Labdázunk

PrezLee köszöni szépen jól van. Kissé csodálkozik a meleg miatt és állandóan az árnyékot keresi, a helyi növényzet sem tartozik a kedvencei közé, mert majd minden szúr, de amikor elindultunk fel a domb oldalon akkor hűségesen követett. Kivétel amikor pont ugyan arra a kőre akart lépni amin én álltam és ettől majdnem a (már említett szúros) bokorba lökött engem. A finomság és a kecsesség a következő leckék lesznek csupán, nem sok reménnyel, hogy valaha ebbe beletanul.

Na de labdázunk… Akarom mondani, tanul labdázni, mert amilyen dinnye tud lenni néha a labdázást is a saját elképzelése szerint műveli.  Egy kissé kizsigerelt tenisz labdával játszunk de abban a pillanatban, hogy elkapja első gondolata, hogy ő akkor most addig trükköz amíg elszalad vele. Szerinte az a jó móka, ha hörög morog, rázza a fejét majd szökken és elmegy. Csakhogy ennek a játéknak nagyon hamar vége lesz, mert ahogy megszabadult, a labdát is elunja, eldobja és kész.

Gondoltam kihasználva az alkalmat, hogy eléggé unatkozik így néha még rám is figyel, a labdázás egy jó lehetőségnek tűnik, hogy lefoglaljuk egymást.

Ma 2x szedtem elő a labdát, úgy  5 perc és nem több időre, mire kezdett egészen jól belejönni máris abbahagytam és elpakoltam a labdát. Először oda tettem vissza ahonnan elvettem, az ajtó melletti kis polcra, de ott rögtön meglátta és el is lopta. Tehát még javában érdekelt volt a labdázásban amikor abbamaradt. Ismét elvettem tőle a labdát, most már jobban eltettem és pár órával később megint játszottunk egy sort. Kezdi megérteni (úgy tűnik), hogy a játék lényege az más mint amit ő gondol, hogy eldobom a labdát, ő meg visszahozza, de még mindig nincs meggyőződve arról, hogy ennek így is kell lennie és állandóan megpróbál eliszkolni vele.

Kíváncsi vagyok ha idővel tényleg sikerül megértenie a játék lényegét 😀

Read More

PrezLee és a macskák

Kezdjük azzal, hogy PrezLee soha nem volt valami nagy barát a macskákkal, annak ellenére, hogy nem volt ellenük uszítva. Faluhelyen azonban mindig került kóbor macska, amely hol itt, hol ott a kerítés melett-alatt-felett akart elsuhanni és PrezLee rögtön nekifogott levadászni a macskát. Na de itt a háznál van 4 macska. Nem kimondottan házi macskák, de hát ide tartoznak. Ezek közül egynek bejárása van a lakásba is, a másik ritkábban de be be néz. Kettőt még nem láttam a házba, de hát ki tudja…

Kissé aggódtam, hogy rögtön megérkezéskor fogja szétszedni valamelyiket, így előző napokban meglátogattunk egy ismerőst akinek otthon macskái vannak. PrezLee természetesen tágra meredt szemekkel bámulta a macskákat és szinte feszülésig pattant izmokkal várta a kellő pillanatot amikor neki iramodhat. Meglepetésére nem volt elengedve, hanem tiltva volt. Szegény úrfi csak nézett ki a fejéből és nem értette miért nem rohanhat utánuk.  Sőt egyik másik “pimasz” macska még meg is fújta ha közelebb merészkedett a fejével…

Amíg mi beszélgettünk és bort kóstoltunk, PrezLee csendesen szokta a macskák közeli tartózkodását. Egyszer kétszer majdnem feldöntötte az asztalt, de sikerült mindenféle különösebb esemény nélkül megúszni az első macska lest.

A második már élőben ment, nem volt idő több tanulgatásra és kimondottan tartottam attól, hogy már megérkezésünkkor PrezLee szépen “bemutatkozik” levadászva az itteni macskákat. Szerencsére nem történt meg, de a szoktatás nem olyan egyszerű. Szerencsére sikerült megszagolnia két macskát közelebbről, azok nem rohantak el, így azokkal elég jól megvoltak… egészen addig amíg valami “nézeteltérés” miatt mégiscsak elkapta a grabancát a “pimasz macskának”. 2x is. Az is nyilvánvaló, hogy nem kimondottan megölni akarta, hiszen a szájában tartott macskát semmi perc alatt kivégezhette volna, hanem inkább csak játszó pajtást keresett bennük és amiatt kaphatta el. Még azt is feltételezzük, hogy esetleg ő barátkozni ment a macskához, az meg rögtön lefújta és meg is lett az “örökharag” vele.

Szóval most kérem ott tartunk, hogy egyik macska képes szépen elsétálni vagy elkocogni az orra előtt és PrezLee mindezt szó nélkül “elviseli”.

Read More