PrezLee – a barna dobermann

Úgy tűnik véget értek a nehéz napok. Vagy már nincs sok hátra… Legalábbis amíg Győző is lecsillapodik a nagy félelmében… Kezdődött azzal, hogy tüzelt valami kóbor kutya a környéken, ennek következtében “udvarfogságra” voltak zárva a mieink, vagy legjobb esetben pórázos sétára. Mindez majd két hétig. Győzőt még úgy ahogy el lehetett engedni, ha megfelelő távolságra értünk a tüzelő kutya és társai tanyájától, ellenben PrezLee a világ végéről is képes volt elszaladni. Ahogy el is szaladt 2x is. Aránylag sebesülés nélkül megúszta, de vagy 2 óra után érkezett vissza. Teljes delíriumban létezett, nem hallotta a nevét, nem lehetett “beszélni” vele.  Onnan tudtuk, hogy elmúlt ez az egész, hogy aránylag nyugodtan végig aludták az éjszakát, mindenféle holdra való üvöltés, nyekegés és egyéb ismeretlen hangok kitartó ismételgetése nélkül.

Alig lett ennek vége, kezdődött a karácsonyi tűzijátékok időszaka.  PrezLee-t annyira nem izgatja a tűzijáték, petárda hogy horkolva aludt mindvégig, még csak fel se emelte a fejét. Győző azonban teljes totálisan össze meg vissza tojta magát az első petárdát meghallva és berontott a házba, be egyenesen a fürdőbe, ahol a kád alá akart bemászni. Mint régen kölyök korában. Persze az ember tipikus reakciója pont a lehető legrosszabb: “jaj szegény kicsi kutyuli mutyuli, hadd maradjon bent, még simogassuk meg a fejét is”, érezze milyen okos dolog félni.  Végül csak kitettem a szűrét, majd szépen bezártam az udvaron. Elvégre van neki helye, ahol biztonságban kéne érezze magát. Mivel a helye egy a garázsban levő beugróban van kialakítva, most bezártam a garázs ajtót, ne tudjon kijönni. A nyafogásáért meg nem “dicsérgettem, simogattam és babusgattam” hanem jól lehordtam, hadd vegye csak észre magát, hogy ez a csiricsáré viselkedés nem elfogadott.

Mivel vagy kétszer háromszor nekiment teljes gőzzel a garázs ajtónak, szilveszter éjszakára már jobban készültünk.. Egy igen komoly láncot találtunk, így ezt az éjszakát, ugyancsak ott töltötte és láncon…Ahhoz képest, hogy szilveszter este volt, nagyon lightos robbantgatások voltak itt ott a faluban, az utcában azt hiszem még egy petárdát se robbantott el senki…  Győzőnek azonban nem volt könnyű dolga, csak épp “süket fülekre” talált. Na jó, nem süketre, mert hallottuk, de nem mentünk ki vigasztalni, csak vagy kétszer szóltam rá, hogy hagyja abba.

A vicces a dologban, hogy Győző nem volt épp “petárda párti” de ennyire nem is félt. Csakhogy első évben, karácsony és újévkor a lakásban tartózkodott, mert el volt törve a lába! Második évben meg “bekérezkedett”, és anyum ellágyult így beengedte… na most erről kell leszokjon.  Az, hogy csak úgy az udvaron csámborogjon, nem is jöhetett szóba, ugyanis a részeg ember az általában nem gondolkozik logikusan és még csak heccből is az udvarba dobhatja a petárdát, csakhogy idegesítse a kutyát… Igen ám, de ahova be volt zárva, oda nem dobhat, így bár kegyetlen megoldásnak látszik, de ez volt a lehető legésszerűbb.

Immár második alkalommal történik meg, hogy ajtót nyitok mert kopog valaki az ajtón. Meg voltam győződve, hogy emberi kopogást hallottam, de mindez elég nehezen kiviteleztető, amikor senki nincs az udvaron, ajtó előtt csak PrezLee uraság.  A vicces a dologban, hogy nem egyszer koppan az ajtó, hanem KÉTSZER. Kíváncsi vagyok, ha ez a két alkalom az véletlen volt, vagy most meg szépen megtanul kopogni is )))) Meg kell adnom neki, hogy rém vicces tud lenni ezekkel a “megnyilvánulásaival”.

Ma egyedül vittem sétálni a két ebet, és ez rövid időn belül immár a második alkalmat jelenti. Az tűnt fel, hogy mikor mind a ketten megyünk a kutyákkal, PrezLee követő távolsága az “egekbe”, valahol a világ végén járkál, nagyon messze elmegy és rohangál. Ellenben ha csak velem volt, a múltkor is és most is aránylag a közelben maradt, nem kóricált el sehova nagyon messze. Gondolkozom azon, hogy mi okozhatja ezt a jelenséget, hiszen ugyanúgy kimegyünk a kapun, kicsit pórázon haladunk majd el vannak engedve a mezőn, tehát a “lehetőségei” ugyanazok.

