PrezLee

Még az estefele látszott, hogy kezd helyrejönni, már összegubancolódva aludt, nem mint a részeg aki kell fogózzon mert forog a föld… és hamarosan a kicsike aranyos kötekedéseire is válaszolt … aztán nagy játék kerekedett belőle. Az esti séta azonban elmaradt, de az udvaron már nem mutatta jelét a szédelgésnek, adtam neki enni is, nagyon jó étvággyal bepofázta az egészet, pedig csak síma “pirulákat” adtam neki, semmi extra kényeztetéssel.

Az éjjel háromkor ébredtünk, ugyanis az udvarra beszökött egy szuka, Balázshoz, és vele természetesen a “barátja”, a két kan meg verekedett… a két kölyök meg veszettül ugatott. A nagy zenebonára csak én ébredtem meg, hála PrezLee most már eléggé mély, ugatására, mert ő úgy látta jónak, hogy a fülembe ugasson… A két idegen kutya szerencsére villanygyújtásra elmenekült, de kb fél hatig csak szenderegtem, nem tudtam vissza aludni, mert PrezLee 5 percenként “örző védett” egy egy vakkantással morgással, tök mindegy miféle hangokat hallott vagy csak gondolta, hogy hall…

Olyan 6 óra fele kikecmeregtem az ágyból, még szöszmötöltem egy keveset, mert ekkor PrezLee szépen elaludt… (normi nem?) de gondoltam egyet és nagyot, felcihelődtem és most én zavartam fel álmából pórázt rá, és kimentünk sétálni. Ködszerű burok volt a tájon, ha kicsit tisztább lett volna érdekes fotókat lehetett volna készíteni, de hát fotógépet nem vittem… kiértünk az egyenes útra, és őkegyelme kissé  meg volt illetődve a korai indulástól, nagyon szépen ment pórázon egyet sem rángatott rajta. Az úton meg elkezdtünk szépen kellemes tempóban kocogni, ugyanis meg akartam tanítani neki, hogy ha szaladunk ne vegye játéknak, ne a pórázt, nadrágomat akarja rángatni vagy éppenséggel a cipőmet elkapni, de a kis drága olyan gyönyörűen szaladt mellettem mintha már egy fél éve ezt művelnénk minden reggel.

Nem szaladtunk nagyon sokat, mert nem igazán mertem a tegnapi  gondok után, meg “talán” nem is bírtam volna az iramot tartani hosszú távon :P.

Egy negyven körüli pasas kaszált az egyik föld darabon, egy jó reggelt rikkantottam oda, mert olyan mereven nézett rám mintha szellemet látott volna megjelenni a ködből. Mondjuk váratlan is volt ebben a korai órában egy “őzikét” látni (erre visszatérek), aki valakivel sétál. Visszaköszönt, majd mi tovább mentünk. Az “oszlopig”, vagyis még egy darabot. Érdekes módon megint egy “először” megtörtént eseménynek voltam tanúja: PrezLee nem akart mindenáron barátkozni az illetővel mint eddig minden idegennel! Egyszerűen nézte, nem ijedt meg, nem akart támadni, megfigyelte de azonnal jött is tovább körülöttem körözve. Pedig az illető hívogatta is! Visszafele jövet ugyanaz a jelenség. Felfigyelt rá, de nem közeledett hozzá. Közben a “köd” is felszállt, jobban lehetett látni, és az illető is elhitte, hogy nem szellemmel van dolga, megkérdezte hogy itt lakunk e… persze mondtam, de tudta, hogy melyik házbul származhatok, mert rákérdett. Na ekkor mondta ő, hogy hirtelen mikor felnézett azt hitte, hogy egy őzike van a mezőn… és tudta, hogy a faluból csak mi vagyunk a különcök, akik sétáltatják a kutyákat.

Ismerte Balázst, (na jó, ki nem ismeri, egyelőre szinte a legnagyobb kutya a faluból) és még elbeszélgettünk pár szó erejéig, majd mindenki dolga után nézett.

Pár furcsaság volt azonban ezen a pasin…először az, hogy “normális” kinézete volt, itt ahol a fél falu félkegyelmű, és ha nem az akkor tök bunkó, a ruhái sem voltak azok a fajták amelyek úgy rá vannak hányva  vasvillával az emberek nagy többségére, és illedelmesen el lehetett beszélgetni vele, nem azt kérdezte hogy ha “jöttél?” meg hova hova merre merre?, nem gondolta, hogy megeheti a kutya, szóval a falusi “idilltől” rettenetesen elütött… és főként az volt a furcsa, hogy KASZÁLT… mikor errefele mindenki tudja, hogy “nem éri meg” mezőgazdasági munkát végezni… egyszerűbb valamiféle segélyt beszerezni, állatokat sem érdemes tartani…más szóval rengeteg lusta dög gyűlt itt egybe…Persze tisztelet a kivételnek, csak sajnos ezek nagyon kevesen vannak…

