Kategória: Ontopic

Ez a rész ami ha el nem felejtem, elméletileg PrezLeeről szól

Nagyon gonosz én…

PrezLee Szólj hozzá!

Az úgy volt kéremszépen, tecciktudni meg miegymás, hogy ma elmentem túrkálni. Azzal a feltett szándékkal, hogy egy új fekvő alkalmatosságot vadásszak az ebemnek, mert mióta doktor úr aszonta, hogy a gyapjú pokróc nem jó a zebnek, azóta a kocsi pokrócán alszik és a kocsi szegény fázik… (akarom mondani a kocsi hátsó ülésének letakarására szolgáló poróc :D) Egyik turkálóban a szemem egyszer csak megakadt egy pokróctüneményen! Bordó szín, a minta se szörnyű, nem mintha sokat számítana, tapintásra olyan volt, hogy jaj de csúcsszuper ahogy mondani illik… Megnéztem az árát, az sem volt elviselhetetlen. Megtapogattam jobbról balról, kifordítottam félig, láttam, hogy tényleg nagyon jó darabot kaptam kézbe, és boldogan lobogó hajjal rohantam a kassza fele … 😀 (költői túlzás) Sakkor becsomagolták egy hatalmas zsákba, magamhoz öleltem és taxiba vágtam magam. Hazaértem és miután kissé kiolvadtam beinvitáltam az ebet szemrevételezni az új pokrocát. PrezLee azonnal rátelepedett és meg kell mondanom nagyon meg volt elégedve a választásommal… Igen ám, de eszembe jutott, hogy többek között ma telefont is akartam fizetni. Mert már nagyon a kés élén táncoltam, és félő volt, hogy levágják. Így ma rövidebbre sikeredett a séta, kicsit azért játszottunk a bottal, ülsz, fekszik-et is gyakoroltunk, kicsit (nagyon) sikerült felbosszantania, amikor is csak felkapott valami randaságot és azon nyomban felzabálta, jól kiveszekedtem magam vele, majd hazahoztam és elmentem fizetni. Egész úton morfondíroztam magamban, hogy ejsze… az a pokróc… lehet, hogy inkább a régit az enyémet kéne PrezLeenek adjam, mégiscsak az hmm hogy is legyen mint is legyen… A megoldás meg véletlenül jutott eszembe… 😀 elmegyek a turkálóig, mert volt ott egy másik, s megveszem azt neki, ezt meg… simán ellopom az ebemtől, úgyse fogja tudni 😀

Na és ekkor azt mondtam, hogy tényleg nagyon gonosz gazda vagyok 😀 DE Vigasztal, hogy végül is bármikor neki adhatom és csak megörzés végett van nálam… vagy! az még jobb… csak tesztelem, mint a kutyacsokit és a kutya sampont!!! Igen, ezért nem kapja még meg! Helyette kapja ezt… Szerintem ez is egészen guszta 😀 De ez nem tetszett neki annyira mint a másik. Bizonygattam neki, hogy ne legyen szomorú, ez még szebb szép mint a másik, guszta kicsi minták vannak rajta, meg csíkok és narancssárgás, de nem nagyon volt kinek. Meg is csípte egyik oldalon, a fotón még nem látszik, de EZ biztos nem fog tartani többet mint 2 hét… Addig legalább van pokrócom 😀 De hogy nem “hülyegyerek” a zebem, az is biztos. Még, hogy csak úgy elveszem és nem fogja tudni!!! DEHOGYNEM!!! Mert felcipeltem az emeletemre, az egyetlen hely ahol biztonságban van, és akkora hisztibe kezdett, hogy zengett a ház és majdnem feljött utána! Nyafogott és követelte vissza a pokrócát!

Kutya sampon

PrezLee 1 Hozzászólás

Tegnap előtt megfürdettem az ebemet, azóta nem győzőm csodálni, nézem nézem és nem hiszek a szememnek, hogy mennyire fényes, csilli-vili lett őkegyelme. Séta közben, alvás közben, evés közben csak nézem és még meg is tapogatom az oldalát, hogy jééééé  nemcsak csillog de selymes is!

Azt mondják, hogy kíváncsinak lenni jó, de az ember hamarabb megöregszik. De az sem megoldás, hogy az ember sokáig hagyja, hogy az oldalát mind bökje a kíváncsiság. Elmélkedtem egy csöppet és azt mondtam magamban, egy életem, egy halálom, de a kutyasampont kipróbálom. És lőn.  A Sanal Choco Drops esete óta kicsit másként nézek az ebeknek készült termékekre, hiszen azóta se ettem olyan finom csokit. Pedig igazán még olyan “exploding” csokit is megkóstoltam és az nagyon vicces ahogyan a buborékok pattognak, de nem annyira finom.

