2 hete…

2 hete nincs kutyám és bár a világ forog tovább, mégis mintha valahol sántítana ez a forgás.  Nincs aki reggel boldogan üdvözöljön, nincs aki kinézze a kaját a kezünkből és nincs aki követelje a kaját vagy a vizet, úgy hogy a ház is döng bele.   Amikor vásárlásból hazatérünk, szinte minden alkalommal kell küszködnöm a sírással mert feleslegessé vált a rituálé ami az ajtó nyitás körül volt… Természetesen, egy szép nap majd csillapodni fog ez az egész… de most még hihetetlenül fáj.

Az altatás nem volt olyan ijesztő mint gondoltam volt. Kimondottan békésnek mondható, ahogyan átcsusszant a túlvilágra. Nekem úgy tűnt, hogy volt pár másodperc megnyugvása az első injekció után… mert teljesen megváltozott a kis szenvedő pofija: megnyugodott és kisimult és ahogy nézett rám mintha azt mondta volna, hogy “most jó, most nem fáj”. A kezembe tartottam a fejét és suttogtam a fülébe, minden lelkierőmet összeszedve, hogy “nincs semmi baj, minden rendben van”… Úgy tűnt, hogy elhiszi nekem, nem tiltakozott egy másodpercig sem…

A második injekció is iszonyat gyorsan hatott… de ekkor már nem bírtam visszatartani és elbőgtem magam. Az állatorvos kétszer is ellenőrizte ezután… majd annyit mondott, hogy “ez volt az utolsó ajándék amit még megadhattál neki, ne legyen bűntudatod”. Nincs… ellenben el nem tudom mondani, mennyire hiányzik.

A kertben temettük el, három terasszal lejjebb, ott találtunk egy jelenleg   gazos, de amúgy szép helyet egy kőfal tövében, a fenyőfák alatt. Olyan helyet kerestem neki, hogy lehetőleg soha senki ne zavarja a nyugalmát. Szép lassan elrendezzük ott.. de még kell idő, de nehezemre esik lemenni.  Meg akartam tartani a kedvenc kacsáját emlékül… de végül úgy döntöttem, hogy inkább “vigye magával”, legyen vele mindörökre, hiszen annyira imádta. Tartottam attól, hogy idővel elfelejtődik egy kicsit a kacsa, útba lesz, elkallódik… így tudom, hogy vele van.

Hogyan tovább… meg mit hoz a jövő nem tudom. Egy ideig nem lesz másik kutyám. De hogy még lesz dobermanom az biztos. Sőt… a következő “fejezetben” egyszerre kettőt szeretnék. Lehetőleg egy barnát és egy feketét. És valószínűleg lányokat. Mert eddig csak “fiaim” voltak. De hogy erre mikor fog sor kerülni azt még nagy homály fedi.

 

Most már viszket

Igazán jól gyógyul a seb, ma már abbamaradt a levedzés, véletlenül kijött a “lefolyócső” és már csak 2 szál tartotta, mivel nagyon lifegett, jobbnak láttam levágni. PrezLee virgonc, de látszik rajta, hogy nagyon szenvedett az elmúlt napokban, hirtelen megcsinosodott. Ma már akart enni, de szerintem a normális kaja fájdalmat okozott neki, így adtam valami puhábbat, azaz konzervet. Kicsit hisztis, de ez teljesen érthető, sok sok simit kap amit szeret de még többet követel. Ma a terepjáróval készültünk egy kicsit elmenni amit imád, és vihettük volna magunkkal… de feleslegesnek láttam összevissza rázni a göröngyös úton… kissé kullogva ment vissza a házhoz, de ez van, túlságosan nagy trauma érte nemrég, hogy ilyen eseményeken vegyen részt.

Egy két nap és megvannak az eredmények is… Nem tudom mit reméljek… jó lenne hallani, hogy nagy eséllyel mégis megöregedhet mellettem becsületesen, mert még mindig nagyon fiatalos…. De a harmadik, a ki nem operált bigyó elég jól növöget 🙁

Műtét, lábadozás

A műtét megvolt és per pillanat sikeresnek mondható. Végül is eltávolították a “gumót”, ez a rész sikeres volt, de az már nem annyira, hogy egy helyett 3 tumort talált és ebből csak kettőt tudott a doki eltávolítani… Így még szükség lesz egy második operációra… de előbb sokkal fontosabb megtudni a biopszia eredményét, hogy lássuk mégis mivel állunk szembe.

Hamarosan még jelentkezem hírekkel…

Holnap kórház…

Holnap kórházba megyünk, remélhetőleg sikerül valamit kiokoskodni a PrezLee nyakára nőtt csomóról. Egyelőre holnapra csak valami röntgenezés vagy egyéb módszerrel történő “belenézés”-re fog sor kerülni, és attól függően, hogy mit is látnak rajta… nagy valószínűséggel műtét következik. Nem mondom, hogy nyugodt vagyok :(. A kutya hangulata amúgy remek, nem tűnik úgy hogy bármiféle fájdalma lenne, sőt mióta nő rajta ez a valami azóta egyre bolondabb és játékosabb. Reméljük, hogy nincs nagy baja.