PrezLee – a barna dobermann

Megint volt egy…. szereplők természetesen én, meg PrezLee… sérültek: csak én. Nyertes… kicsit  lejjebb toltam az egóját. Szükség lesz még megismételni. Na de kicsit részletesebben..

Kimentünk sétálni a háromszögbe. Már menet közben rángatott, elől ment, igyekezett. Vissza vissza cibáltam. A “bejáratnál” nagyon előre akart tolakodni, erre kissé lenyomtam, nehogy má nagyfőnöknek képzelje magát… de ő annak képzeli. Mivel párszor már megcsinálta, hogy felkapott valamit csontot, kajamaradékot, illetve rájött a hoppárlé és játékból ugyan, de a ruhámat cibálta, hát újabban szájkosaras sétáink vannak. Kezdi megszokni…

Szóval… jön megy, majd szaladunk a hóban, minden rendben amikor elkezd hisztizni nekem. Ugatni rendesen nem tudott, meg a ruhámat cibálni sem, de ha nincs rajta a szájkosár akkor ez lett volna amit művel. Felugrál, próbálja elkapni a kezem stb. Elkaptam a grabancát és lenyomtam… volna ha bírom: Mert nem bírtam, minden izomból ellenkezett és láss csodát elkezdett morogni! Na itt szakadt a cérna, megfogtam mind a 4 lábát, felemeltem és lebírkoztam. Volt ott hörgés, meg morgás, meg szájkosár és nem volt mit tennie. Nem mondom, de miután letettem, és megmutattam mennyire erős vagyok, parancsszóra pattogott… Ellenben ez a hatalmi harc még nem elég, hogy tényleg elfogadja az uralmat. Nagyon “konok” eb ez  a PrezLee. És ezentúl, tuti biztos, hogy mikor ilyen csatázásokra kerül sor, lehetőleg akkor végzem amikor rajta van a szájkosár.   Ahogy morgott, és amennyire nem tetszett neki az egész, valahol érzem, hogy meg is harapott volna, csakhogy megőrizze a pozícióját.

Nem, még mindig nem félek tőle, és ha netán megharapott volna, azt hiszem én is leharapom a fejét, de minek ilyen dolgokkal bajlódni, mikor kis ésszel elkerülhető? Hja, hogy nem igazság, meg a harc egyáltalán nem egyenlő, ugye neki el lett véve a fegyvere, de nincs is szó igazságról, meg egyenlőségről. Csak el kell jussunk oda, hogy a kis agytekervényeiben megrögzüljön a rangsor.

Persze máris hallom egy két szakértő véleményét, hogy nem, kellett volna hagyni, meg elkényeztetni és ilyenek, de mint mondtam már egy párszor nincs vele igazán baj… Nem agresszív, és  most is inkább azért “haragudott rám” mert le akartam nyomni. Ha csak rászólok és kicsit megrázom, akkor abbahagyja, és meg se morog. Na de mivel elegem lett a hisztijéből, hát ez lett.

S a sebesülésem… mert nyilvánvaló, hogy nem harapott meg Hanem letörött a körmöm. Elég jól. Na nem tőből, de úgy a köröm 2/3-a maradt megmaradt, és 1/3-a, ami még oda van tapadva, az szépen letörött. Be van kötve az újjacskám, és most jövök rá mennyire hiányzik a gépeléskor.

Sokszor szoktam elgondolkozni azon, hogy honnan tanulta PrezLee ezt a fajta iszonyat rámenősséget )) Egyesek azt mondják, hogy én vagyok a hibás, mert ráhagytam egy csomó mindent és most tessék iszom a levét. Persze valahol tetszik is, mert nem hagyja magát, de ugyanakkor fárasztó ez az örökös csatározás vele.

Rémesen türelmetlen és rémesen heves. Ha meghallja a kocsikulcs zörgését, többet nem lehet bírni vele. És érdekes módon TUDJA mikor csak arrébb tolom a kulcsot és mikor szándékozok menni. Ugrál, nyüsszög pattog, lábatlankodik. Igen, szuper, hogy ennyire mehetnéke van állandóan, de azért kellemesebb volna ha nem szökne a fejem tetejéig hogy hurrá megyünk.

