Szerző: PrezLee

Írjunk ma is valamit UGYE???

PrezLee Szólj hozzá!

Szóval hadd pötyögtessek ide pár betűt ma is. Főként azért, hogy ismét eltelt egy nagyon BRRRR , hideg téli nap és ezáltal egy nappal közelebb kerültünk a TAVASZHOZ. Ezt bizonyítja még az is, hogy bár hideg volt, juj de naon naon (nagyon nagyon) a napon mégis kellemes volt kóricálni. Ja jó, nem kellett ezt komolyan túlzásba vinni, de konkrétan 1 óra 45 perc környékén (ez így tényleg nagyon konkrét FIX időpont) a napon (ott ahol sütött a nap természetesen) nagyon kellemes volt.

De rájöttem, hogy a kolozsvári hideg miatt csakis a polgármesteri hivatal a felelős!!! Csakis ők. Máshol nem tudom, de itt fontos bizonyítékok vannak, hogy a hideget ők okozzák, azzal a fantasztikus nagy jégszekrénnyel amivel a jégpályára való jeget gyártják…Valahogy úgy mint a Tom és Jerrys rajzfilmben (:D – még jó, hogy Győző kezelése közben a doktor úr volt olyan kedves ezen jéggyártási módszert eszembe juttatni)

Na igen a főtér kellős közepén ott van az a bazi nagy jéggyártó izé, és akkor csodálkozunk, hogy rémesen hideg van a városban… El is kéne menjek készítsek pár fotót és kérjek valami gázszámlára pótlékot, mert mégiscsakjulcsa (ez nem Julcsára vonatkozik, ez egy nemtomhonnan származó mondás), hogy ők hűtik a várost én meg a többi városlakó fűtjük… és ezért is, azért is mi fizetünk … (gázszámlát, illetve korcsolypálya díjat). Ez nagyon… NAGYON mégiscsakjulcsa!

Emlékeztetőül pedig itt van ama bizonyos video a jéggyártás módszeréről.

részlet Müller Péter Szeretetkönyvéből

PrezLee Szólj hozzá!

Találtam valahol, és idézem, na és most már föltétlenül meg kell szereznem ezen könyvet…

“… Mi az a szeretet?! Amit sohasem felejtesz el… Kit szerettél igazán?!
A válasz döbbenetes volt. Gondolkodás nélkül rávágtak:
– A kutyámat.
Sok embertől kaptam ezt a választ, néha cicát is mondtak, olykor lovat is. …. Másképp ér hozzájuk, figyelmesebben, gyengédebben. És érti őket! Kölcsönösen értik a gondolataikat és testbeszédük titkos
nyelvét. A szeretet biztos jele: érteni a másikat. ….

– De miért a kutyádat mondod először? – kérdezem
Erre nem tudott felelni.
Azon tűnődtem miért van ez.
És ahelyett, hogy önmagamban kerestem volna a választ, én is igyekeztem “elméletet” gyártani.
Azt mondtam például, hogy az ilyen egocentrikus lénynek, mint az ember, könnyű szeretni egy olyan teremtményt, akinek nincs egója – nem riválisa, nem ellene él, sőt hűségesen szolgálja egy életen át. Egy kutyától rengeteg kedvességet kapunk. Mindig csak ad, alig kér valamit, és elfogadja, hogy uralkodjunk felette – könnyű szeretni.

Íme, egy tarthatatlan, pocsék “elmélet”.

Egy kutya ugyanis roppant egocentrikus. Legalábbis az enyém. A kutyámnak olyasmit tettem meg, amit egy embernek soha: hóban, fagyban sétáltam vele, rohantam utána ez erdőben, ölbe vittem a klinikára. stb.
…. Felsúroltam utána a lépcsőházat. (itt meg van más is, de ezt ti is tudjatok a sajat tapasztalatotokbol)
….. Ha a kutyám akart valamit? Azonnal ugrottam. Szemében a néma hívójel is parancs volt számomra. S ha néha ráordítottam, a szívem össze szorult a bánatos, szemrehányó tekintete miatt….  Amikor kicsi volt, lerágta az összes szőnyegünk szélet és lekarmolta a szekrényről a fényezést….
Ha én kétségbeestem, senki nem törődött velem – de ha kutyám csak egy kicsit is rosszkedvű volt, az egész család vigasztalni kezdte.  Ez meg nem minden…
…. Egyszerre voltam mestere, dadája, orvosa, gazdája, táplálója, mentője, gondozója, élettársa és sírásója.
És a barátja, persze.
Az önfeláldozásnak ezt a fokát ritkán éltem meg emberrel.
Ha szeretünk valakit, így működünk. Az önfeláldozás, a fáradságot nem ismerő áldozat: a szeretet mértéke.