Most délután van,  és rettenetesen rám tört egy álmosság, legszívesebben oda heverednék a kutya mellé az árnyékos fűre és aludnák egy nagyot, de annak az lesz az eredménye, hogy éjjel megint nézem a TV-t…

Most néztem ki, megint elaludt… pont azokat a tüneteket kezdi mutatni mint a múltkor, szédeleg, fekszik, szerencsére ki bírt menni, volt egy nagy kaki, enyhén híg, majd visszajött, kissé oldalra dőlve. A helyére segítettem, és lefektettem. Csak ült és nézett szomorúan! Megszakad a szívem mikor így látom!

Gondolkozom azon, hogy mi volt közös az első és a mostani tünetek jelentkezése előtt, de nagyon kevés hasonlóság van! Akkor a Szamos parton voltunk sétálni, és az egyetlen hülyeség amit csinált,  hogy ivott az egyik pocsolyából. De most teljesen más irányba voltunk, arra nem is mentünk többet, és ami hasonlóság, hogy ivott a patakból…

Na hogy a pocsolyától lett valami baja az egyáltalán nem kizárt… és ha jól belegondolunk, akkor a patak vizétől is lehet valami, hiszen az sem a tisztaság mintaképe…

Úgy idegesit, hogy semmit nem tudok tenni, mint várni, és ha elindul valamerre szédelegve akkor mellette lenni…és főleg az, hogy nem tudom mi a baja van.

Ötpercenként megnézem mit csinál, megsimizom, de most például azt se tudom eldönteni ha ez nem zavarja-e? Mert csak annyit tudok, hogy mikor szédülök akkor minden vágyam az, hogy békémet hagyjanak, ne mozgassák egy millimétert se a fejemet, mert attól még jobban szédülök.. szóval nem simizom, de legszívesebben elvenném tőle az egész fájdalmat, kellemetlenséget! Legalább tudnám mije fáj!

Íme Győző… anyukám kutyusa.

A nevet onnan kapta, hogy ezelőtt 20 évvel, amikor a német dog volt pindurka kölyök, első kirándulásunk alkalmával, egy “óriási” vizslával találkoztunk… A vizsla egyszerűen hatalmas volt a német dog kölyökhöz képest…és a vizslát Győzőnek hívták. Kb egy évre rá, ismét találkoztunk az “óriás” Győzővel, és egyszerűen nem bírtuk elhinni, hogy a német dog mekkora hatalmas mellette…Nos innen a név…

Mint minden fajkutyánál, a dobermannoknak is vannak “jellemző” betegségei. Egy listát találtam ezekről, és gondoltam beteszem ide. Sajnálatos módon  Tedi kutyámnak “Dilated Cardiomyopathy” nevű betegsége volt, de végsősoron szerencsére a tünetek csak 9 éves kora után jelentkeztek. Addig boldogan élt és nem is tudtuk, hogy van neki ilyen.

Ime a link a Dobermann betegségekkel

Elszomorító, elkeserítő, kegyetlen. Az emberek (úgy általánosságban) és ahogyan bánnak az állatokkal. A magasabb rendű faj… azt mondják, a legokosabb… de ez sem igaz. Az egyetlen jelző: a legkegyetlenebb. Borzasztó.

Earthlings

tegnap délután vendégek voltak nálunk. Köztük olyan emberek akiket PrezLee ismert, és olyan is akivel csak egyszer találkozott, de az nem sokat foglalkozott vele, vagyis nem voltak “barátok”… Az érdekes az a dologban, hogy kedvesen! üdvözölte őket, vagyis csóvált rendesen, körbejárta őket, somolygott mellettük, a “barátokra” kicsit fel fel ugrált, de mikor mind leültünk kávézni akkor kis csoda történt!

PrezLee mint egy rendes ebhez illik, leheveredett kicsit távolabb tőlünk, a konyha ajtó elé, és mindvégig onnan figyelte az eseményeket. Ez az első alkalom, amikor nem akar mindenáron mindenkit tetőtől talpig végig szagolni, csókolni, ugrálni, hanem az üdvőzlés után símán távolabbról figyeli az eseményeket. Egyetlen szóval se volt elküldve, vagy lefektetve…

Valami ősrégi vicc jutott ma reggel eszembe, de persze mint minden vicc az is csak félig… Nem jegyzem meg a vicceket rendesen, így megpróbálom körülírni.

