PrezLee – a barna dobermann

Egy videó a dobermanokról. Érdemes megnézni, mennyire félreértett fajtáról van szó, mennyire tele vannak az emberek előítéletekkel… Mondjuk érthetÅ‘ is, hiszen kinézetre is tekintélyt sugall, de amúgy igencsak rendes “dögök” tudnak Å‘k lenni. Azért olyan jó hallani azoktól akik megismerik egy kicsit PrezLeet, hogy “jaj hát egyáltalán nem ilyennek képzeltem el, hisz ez olyan mint egy macska, annyira bújós, kedves lelkes” …

Szóval itt a videó:

A napokban beszámoltam arról, hogy sikerült bÅ‘rig áztatnia illetve iszonyat felhúznia. Valamiféle dacckorszakot élünk át megint, mert ahogy ide a zöldbe viszem egybÅ‘l rákezd a cirkuszolásra. Körbe rohangál, hörög, morog, ugat, és a fejére van írva, mindezt azért csinálja, hogy felbosszantson. És sikerült is neki egy két alkalommal…

Végül kaptam egy két tippet és változtattam a hozzáállásomon. Valami 2 perc alatt hagyta abba a hisztit és nagyon nem értette, hogy ami eddig ment, az most miért nem működik.  Amikor rákezdett az ugrabugrára, kb a következÅ‘ videón látható stílusban…

.. hátat fordítottam neki és elindultam. Kezembe volt egy csipogós iz, mondtam neki a parancsot, hogy “gyere”, csipogtattam, majd mentem tovább, pár lépés után ismét, gyere, csipogtam, mentem tovább. Kezdetben mintha minden második ugatása és morgolódása mögé tette volna a kérdÅ‘jeleket, hogy héééé mit csinálsz, akkor én miért hisztizek ha te elmész, majd mindegyik után, majd végül abbahagyta és jött megnézni a csipogós izét… Hát ekkor megdicsértem, majd elkezdtünk szaladni egy kicsit. Többet nem jutott eszébe hisztizni aznap…

Érdekesek ezek az ebek minden esetre

A tegnap indulunk sétálni. Mutatom neki a nyakörvet, erre elkezd hörögni morogni és harcolni a paplanával (amin alszik). Olyan jó negyedóra után csillapodott le és volt hajlandó abbahagyni ezt a buta játékot )

Na ma véletlenül bukkantam ezen videóra és eszembe jutott, hogy PrezLee nem akart a kombi részben utazni Lehet azért mert nem volt sisakja??? Mindenképpen ha ilyen kombi BMW-t veszek akkor beszerzek egy sisakot is az ebnek… A Volvókba nem fog kelleni azt imádni fogja PrezLee is

Ja már tudom, hogy péntek, de a fene egye meg úgy eltelt a hét, hogy azt se tudom hol a fejem. Ma iszonyat álmos lettem délután fele, meg fájt a fejem. Annyira, hogy azt mondtam felesleges munkának neveznem a bamba monitor bámulást, nyomás aludni. PrezLee a helyére, kapta a csontiját, gondoltam jól ellesz egy félórát, órát. Hát nem volt. Lepakolta a cuccokat az asztalról. Végül is igaza van, miért hagytam ott őket???

De azért megszídtam. Nézett is kába képpel. Meg olyan szendén, hogy rögtön a szídás után rosszul is esett, hogy mogorva voltam vele. De hogyne lennék mogorva mikor beesve az ágyba alighogy elszundizok a motoszkálásra és a fura hangokra ébredek és meglátom a “katasztrófát”… Ráadásul mikor így ébredek meg hihetetlenül felmegy az agyvizem… mázlija volt, hogy taslit nem kapott!

S akkor takarítás, “mitcsináltálnekednincseszedmenjahelyedre” egy szusszból és biza még egy negyed órára vissza az ágyba. Ezután következett kutyasétáltatás. Végül kocsiba ültünk és gondoltam meglátogatom a szerdán frissen felfedezett helyet. Hát majd elsírtam magamat amikor a kifele vezetÅ‘ úthoz közeledve megláttam a dugót! Azon nyomban vissza, le egy másik irányba.

