elég okos voltam, mert gondoltam mittomén mit kell ott bent csinálni a kocsival, biztos ami biztos veszem a rugós divájszt és jól megkötöm a fejtámasztó akármihez… mert sose lehet tudni alapon. Meg biztos ami biztos… És végül kiderült, hogy jaj de jó ötlet volt A dolog megy egyszerű!!! El kellett szaladnom xeroxolni (fénymásolni a nagyon gyengék kedvéért!!!) és addig a kocsi, kutyástól ott maradt a RAR-sok keze alatt… akik mint kiderült kinyitották a motorháztetőt… és ha nem lett volna a kutya megkötve a hátsó ülésen… nem hinném, hogy merték volna Szóval vicces volt, mert az egyik pasi elkezdett kötekedni, hogy ő biza nem is veszi át a kocsit… mert mit keres a kutya benne… megnéztem… azt hiszem rögtön érezte, hogy hülye kérdés volt, hogy mit keres ott a kutya… mert hümmögött kettőt és nekifogott mindenfélét karcolni egy papírra!!! Na nézze meg az ember!!! Elvégre és utóvégre ha 10 döglött halat akarok tartani a kocsimban akkor … AZT TARTOK és ehhez egy ickivicki kis hivatalnoknak aki a MOTOR és az ALVÁZ széria számát kell megcsekkolja SEMMI KÖZE NINCS… Végül is egy olyan “viiicccelssz vazzeee????” pillantással megnéztem majd szépen elmondtam miért vagyok ott, és tettem az angolt, hogy nem is vettem észre az idétlenkedését a kutya miatt… és persze, hogy megcsináltak mindent.

Közben kaptam egy munka ajánlatot a kis bódénál… Akármikor, ha akarok mehetek oda fénymásoló leányzónak! Mert kérem szépen kellett egy másolat…és nem volt ott csak egy bácsi aki nem értett a xeroxhoz… és mondta, hogy ha akarok, készítsek magamnak. Jó. OK. Bemegy a bódéba, beteszi a papírt, megnyomja a nagy piros gombot és TADAAAAM.. kijön a másolat…. ok, mennyivel tartozom? Erre ebben a percben jelenik meg az eredeti bódés bácsi… (bácsi egy francot ) s ő ajánlotta fel, hogy ha gondolom szívesen lát… kszerokszolni Végül is ingyen megúsztam a másolatot… Mire visszaértem a másolattal már szinte minden el volt rendezve a kocsi körül… persze könnyen ment a munka, mert továbbra is volt PrezLee zenei aláfestése… mert ott is nyafogott!!! Be nem állt a szája!!! De ekkor már az összes pasi a műhelyből röhögött… rajtam vagy a kutyán, végül is kit érdekel

Hogy azért ne legyen olyan egyszerű a dolog… elgörbült a csomagtartó és az ajtót nyitó kulcs… hogy sikerült nem tudom, de ezek szerint NAGYON erős lettem… mert csak úgy, becs szóra normálisan nyitottam ki a csomagtartót amikor elgörbült!!! Ennek következtében nem tudtam bezárni az ajtót többet… de végül is mit izgulok??? Ki fog benyitni egy vérdobermannal felfegyverzett ócska Audiba??? Hülye kell legyen… mert a feje rém veszélyes az ebnek… Persze őkegyelme nagyon csóválna meg azt hiszem örvendene a “felszabadítónak”… de ki tudja még kialakulhat a vagyonőrzési hajlama!!! Mindenesetre én még hiszek a csodákba és a mesékbe is

Ja … 16.10  percre már itthon is voltunk!!! Yuppi! Mehettünk sétálni… elvégre a munkaidőnek vége volt