Egy orosz elmegy Németországba, szállodába száll meg. Nagyon kell mennie WCre, de valamilyen okból kifolyólag nem találja meg az illemhelyet. Már nagyon nem tudja mit csináljon, de eszébe jut egy mentő ötlet: a lepedőre végzi el, majd ügyeskedve felcsapja a végterméket a plafonra. Minden rendben is lenne, de mikorra készül átadni a szobát egy darabka lepottyan földre. Bejön a hoteles bácsi, észreveszi a földön a “szörnyűséget” és rá mutatva eszeveszetten ordibálni kezd:

-Was ist das? Was ist das?
Az orosz bírja egy ideig, de egy idő után felmegy a cukra…Lenézően mutat a földön levő “semmiségre”:
-mit izgulsz? az a kicsi Vaszi! Fent van a nagy vaszi!

Na valami ilyesmi a vicc, talán valamit kihagytam, de a lényeg benne van. Persze, hogy egy elég idióta vicc, de reggel pont ez jutott eszembe. Ugyanis arra ébredtem, hogy PrezLee “bájosan” játszik a papucsommal… na ezt nem lehet megállni szó nélkül, azonnal kiugrottam az ágyból, rászóltam, elengedte, és ekkor láttam meg a földön a “kicsi Vaszit”… ez hányás formájában jelentkezett,kis fészek formájában elhelyezkedő fűcsomóként…Na ez bőven elég volt, hogy az álom manó azonnal kirohanjon a szememből…Kicammogtam a konyhába, beszereztem a feltakarításhoz elengedhetetlen seprűt, lapátot és visszajöttem takarítani. Siker koronázta erőfeszítésemet, kontra hányás nélkül sikerült összeszednem, jól megdicsértem magam gondolatban, míg visszatértem a felmosóval… ekkor láttam meg kicsit odébb a nagy Vaszit..további fűcsomó, illetve egyéb végtermék de ez most már a kutya másik végéből származott…

Na ennek a nagy Vaszinak egyetlen hatalmas hibája volt… vagyis kettő..l. a szüleim szobájának az ajtaja előtt volt, és természetesen förtelmesen büdös…Tiszta szerencse, hogy hamarabb ébredtem meg mint ők, de azt hiszem ez olyan 5 percnyi előnyt jelentett, mert már hallottam a mocorgásukat és azt, hogy indulnak kifele! Na figyelmeztettem őket a veszélyekre, majd gyorsan összeszedtem. Kb egy jó órányi szellőzés után már nyoma se volt a reggeli Vaszi szagnak…

Tiszta szerencse, hogy én ébredtem fel hamarabb! Lett volna kellemetlenség ha netán végiggyalogolnak az “aknába”!

Ma reggel természetesen azzal kezdte, hogy kiszedett az ágyból… Kikecmeregtem, kivittem pisilni, oszt gondoltam egy nagyot és visszabújtam az ágyikóba… de ezt csak én gondoltam így, mert PrezLee egészen másra gondolt… bejött és hol a takarót cibálta, hol a kezemet nyalta meg, vagy beleszuszogott a képembe de aludni azt nem… végül győzőt, mert az álmosságot teljesen kiverte a fejemből.

Időközben kiderült, hogy PrezLee nekirohant a szúnyoghálónak (valamelyik ébresztési epizód közben), gondolom tiszta erőből, fejjel, mert hálóstól ment ki… majd ugyanott jött be. De nincs vész! Amíg van ragasztó szalag addig minden megoldható! Kissé furcsán néz ki az a szúnyogháló, mert pechemre nem volt átlátszó szalag, csak valami feliratos reklám izé… de sebaj, megreparáltam a dolgokat…és felkészültem lelkileg, hogy kell vennem másikat anyukáméknak…

Délfele még rekkentő hőség volt kint, így nekifogtunk pancsolni. Igen ám, de valamiért PrezLee nem szereti csak a természetes, vagy akár ember által kreált vizeket, ami jóval nagyobb egy kádnál. Minden egyéb fürdési ellenszenvet vált ki belőle, így nagyon lassan és óvatosan kell bánnom a priccoló, vagy akár edény, hordó formájú víztárolókkal…De ma “megadta magát”. Addig csalogattam a vízhez, amíg két lábbal fel nem ugrott a nagy kék hordó szélére, majd onnan ivott vizet… Hogy mennyire sikeres volt a mai nap, azt elárulja az, hogy a végén már a slaggal játszottunk. Mégpedig úgy, hogy löttyintetem a vizet mellé, ő meg vadászta a leeső cseppeket.. Nem sokkal ezután a slagot, csurgó vízzel kezdte cipelni jobbra balra…