Ha jön valaki…akkor örömében szinte eltiporja. És valami 10 percig nem lehet beszélni a fejével. Nem a valaki fejével… a PrezLee fejével. Ezért egy teljesen új módszert vetettem be…Úgy tűnik működik. Amikor jön VALAKI, PrezLee-t betessékelem a fürdő szobába, nyitva hagyom az ajtót, de az ajtó elé rakom az “eredeti PrezLee elleni zárat”, vagyis a két konyha széket. Így a nagy heves örvendezését kénytelen a székeken túl végezni, ami ha nincs ott mellette az ember akinek örvendjen ugye nem olyan érdekes. Kissé csalódott a képe, de pér perc alatt már csak szomorúan néz, mire kiengedem és már normálisan tud örvendeni a vendégnek… Farok csóválós, oda bújós, labdahozós módon. Eddig ez a figura az ami úgy tűnik bevállik, és hamar rájött a “komisz”, hogy minél hamarabb csillapodik le, annál hamarabb jöhet ki a “büntiből”. Ami ugye nem bünti, csak egyszerűen képtelenség volt másképp vendéget fogadni.

Ami azonban mindig kikészít… de olyan csapkodós, kiabálós leszek tőle az a nyafogása. Ezt nem bírom és nem bírom. Pont. Nincs semmi baja, csak unatkozik és nyafog. Nyaf nyaf nyaf. Ha nem figyelek rá, akkor folytatja addig amíg megteszem. Vagy nekifog hurcolni, rámolni. És tovább nyafog. Ezzel akármilyen nyugodt is legyek csak felforralja az agyvizemet.

Ami pedig megijeszt az a hirtelen, a csendbe való hangos beleugatása amitől az ablakok is megremegnek. Ha fáradtan belefásulva dolgozok, általában úgy megijedek, hogy szinte eldobom az egeret…

Ni mit leltem ma:

A lap ahonnan talloztam állítólag ingyen küldi ki a cuccokat. Kipróbltam de mivel csak valami 2 napja adtam fel a rendelést, hát még nem tudom mi és hogy. Már rendeltem volt egyszer másik oldalról és minden nagyon simán ment.  Miután megérkezik a rendelésem (ami a telefonomhoz egy akkumulátor) elmondom mit tapasztaltam Aztán lehet (söt, több mint valószínű) rendelek egy ilyen mókás webkamerát magamnak.  Remélem kapok rózsaszínt mert most az a divat

Ideje, hogy valami fotókat is feltegyek, mert még megmondjátok, hogy ki tudja eladtam az ebet… Szóval itt vannak a bizonyítékok, hogy még nem adtam el… de ha sokat bosszant következik…

Hja… kissé kifehéredett a hajam ezen a télen, szinte naponta összeveszünk és bár mindkettőnknek igaza van, teljesen megértem az ebet is… csakhogy ő egész nap meg éjszaka alszik, én napközben alszom valamit, éjszaka dolgozom és kint olyan hülye hideg van, hogy miután hulla fáradt vagyok “minden vágyam”, hogy kint ücsörögjek vele a hidegben… Szóval a séták rövidek, PrezLee energia bomba én meg várom a tavaszt amikor legalább hetente 2-3 kimegyünk a domboldalra és járunk egy nagyot…

Na a képek
Szóval van itt minden vegyesen, természetesen PrezLee a lakberendező, PrezLee a bohóc, PrezLee a hanyatt fekvő playboy eb, PrezLee a dobermacska, PrezLee divatbemutató, Győző durcizik, Győző feje dagadt pofival és a többi és a többi.

Tyű de fura hangokat hallat ez a kis állatka

PrezLee csak hallgatta csodálkozva és szerintem nem tudta “hova tegye”. Más kutya ugatásokra heves visszapofázással válaszol, ezen csak csodálkozott…

Kicsit felborult a hétvégi program. Eddig általában szombaton vagy vasárnap mentünk falura, de most pénteken délután meló befejezése után, a szokásos délutáni séta helyett kikocsikáztunk anyuékhoz. Kellett ezt tenni, mert valami hivatalos papírokat szállítmányoztam ki, kutyakaját és akkumulátort szállítmányoztam be. Szombat vasárnapra munkát terveztem be, amiből nem lett semmi…

Szombaton csak a hagyományos séták voltak napirenden, ellenben vasárnap egy kis akcióban volt része PrezLeenek. Valami Kolozsvár melletti faluba kellett ellátogatni, és persze összekötjük a kellemest a hasznossal, hát kocsis kutyasétáltatást ejtettünk meg. Elmentünk ahova kellett, és visszafele jövet PrezLeet kidobtam az autóból. Na érdemes megnézni, hogy a lüke kutya mennyire szeret szaladni a kocsi után…jobban mondva a kocsi előtt Rohan rohan, olyan 30 km/óra sebességgel szalad, de nem úgy, hogy tiszta erőből, hanem mintha csak épp kocogna.