Az igazat megvallva azon filozofáltam magamban, hogy elvégre és utóvégre, pár dolog történhet csak… vagy beválik vagy nem válik be, nekifogok ugatni, legrosszabb esetben kihullik a hajam… mi más történhetne?  Valahol 😀 arra számítottam, hogy szép fényes, selymes pihe puha lesz az én hajam is… na nem lett épp olyan.  Csak most pontosan nem tudom, hogy miért. Az történt ugyanis, hogy megmostam a hajam a kutya samponnal… semmi furcsa jelenséget nem észleltem… nem változtam hirtelen kutyává, nem kezdtem el azon nyomban ugatni sem, de olyan furcsa érzésem támadt mintha nem mostam volna meg a hajamat… sakkor előkaptam a már bevált embereknek való sampont és megmostam azzal is. Persze mikor ezen túlestem mérgelődtem egy sort, hogy nem kellett volna, hiszen tudni akartam milyen lesz a hajam a kutyasampontól, és tűrnöm kellett volna másnapig, de már késő volt. Sakkor eldöntöttem kérem szépen, hogy még egyszer meg fogom próbálni. Majd beszámolok.

Ma… felfedeztem

PrezLee 2 hozzászólás

Hogy a boldogságomhoz valami 100.000 euronyi összeg hiányzik csak. Ha valakinek van nélkülözhető “boldogság adagja” szívesen elfogadom ajándékba 😀 .

Megtaláltam az “álmaim földjét”… kicsit messze van innen, méghozzá Corfu szigetén, egy icipici faluban, 5 kilométerre a tenger parttól, 13 kilométerre valami várostól, valami 1000 négyzetméter terulet, egy még icike picikébb félig romba dőlt ház van rajta és egy eszméletlenül nagy fa… persze vannak kisebbek is, de ez az egy ez borzasztóan nagy.  Az egészben a lényeg a borzasztóan nagy fa… amiben remélhetőleg van egy elég nagy odú is, ahova ha AKAR… meghívnám Csipikét (a gonosz törpét), hogy költözzön be Rettenetes Réz Úrral! Előre megmondom, hogy ha nincs megfelelő méretű odú nem is érdekel az egész!

Kép is van róla, ime ni… ide akarok költözni.

Sakkor itt fogunk lakni boldogan míg meg nem halunk… bla bla bla… PrezLee az örző védő, KrumpLee a móka mester jövendőbeli bullterrier és VirsLee a tacskó … Még lehet, hogy követni fog egyéb állatsereglet is, de azt majd csatlakozásukkor elmondom…

Nah… jólmegaszontam a dolgokat…

Megharapott a zebem!

PrezLee Szólj hozzá!

Még mielőtt valaki kétségbeesetten mentőért kiabálna elárulom, hogy a “seb” 0,5 négyzetcentiméter, az egész meg véletlen volt… de ne vágjunk a dolgok elejébe ennyire mert akkor hol marad a szuszpansz?

Kezdjük csak a legelején, mert hülyén néz ha a mesét ott kezdenénk, hogy sakkor Hófehérke beleharapott a  mérgezett almába vagy a farkas hasát felvágta a vadász és kiszállt belőle Piroska meg a félig már szinte megemésztett nagymama (yuck de hülye mesék ezek ha jól belegondolunk).

Szóval… tegnap ebem egész nap csodálatosan jófiú volt. Semmit nem akart szétrombolni, szétszedni, leszedni, kiszedni, rágcsálta a csontiját, elfeküdt egyik helyről a másikra, szóval… ideális (de valljam be dög unalmas) szobakutyaként fetrengett csupán. Most már meggyőződésem, hogy izomláza is van/volt, de ez már tényleg az ő baja… nem én kényszerítettem, hogy rohangáljon annyit a másik kutyával, tehát ne tessék nekem kommentálni, mert úgysincs kinek. De a délutáni séta elmaradhatatlan, és 4 órakor el is indultunk.

Felfegyverkezve a hideg ellen minden félével (két nadrág, sapka, kesztyű). Elmondom mindezeket, hogy mindenki legyen tisztában a dolgokkal, miszerint igencsak felkészülve indulunk el sétálni (általában), bár megesett olyan is, hogy vacogva rohantunk a bank automatáig egy szál pulóverben nagyon sok mínuszban és majd ráfagyott a kezem a pórázra… mindezt éjjel 1 kor, de ez tényleg nem tartozik ide.  Amit ki akartam hangsúlyozni már a történet legelején az a kesztyű, mert fontos szerepet játszott az események során.