Olyan 5 óra fele megkért édesapám vigyem fel Gyuri bácsiig, nem volt kedve gyalog menni mert rettenetesen meleg volt. Így meglepetésszerűen becsücsültünk az autóba, őt meg itthon hagytuk… meg is lett az eredménye. Hazajöttem, egy két örömködés után megfogta a karomat és nem akart elengedni… nem szorított egy cseppet sem, csak éppen fogott, és rettenetesen bizalmatlanul nézett rám… mintha azt sugallta volna a tekintete: no így biztos nem fogsz tudni megszökni!!! Leültem, nem mozdult mellőlem, ismét megfogta a karomat és pár percig csak ült és nézte ha nem indulok valahova és résen kell lennie…

Még volt egy kis játék a teniszlabdával, próbáltam rávenni, hogy ugasson, de ezt nem akarja, még egyáltalán nem értette meg mit is várok el tőle, eljátssza az egész repertoárját, de ugatni egyetlen egyet sem akar… Ül, pacsi, fekszik, áll, megint ül, szóval nagyon igyekszik, de nem érti mit akarok. Na sebaj, még van idő megtanulni.

A liftet nagyon megszerette, de kezdek gyanakodni rá, hogy nem is a liftet élvezi ő olyan nagyon… hanem a kertet és azt amit ott talált… vagyis a trágyadombot :O… mert anyukám készült felmenni és azonnal felmászott a liftre, egyből leült és várta, hogy valaki nyomja meg a gombot.. Persze le lett akkor tessékelve onnan, de később csak felmentünk, és egyenesen oda rohant kutatni…

Elképzelni is rossz milyen büdi lett a drágaság. Még jó, hogy beszereztem a “száraz sampont”, no azzal beporoztam, majd egy kefével végigdörzsöltem. Ekkor meg enyhén pacsuli szagú lett, de ez már sokkal elviselhetőbb volt mint a korábbi trágya “illat”.

A teniszlabdával is játszottunk egy keveset, majd bemásztam a lift gödörbe, hogy “kimentsem” a labdát, és a következő percben elromlott a lift… még jó, hogy nem lett baleset, egyszerűen megakadt, anyukám meg körbe kellett lejöjjön a kertből… miután megszűnt a “veszély” folytattuk a labdázást, de ekkor a labda felment és nem tudtam utána menni…abbamaradt a labdázás.

Na még mi is történt ma? Ja megint lopott a disznó ételéből, de mindezt azután, hogy bezabálta a saját vacsoráját… és másodszor is tönkretette a szúnyoghálót, “javításokkal” együtt…most befele igyekezett, normális, hogy teljes gőzzel… Persze ekkor a másik reklám ragasztó szalag jutott a kezembe, így az más színű foltozást jelentett…

De hogy legyen méltó befejezése a napnak…észrevette, hogy édesapám készül kimenni a farkas kutyával… és ő meg berohant a szobába, fel az ágyra és az ablakon készült kiugrani… ahol természetesen találkozott a feje a szúnyoghálóval, a körme is és egy szép hasadást idézett ott elő… Még van ragasztó szalagunk… de ha így folytatjuk, akkor azt is be kell szereznem…

PrezLee alszik:

Az a zöld logó izé is az ő műve… úgy gondolta, hogy az a vászon teljesen felesleges ott… ezért megpróbálta leszedni

PrezLee szobrosdit játszik

Na és még pár alszik kép:

Néhány pofi:

És még egy:

Ez a kutya ki fog enni a vagyonomból! Tedi kutyám egy válogatós, “nyafogos”, “csak akkor eszem ha kedvem van” típusú kutya volt. Ha netán elutaztam akkor nem volt hajlandó enni… ha meleg volt akkor sem, ha hideg akkor azért… mindig talált valami “okot” csak ne kelljen ennie. Ez bezzeg… megenné a hűtőszekrényt is ha bekenném egy kis szalonnával! Kenyeret nem szoktam neki adni, de azt is imádja. Ha valami lepottyan az asztalról első dolga, hogy felkapja… legyen az hagyma, fokhagyma, paprika, bármi. Jó ezeket nem eszi meg, de a fél citrommal is amit ma kapott heccből, berohant a helyére és csak ott vette szeműgyre a zsákmányát… Na de ha kajáról van szó, akkor maga lesz a megtestesült jóság, a szótfogadás mintaképe, a feszülő szobor…

Csak nekiállok elkészíteni a kaját, és máris vigyázzba ült, úgy vár mozdulatlanul amíg a kajás tálját leteszem … és mivel ez a “parancs” is kajára ment ki, nem nyúl hozzá. Vár, hogy mondjam neki “szabad”…. Ma amíg vacsoráztunk, nem állt neki kunyerálni, de közel hozzánk lefeküdt, majd egy kb 30 centis nyálképződménye keletkezett… gondolom csak hobbyból és nem azért mert amíg ettünk minket bámult…