Egy adott pillanatban az út másik oldalán megpillantottam vagy 3 nagy kutyát. Húú ez baj, és hirtelen vezérelve megnyomtam a gázt, leelőztem a kutyát, úgy hogy miközben elmentünk az idegen ebek mellett PrezLee és azok között ott volt a kocsi, majd elhúztam, ne álljon meg “barátkozni”. Gondoltam nagy megindulásában gyorsít, ne maradjon le a kocsitól, és biza jól gondoltam. Az idegen ebek meg nem voltak gondolatilag elég gyorsak és ráadásul lusták is lehettek, mert nem rohantak utána. Persze kicsit rizikós volt otthagyni, mert mi van ha megáll és balhé lesz a vége…

Végül miután jól kirohanta magát vissza a kocsiba és hazáig aludt. Elnéztem, hogy miután kiszaladta magát olyan átszellemült lett a pofija, mindenféle unottság és letargia eltűnt róla, látszott rajta, hogy nagyon élvezte az egészet.

Nagyon várom már a nyarat, és főleg egy bicikli tartó beszerzését, no meg még egy bicikliét, oszt megyünk dombról fel dombról le, biciklis kirándulásokra ebbel… Mikor lesz már nyár???

Komolyan mondom nagyon elagyabugyálom ma ökegyelmét, ha nem jön meg a jobbik esze… Ez már több a sokknál és nagyon nagyon felhúzott egy párszor. Unatkozik, jó, kap csontot, hadd rágja. Nem tetszik neki, mert attól ő még mindig unatkozik. Igen én is. Már rémesen unom a hideget, a telet, a havat, a sarat és mindent ami ezzel jár. Azt is unom, hogy kimegyek vele a sarokig és fagyok le, ő meg bámészkodik reszkető lábakkal, de pisilni na azt nem… Hja mindezt egy egész éjszakai melózás után, hogy tudjak utána nyugodt lélekkel aludni, hogy pisilnie nem kell.

Persze tudom, egyáltalán nem ideális körülmény sokat ülni bent, keveset kint és akkor is vacogni… De azért mikor elég, akkor elég.Az sem ideális,hogy dolgozni kell, és nem egész nap a kutya feneke körül forogni… mert abból nem lesz se pénz se posztó.

Ma… fekszik a helyén… valami iszonyatos magas hangú “jaj de nehéz az életem” sípolásokat hallat. Hallgass PrezLee, fejezd be.. semmi. Mikor 2 órán keresztül kitartóan ez megy, akkor igencsak az én idegeim is már mindenfele lógnak.

Ráordítok és láss csodát, tud szépen hallgatni a helyén is. Valami 10 percet. Ezután hozza a játékot, hátha… engem meg határidő sürget ezerrel , hogy meglegyek a munkával. GRRRRR legszívesebben betenném a szekrénybe, bezárnám és egy hétig ne is lássam, mind sípoljon amíg csak akar.

De nem, PrezLeevel nincs kivel. Ő annyira rámenős, hogy akármit is csinálok valami 10-15 perc után véget ér a józan ész és kezdi előröl.

Azt hiszem valahol elneveltem az uraságot Túl sok egyéniséget hagytam neki, kicsit jobban meg kellett volna szorongassam a nyakát.

A minap írtam a kajás blogomban, hogy mennyire fontos dolog a só. Tegnap a háromszögbeni időzésünk után tovább mentünk egy szokásos délutáni sétára. Mentünk mentünk mendegéltünk, bandukoltunk és minden rendben volt, mikor látom, hogy PrezLee furán lépked, magyarul mondva egészen komolyan idétlenkedik, szedi összevissza kapkodva a lábát, majd, hogy el nem dől.

Csak nézem, hogy mi baja lehet, hiszen abszolút semmi jelét nem adta, hogy valami lenne és mégis úgy bénázik, hogy szinte megijedek.  Hirtelen azt hittem, hogy fázik a lába, de valahol logikátlannak tartottam, hogy fázik de eddig nem fázott??? Sőt hidegebb is volt kint és akkor nem fázott??? Míg kezdtem sejteni, hogy köze lehet a dolognak ahhoz, hogy ott le volt szorva és megolvadva a hó!!!