A következő szavak értelme PrezLee  és Győző szerint:

“gyere ide PrezLee!”

PrezLee: “tudom, hogy mondott valamit, de teszem, hogy nem hallom, vagy valamivel nagyon el vagyok foglalva, eszem ágába sincs odamenni, nem is érdekel, meg pisilek ott egyet, meg kettőt hemperikázom a fűben”
Győző: “másik nevem PrezLee, hívtak, megyek”

“lábhoz”

PrezLee: “a fene egye meg, túl közel voltam, nem tudtam elszaladni, most kell itt lassúzzak mellettük, na de egy kettő három…lépés, ennyi volt a lábhoz, máris szaladhatok pá pá viszlát!!”
Győző:  “megyek itt hátul, abból biztos nincs baj”

két fogalom amit PrezLee maximálisan összetéveszt: kötelező és fakultatív. PrezLee szerint minden parancs és utasítás fakultatív, a kötelező szó is annyit jelent, hogy fakultatív.

Ma reggel PrezLee elveszett. Persze hamar megkerült, hogy ne borzoljam nagyon az idegeket… Történt ugyanis, hogy elmentünk reggel sétálni. Már visszafele jövögettünk, amikor úgy láttam, hogy a bolond kutyám előre szaladt. De nagyon előre, mert nem értük utol. Dúltam fúltam mérgemben, mert nem szeretem amikor ennyire önállósítja magát, elég az, hogy nagy a követő távolsága, az nem kóser, hogy egyedül megy haza. Ok Ok az emberekkel nincs neki baja, az állatokkal sem, de még mindig lehet az embereknek vele …

Az utcába tértünk és sehol nincs a kutya. Gondoltam, biztos beengedték az udvarra… de ott sincs. A lakásba is benéztem, de csak nincs meg az eb. Végül elindultam visszafele. De pontosan azt se tudtam merre menjek… merre rohanhatott a szamár??? Végül megláttam a nagy távolban. Loholt eszeveszetten, azt hiszem a másik irányba ment minket keresni, ahol gondolta, hogy vagyunk, mi meg közben hazaértünk…

Annak ellenére, hogy rengeteget javult a viselkedése, Győző időnként nagyon hülye tud lenni. Ilyenkor legszívesebben egy bárddal csapnám le a fejét és hagynám ott a hullaevő madaraknak. Szerencsére nincs bárdom és hullaevő madarak sem igen zsonganak erre fele. Az a baj, hogy Győző fél. Mindentől ami él és mozog. Emiatt nem egyszer helyezkedik támadó állásba. A baj az, hogy emberek ellen teszi és lévén, hogy böhöm nagy dögről van szó, az embere félnek tőle.  Nem “komoly” a támadása, nem vérengző, ellenben teljesen érthető miért ijednek meg az ugatásától az emberek. Azt hiszem én is megijednék ha egy ekkora dög kezdene nekem ugatni. Mert egy kisebbel valahogy csak elbánok, gondolom én, de egy ekkorával???

Ma is ki lettek víve ide a közelbe. Csakhogy az egyik szomszéd megszólította apumat valamiért miközben egy másodpercre levette a szemét a kutyákról. PrezLee elvolt szaglászott és cserkészett egymagában, de Győző megijedt a közelgő és közben persze a kutya szempontjából “támadóan” ordibáló biciklistől. És ijedtében nem talált ki jobbat, mintsem nekifogjon feléje kaffogni. Most természetesen azt sem lehet elvárni mástól, hogy tudjon arról, hogy idegen kutyával nem kezdek el üvöltözni, és ha nem látom a gazdáját, akkor inkább megállok, nem heveskedek, de végül is a pasinak igaza volt, hiszen a mi kutyáink voltak elengedve. Mondjuk, hogy ugyanez a pasi előszeretettel cseszegeti a kutyákat amikor kerítésen belül vannak, illetve saját 2 kutyájával állandóan itt jár, ami ugye nem baj, de a mi kutyáink már eleve “kihegyezett foggal” lehetnek emiatt iránta.

