Csupasár!

A kert tiszta latyakos lett… aránylag elfogadhatónak tűnt mikor megérkeztünk, de a két “kicsi” ki lett terelve az udvarra, ahol annyira összetapicskoltak mindent, hogy most minden csupa sár… de hogy a két kutya hogy néz ki!!! Na hát szörnyen! PrezLee olyan szürke lett mint az unalom (az szürke nem?) , meg foltos, meg koszos, de Győző… hát készült néhány kép…

A” szerencse”, hogy a melegben hamar megszárad, kihullik a bundájából az egész és kifehéredik… csak úgy magától. Persze egy homokbuckán ébred meg reggelre , de legalább nem maszatol mindent össze például farokcsoválás miatt… Próbálták anyukámék lemosni a lábait, de mikor itt van PrezLee akkor ez nem kifizetődő mulatság… ugyanis a következő félórában ugyanúgy néz ki!  Jelen esetben készültek képek 😀 , majd holnap betoldom őket, mert nincs nálam USB kábel a fotógéphez…

Kerge eb

Történt ma, tudja a fene hány órakkor… mert aludtam, délután. Ja és nem is akkor történt, hanem utána amikor felébredtem.  Eszembe jutott, hogy kéne menni… sakkor felcihelődtem és kb semmi perc alatt pakoltam össze… de PrezLee már érezte, hogy VALAMI történni fog… Hogy ez nem olyan sima séta, hanem ez valamivel több mint a séta… nekifogott veszettül rohanni előre hátra. A képére ki volt írva a boldogság. Előre rohant az ajtóig, vissza, majd megint előre, egy két vakkantás, szoval örömmámorban uszkált (szökkent) …

Elgondolkodtam, hogy HONNAN tudja??? Abból, hogy egy két cuccot beteszek a táskába? Egy szót se szóltam hozzá… csak jöttem mentem… mondjuk reggelente is szoktam elmenni otthonról, úgy hogy a táskába csomagolok… ugyanabba a táskába. Olyankor nem ugrabugrál, nem vidámkodik… és otthon is szokott maradni… Na de őkegyelme most nagyon is jól tudta, hogy ebből menetel lesz, és ő se marad itthon.

Nosztalgia…

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy Rettenetes Rózsaszín gumi majom és társai … Ezek voltak PrezLee első csipogós játékai. Hát kinek mi lett a vége, és hova vetette az élet… Rettenetes Rózsaszín Gumi Majom még megvan… de korántsem olyan “rettenetes” mint amilyen volt.. kissé “megtépázta” az urfi… és érdekes, hogy csak az utóbbi időben esett neki… hónapokig csak hozta vitte, cipelgette, hozta nekem, játszodtunk a rózsaszín majommal, aztán egyik nap lecsípte a lábát, majd tovább marcangolta…

Ilyen volt:

Ilyen lett:

dscf0265

A zöld nyuszi még szinte egészben van… vagyis sokkal jobb állapotban mint a majom. Az kikerült falura, és ott hol Balázs cipeli jobbról balra, hol Győző játszik vele és időnként Prezlee-Győző szórakozik el jól az apró kicsi játékkal… Veszik el egymástól, cibálják szóval mint két bugyuta gyermek azzal játszanak.

Az elefánt meg … nem tudom hol van. 😀 Ha megkerül akkor meglesz, de könnyen megeshet, hogy nem kerül meg… mégiscsak egy elefántról van szó… konnyen el tud bújni 😀

Tekeregtünk

Nem igazán füllik a fogam ahhoz, hogy a fellegvárra vigyem a “gonosz dögöt”… így gondoltam egyet és nagyot, becsüccsentünk a kocsiba és kimentünk a Bükkbe… Ja… azt hiszem péntek délutánonként nem kéne gondolkozzak egy csöppet sem… nem az első alkalom, hogy hülye gondolataim támadnak, amiről persze csak akkor derül ki, hogy hülyeség amikor már úgyis mindegy… Mint a déli 3 órakor való Kolozsvár-Várad útvonalon kocsikázni (pénteken…). Most nem volt éppen dugó, csak kicsit több autó furikázott az utcán, ami mondjuk csak annyiból volt baj, hogy lassabban értünk oda… de volt naaaaaagyon borus égbolt…

Jó, ez most tán nem fog visszafordítani, de valahogy ilyen időben a felázott talajon, a sárba nem igazán van kedve az embernek sokat bóklászni. De azért mentünk egy csöppet… fel a dombon, meg le, meg egy kicsit az erdőben, majd kiértünk egy tisztásra… ami tele volt szeméttel… Szörnyű milyen szemetet hagynak maguk után az emberek … siralmas…

Végül szép lassan visszaindultunk, még egy kicsit közben gyakorlatoztunk PrezLeevel, gyere ide, ülsz, fekszik, maradsz, nem akart elrohanni, és normális távolságokra kószált végig…

Új póráz

Megint van új pórázunk! Egy ideje úgy tűnt PrezLee pórázfogyasztása kissé alább hagyott, de a multkor bebizonyította, hogy ezen tevékenységét nem felejtette le… ennek következtében 2 hetet jártunk sétálni a kölcsön pórázzal, ami egy jó vastag lánc volt…

Ezen kölcsönpóráz miatt meg akkor is kesztyűt kellett hordanom, amikor kint nem volt olyan rettenetes hideg… lévén, hogy fémből volt, fagyott rá a kezem. Ugyancsak a póráz miatt, egy nap fura dolgot vettem észre… csak akkor még nem tudtam mitől vannak… a kezemen hatalmas kék foltok jelentek meg… Először azt hittem, hogy a játék hevében PrezLee elkapta a kezemet, és akkor ütöttem meg, vagy a nyakörvével, vagy netán nekimentem az ajtófélfának, szóval teljesen tanácstalanul néztem magam elé, hogy mégis HONNAN ekkora kék foltok… Tippeltem, hogy a láncal lehet kapcsolatos, és következő sétakor meg is érkezett a bizonyíték!!! Az történt, hogy “lábhoz” gyakorlás közben, enyhén lazább pórázzal mentünk, majd mikor PrezLee húzott… vissza lett rántva a póráztól! Igen ám, de a póráz lévén hosszú, kígyozott egyett és csattant a közepe a kezemen… Na igen, két ilyen “csattintás” után azonnal tudtam, hogyan szereztem be a hatalmas kék foltjaimat!

Na de most nem vettem neki fémpórázt, hanem olyan fajtát ami eddig is volt…

Majdnem Kong Kutyajáték

De csak majdnem… az ötletet persze tőlük “loptam”… hadd tegyem kissé bonyolultá a jutalom falathoz való hozzájutást. Előbb odaadtam neki a dobozt… miután csekkoltam, hogy a belső pereme sem vág. Tetszett neki, mert zajt tud csapni vele…kergette egy ideig a szobában. Ekkor beledobigáltam pár falatot. Kezdetben nem értette mi a téma vele, majd egyszer véletlenül jól beleszagolt a dobozba… ekkor még nem volt rajta tető, és ahogy jó nagyot lökött a dobozon, kipattant egy falatka!!! Juj juj volt nagy csodálkozás! És  hirtelen megvilágosodás az agyacskájában…

dscf0358

dscf0363

dscf0365

Persze jó lenne majd beszerezni egy igazi Kong Kutya játékot, mert csak jobb az mint ez a nesskávés doboz, de addig is megteszi az “alternativ Kong” 😀 Amely rettenetesen KONG amint a kutya kergeti a parkettán!!!  😀 😀