Visszafordultunk, mert gondoltam jobb hazafele menni és rövidíteni az utat ha valami mégis van, mintsem távolodni, majd érdekes módon ez a fura járás azonnal megszűnt, ahogy leértünk a hídról. A havon már nem butáskodott. Szóval volt ott valami, amivel a járda le volt szórva és irritálta a tappancsait Lehet, hogy nem só, hanem valami egyéb, de hogy neki nem tetszett az is biztos

Remélem hamar vége lesz ennek a rémes hidegnek!  Tegnap nem voltam PrezLeevel sehol sétálni. Igaz délután értünk a citybe, tehát nem volt ezzel nagy gond, reggel volt sétálni. Így nem is igazán tiltakozott a “szobafogság” ellen. Sőt… csak levittem pisilni és rögtön szaladt is vissza reszkető lábakkal.

Történt ugyanis, hogy tegnap jól megfagytam… Nem is egyszer, hanem kétszer. A fél várost bejártam, belém fagyott a lélek, hazajöttem és még 2 órát vacogtam. “Minden vágyam” ugye az volt, hogy még egy órát ráhúzzak erre és vidáman kezeket lóbálva sétálgassak..  Na nem. Ez volt az egyetlen amire nem vágytam. Láttam, hogy eb öméltósága is nyugis, gondoltam megspórolom ezt a fázást. Örömmel jelentem sikerült.

Ma azonban már nem fogom megúszni.. így a délutáni séta meg lesz ejtve ha tetszik ha nem… Felveszek vagy 2 nadrágot, 3 pulóvert, sapka sál, aztán valahogy csak végig vacogjuk mi a kilométereinket… Lehet, hogy csak rövid sétára viszem, meglátom neki mennyire fognak reszketni a lábai ….

Ha látta valaki a tavaszt a kanyarba… lécci szóljon neki, hogy igyekezzen.. nagyon várjuk.

Ahányszor eszembe jut a domboldali kellemes langyos időbeli séta ebbel, ellágyulnak a lábaim!

Egyik fantasztikus tulajdonság ami megvan PrezLeebe. Nem tudom, ha más kan doberman rendelkezik vele, de PrezLee igen. Nem is tudom pontosan hogy magyarázzam. PrezLee van annál okosabb, mintsem rivalizáljon Győzővel. Inkább kikerüli a “harci helyzeteket”. Elbillen, odébb megy, nem keresi, egyáltalán nem keresi azt, hogy összekapjanak. Persze könnyen meglehet, hogy azért mert vagy kétszer kapott a fejére Győzőtől… mert a +20 kiló az +20 kiló akárhogy is nézzük.

Igen ám, de Győző inkább kötekedik. Érzi, valahol érzi, hogy bár formálisan “letette”, legyőzte PrezLeet, de valami van ebbe a kutyába, hogy pimaszul tesz róla, hogy mégsem. És nem akar mindenáron harcolni, csak simán húzza a Győző idegeit. Előtte rohan ki, “kineveti” amiért Ő mármint PrezLee bent lehet a lakásban, Győző nem… és ugye ki a főnök, ha egyiknek több joga van mint a másiknak??? Győző ki van tiltva, PrezLee be van engedve. Normi, hogy összekavarodnak a dolgok az ő egyszerű fejükbe… S akkor ott van, hogy az úri eb, jön meg a kocsival, Győző is beülne, be biza de megint nincs neki megengedve… S akkor ő úgy érzi, meg kell mutassa ennek a pimasz városi ebnek, hogy miféle szabály járja ott…

Itt van azonban a pici baj… Hogy PrezLee, ha sarokba van szorítva, vagy kényszerítve van és semmi pimaszságot nem tud alkalmazni, akkor végsőkig képes harcolni. És ugye hiába gyors , mikor egy halom bundát fog, és őt már rég kilyukasztották, akkor nincs fair harc

Igyekszünk ezt elkerülni. Most nagyon úgy néz ki, hogy kis fegyelmezéssel Győző megelégszik azzal, hogy kihúzza magát, végig sétál előtte mint valami buta kakas, majd az első Győző viselkedj rászólásra kissé esik a tekintélye…A trükk, hogy idejében rá kell szólni és emlékeztetni, hogy a NAGYON NAGY FŐNŐK az továbbra sem ő…. Hanem az emberek kezében van a hatalom. Nagyon örvendek, hogy így alakult. Az sem lett volna kellemes, ha bármikor megyek oda, akkor kerítéseket húzni a kutyák közé… Kerüljék el egymást.

Ja.. az érdekes, hogy mikor ketten, felügyelet nélkül vannak egymás mellett akkor semmi baj nincs… Amikor  mondjuk PrezLee elkezd kötekedni velem, játékból, na akkor baj van Győző helyre akarja tenni a helytelenkedőt