Szóval így volt a mai nap idegessége…  És továbbra is csak egy dolog böki a csőrömet: a rém veszélyesnek titulált doberman, akiről boldog boldogtalan reszket, meg mindenféle filmekben látott jelenetekből képzeli el a kutya jellemét, valami 150x jobban viszonyul az összes EMBERREL kapcsolatos helyzethez, még egyetlen egyszer sem támadott esztelenül emberre, sőt semmiképpen sem támadt mert nem volt alkalma. És ott van ezzel szembe a “plüsskutya”, az édi bédi nagyfejű, amelyet felnőttek, gyerekek egyaránt rögtön kedvelnek, mert jaj olyan édes… aki nagyobb veszélyt jelent rájuk mint 15  PrezLee egy rakáson….De hát az emberi hülyeség ugye határtalan és külsőségekből ítél, meg azonnal ráhúz mindenféle egyendolgot általa nem ismert helyzetekre, mert ő jobban tudja és jobban emlékszik…

Ez a kérdés még mindig döntetlen a mi esetünkben. Valahol látom, hogy a teljes hatalmú főnök biza nem én vagyok. Afféle “jól van na, legyél te a főnök ha nagyon toporzékolsz” stílusban vagyunk. Időnként bosszantó, máskor meg vicces. Persze szerencsére nem a városban kell sétáltassam, már rég hófehér lenne a hajam.

PrezLee az utóbbi napokban nincs a legjobban. Valamit megehetett, mert elég komoly hasmenése volt, meg étvágytalan. Kicsit lefogyott de azért virgonc és kezd helyrejönni. Fura, mert mindhárom kutya ugyanazt a kaját kapta, mégis valami miatt ő beteg lett. Az volt érdekes az egészben, hogy mennyire “lerítt” róla, hogy nincs rendben. Valahogy a képére volt írva. Amúgy sétakor rohangál mint eszeveszett, a kapuban molesztálja Győzőt, szóval nagy komoly baja nincs neki, csak biztos fájt a hasa. Kapott hasmenés elleni pirulát, illetve önkéntes diétára fogta magát, alig akart enni valamit. Egy két nap és kiheveri az egészet.

PrezLee most már a lakásban alszik. Egyik reggel, jobban mondva hajnalban budira menet észrevettem az összekucorodott ebet és betessékeltem a lakásba. Azon nyomban “engedelmeskedett”, szinte ajtóstól rontott be, meg se várta, hogy elrendezzem a pokrócát, máris lefeküdt rá, azt sem bánta, hogy a konyha kellős közepén történt ez. Azóta bent alszik, napközben meg amíg az idő megengedi ki van csapva az udvarra.

Igen ám de Győző szemet vetett a PrezLee pokrócára, szerintem igazságtalanságnak tartja, hogy neki nincs és minduntalan el akarja foglalni azt. Persze a PrezLee bundája és a Győzőé között igencsak nagy a különbség, na meg a hóban előszeretettel heverészik napszámra, arra enged következtetni, hogy nem a hideg miatt tetszik neki a pokróc, hanem azért mert az a PrezLee pokróca és az a nagyobb dolog, ha el tudja venni.

Amúgy a minap volt közöttük egy kis bakalódés, hónapok óta az első, kis hideg vízzel észre térítettük őket, majd két napig kerülgették egymást, most megint visszaállt minden a maga helyére. Sejtésem szerint egy buta félreértés okozhatta az egészet, de persze biztos nem lehetek a dologban. Történt ugyanis, hogy aznap sétálni voltunk, a mező meg PrezLeet megtámadta egy falka juhászkutya. Ekkor csak ő volt elengedve, lévén, hogy ő nem verekszik és más ebek sem verekednek vele. De most mégis megtörtént. Elengedtem Győzőt is, aki rohanva szétverte a “bandát”, minden rendben lett volna kivétel a kissé vérző, de nem vészes sebet a PrezLee oldalán. Gondoltam hazajövök, fertőtlenítem, de amíg itthon kerestem azt a “kék sprayt”, Győző minduntalan a PrezLee nyomában jött ment. Nem látszott rajta aggresszió, inkább egy féle aggodalom meg gondoskodásnak tűnt. Csakhogy PrezLee igencsak dinnye tud lenni és tolakodásnak vélte ezt. Így szépen ők ketten is összeverekedtek…

Azóta megint lecsillapodtak a kedélyek, két napot külön voltak zárva és valahogy azt hiszem mégiscsak hiánzyik egymás társasága, mert PrezLee is állandóan keresi, Győző is szóval csak jobb valakivel együtt túrni a homokot, meg rohangálni, szaglászni mint egyedül…

Végül is ahhoz képest, hogy 2 kan, (plusz a harmadik), mind a kettő hatalmas, és az egyik még lökött is mellé, végül is a fél évente egyszeri bakalódás még valahogy belefér a képbe. Nem mondom, hogy örvendek neki, de ez van… Végül is annak tudok csak örvendeni, hogy nem okoznak egymásban hatalmas károkat, hanem csak itt ott meglyukasztják egymás bundáját fülét, nagy hangos cirkuszt rendeznek, de egyáltalán nem élet halál kérdései dölnek el…