Erre nem voltak sokan, de minduntalan házak, telkek kóbor kutyák. Végül eljutottam egy helyre, ahol igencsak felcsillant a szemem… mert felfedeztem 3. as számú görkorcsolyázó helyet! Egyenes, aszfaltos, kint van a “francba”, néha néha elmegy egy kocsi, de nem vészes, szóval egyszerűen remek. És itt kóbor kutyák sincsenek. Legalábbis ma nem voltak. Jobbra mezÅ‘, balra mezÅ‘ és valami félig medig felépített ház.

Jó sokat rohant az eb, én meg gurultam mellette. Esni nem estem, de a vége fele elkezdett esni az eső. Láttam egy mini egeret, olyan picike volt és annyira kis balfék, hogy elfelejtettem megijedni tőle. A kis süket nem hallotta, hogy mi jövünk, pedig a görkorinak csak van egy alap zúgása, ő valamit maszatolt az utca közepén. Valami fél méterre gurultam el tőle de ő tovább szöszmötölt.

Na hát ennyi.

Na meg készült egy videó az indulás elÅ‘tti hiszti maradványával. Itt már mondhatni “lecsillapodott”. Mire észbekaptam már alig alig ugrált. A gép az asztalon állt, ezért nincs a kutya mindig képbe.

PrezLee igyekszik barát lenni minden állattal. Nem minden állat értékeli ezen szokását. Peldául kecske asszonyságéknak nem tetszik. Ki is mutatják távolságtartó szándékukat, szerencsére PrezLee is érti mit kommunikálnak… Ja igen, azóta érti mióta egyszer kissé oldalba bökte egyik kecske…

Természetesen mindez még TÉLEN történt, Tano meg PrezLee barátja, bár nem tudom, hogy most felnött fejjel mennyire kedvelnék egymást. Ez volt az utolsó találkozásuk, azóta nem sikerült összehozni közös kutyázást. És mivel Tano kicsti balhésabb, valahol nem is merem megkockáztatni, valahol az az érzésem,hogy verekedés lenne belőle. PrezLee nem verekszik, meg van szokva kutyákkal, csak akkor kap oda, ha őt bántják, de Tano már nem annyira. Legalábbis már ezen a kiránduláson voltak komolyabb összeröffenések a kutyák között.

Ez volt PrezLee elsÅ‘ találkozása a lóval. Hát bevallom, nekem akkor majdnem kiesett a szívem a helyérÅ‘l. Ellenben tudtam (láttam), hogy a ló abszolut semmit nem csinált más kutyákkal. Meg volt szokva az ebekkel, sÅ‘t a ló gazdájának a kutyájával még pajkoskodtak is. Nem is attól féltem, hogy hű bántani akarja az én kis “csemetémet”, hanem mondjuk attól, hogy ez a kis süket addig ugrabugrál, amig a hatalmas ló rálép vagy teszem azt mittudom én mégis sikerül megijesztenie. Szóval rettegtem rendesen… de azért hagytam, ismerkedni… Mikor meg a leghülyébb módon, hátulról közelítette meg lóvacska urat, azt se tudtam köpjek vagy nyeljek kínomba, nem mertem moccanni se, nehogy én piszkáljam fel a lovat… Nem is beszélek arról a másodpercrÅ‘l amikor a lábát elemi… már néztem, hogy volt kiskutyám nincs kiskutyám lesz  belÅ‘le…

Azért merész és bátor volt mindig is ez a kiseb! Most is valami hasonló “attitüddel” közelit meg minden számára ismeretlent…

Ez a film igazándiból a “lovacskázásnak” a vége. EzelÅ‘tt már egy félórát rohangált körbe körbe a ló körül. Mikor volt ez a lábfelemelÅ‘s dolog, megelégeltem és pórázra kötöttem az ebet… Ha már így meguszta a röppenést, gondoltam eleget ismerkedett a lóval!