El is jutottunk a háromszögbe, ahol elengedtem a zebet és hamarosan nekifogtunk játszani a “hagyományos nagybotos” játékot. Ez abból áll, hogy van egy jó méternyi botja, amit bedugunk a lyukas fatörzsbe, ahonnan PrezLeenek ki kell húznia a botot, majd mehet az “add ide” játék.  Rohangálások közepette, huzigáltuk a botot, és éppen nem akartam oda adni neki, cibáltam, amikor egyszer csak jól megfogta a kesztyűm… Tiszta véletlenül!!! A botot akarta fogni, a kesztyűm meg ott volt ahol nem kellett volna, és nanomásodpercek alatt rájöttem, hogy a kesztyűbe ott van a kezem is, a kezemen meg van egy kisújam! Na igen, a kisujamat harapta meg a zeb végül is, kb 2 milliméteren múlott, hogy nem fog leesni a körmöm, és bár alig kapott el, mégis nagyon fájt.

Nem is akarok belegondolni milyen “érzés” lehet, amikor szándékosan jó erősen megharap valakit egy kutya 😀 mert ez a pindurka “harapás” (inkább csípés de akkor hol a költoi túlzás)  is egy éles “a francba ááááááááááááuuuuuu” kiáltást eredményezett részemről…

Juj de fényes!

PrezLee Szólj hozzá!

Megszáradt az eb, és fel is kelt a pokrócról, mandjem elcsúszott a szemem rajta annyira fényes lett. Azt hiszem még életemben nem láttam ennyire fényes barna dobermannt! A feketék között sokat láttam, mind nagyon csillogó villogóak, de a barnák valahol mattabbak voltak mindig. Na most PrezLee lelkem olyan fényes, hogy majdnem leolthatom a lámpát! Minden esetre remek ez a sampon amit kaptunk a dokitól! Nem hittem volna, hogy ilyesmire képes 😀 Vagy az is lehet, hogy nem is  sampon volt 😀 hanem egyszerűen a kosz jött le, és a kosz alatt PrezLee ilyen szép fényes barna dobermann! 😀

Fürödtünk!

PrezLee Szólj hozzá!

Nem hiába mind tologattam és halasztgattam! Ez a mai fürdés volt a fürdések királya! Szerintem itt dölt el most a nagy csatában, hogy mégis kinek az akarata fog érvényesülni (természetesen a következő csatáig!). Morgás nem volt, mert odáig nem jutottunk el, érezte a herceg, hogy nagyon mérges leszek ha netán megpróbál megmorogni, de minden cselt megragadott csakhogy ne kelljen a fürdőkádba másznia! Nagyon nehezemre esett mégis betuszkolni, többszöri próbálkozás után sikerült csak. De végül is csak sikerült. Miután a kádba került, megadta magát, keserves pofival tűrte a mosdatást.

Bevallom hősiesen, hogy nagyon a határon “játszódtunk” a dolgokkal… mert PrezLee úrfi tétovázott aközött, hogy akkor most mutassa meg, hogy ő kicsoda, vagy mégiscsak ne merje megkockáztatni. Látszott a mozdulatain, a befeszűlésein, hogy nem sokan múlott, az, hogy nekem szökik vagy sem. Ráadásul egy adott pillanatban én is gondolkoztam, hogy hú, talán jobb lenne mégsem feszíteni a húrt, mert ez a lökött még jól megharap… de azt mondtam magamban, hogy itt az idő most vagy soha megmutatni, hogy ki az úr a házban, mert ha a kicsi majom rájön, hogy ő kezd erősebb lenni mint én akkor könnyen megeshet, hogy el is vesztem az uralmat fölötte. Végül csak győzőtt a “hatalom és a dícsőség” khm akarom mondani én 😀 Mert PrezLee minden tiltakozása ellenére bekerült a kádba, ahol na pofa be alapon jól összevizeztem, besamponoztam, és megfürdettem… Na nézze csak meg az ember! Hát meg az asszony!!!!

Persze nyakig vizes lettem… rém koszos volt a drágaság. Majd azt hittem fehér dobermannom lesz mikor végül kiszedem a vízből, annyira koszos barna lé jött le róla! Hiába na a sárban való tapicskolás az utóbbi napokban csak megtette a hatását!

Érdekes, hogy amilyen nehezen sikerült a kádba juttatnom, azzal fordított arányba volt egyszerű kitessékelni onnan… “na gyere ki” varázsszóra ki is pattant, csak arra kellett vigyázzak, hogy fogjam, nehogy elcsússzon a vizes földön. Jól megtörölgettem, majd behoztam és ráadtam egy régi bluzomat 😀 Nem állítom, hogy jól nézett volna ki, de praktikusnak praktikus 😀 Majd a nagy fürdés utáni fáradalmak kipihenése végett most már alszik is… bebugyolálva. A drága 😀