Akivel “össze jövünk”, az mind lehet a barátunk – feltéve, ha úgy szeretjük, mint a kutyánkat.
A barátság a lelkek közötti legközelebbi kapcsolat.”

Kutya sampon

PrezLee 1 Hozzászólás

Tegnap előtt megfürdettem az ebemet, azóta nem győzőm csodálni, nézem nézem és nem hiszek a szememnek, hogy mennyire fényes, csilli-vili lett őkegyelme. Séta közben, alvás közben, evés közben csak nézem és még meg is tapogatom az oldalát, hogy jééééé  nemcsak csillog de selymes is!

Azt mondják, hogy kíváncsinak lenni jó, de az ember hamarabb megöregszik. De az sem megoldás, hogy az ember sokáig hagyja, hogy az oldalát mind bökje a kíváncsiság. Elmélkedtem egy csöppet és azt mondtam magamban, egy életem, egy halálom, de a kutyasampont kipróbálom. És lőn.  A Sanal Choco Drops esete óta kicsit másként nézek az ebeknek készült termékekre, hiszen azóta se ettem olyan finom csokit. Pedig igazán még olyan “exploding” csokit is megkóstoltam és az nagyon vicces ahogyan a buborékok pattognak, de nem annyira finom.

Az igazat megvallva azon filozofáltam magamban, hogy elvégre és utóvégre, pár dolog történhet csak… vagy beválik vagy nem válik be, nekifogok ugatni, legrosszabb esetben kihullik a hajam… mi más történhetne?  Valahol 😀 arra számítottam, hogy szép fényes, selymes pihe puha lesz az én hajam is… na nem lett épp olyan.  Csak most pontosan nem tudom, hogy miért. Az történt ugyanis, hogy megmostam a hajam a kutya samponnal… semmi furcsa jelenséget nem észleltem… nem változtam hirtelen kutyává, nem kezdtem el azon nyomban ugatni sem, de olyan furcsa érzésem támadt mintha nem mostam volna meg a hajamat… sakkor előkaptam a már bevált embereknek való sampont és megmostam azzal is. Persze mikor ezen túlestem mérgelődtem egy sort, hogy nem kellett volna, hiszen tudni akartam milyen lesz a hajam a kutyasampontól, és tűrnöm kellett volna másnapig, de már késő volt. Sakkor eldöntöttem kérem szépen, hogy még egyszer meg fogom próbálni. Majd beszámolok.

Ma… felfedeztem

PrezLee 2 hozzászólás

Hogy a boldogságomhoz valami 100.000 euronyi összeg hiányzik csak. Ha valakinek van nélkülözhető “boldogság adagja” szívesen elfogadom ajándékba 😀 .

Megtaláltam az “álmaim földjét”… kicsit messze van innen, méghozzá Corfu szigetén, egy icipici faluban, 5 kilométerre a tenger parttól, 13 kilométerre valami várostól, valami 1000 négyzetméter terulet, egy még icike picikébb félig romba dőlt ház van rajta és egy eszméletlenül nagy fa… persze vannak kisebbek is, de ez az egy ez borzasztóan nagy.  Az egészben a lényeg a borzasztóan nagy fa… amiben remélhetőleg van egy elég nagy odú is, ahova ha AKAR… meghívnám Csipikét (a gonosz törpét), hogy költözzön be Rettenetes Réz Úrral! Előre megmondom, hogy ha nincs megfelelő méretű odú nem is érdekel az egész!

Kép is van róla, ime ni… ide akarok költözni.

Sakkor itt fogunk lakni boldogan míg meg nem halunk… bla bla bla… PrezLee az örző védő, KrumpLee a móka mester jövendőbeli bullterrier és VirsLee a tacskó … Még lehet, hogy követni fog egyéb állatsereglet is, de azt majd csatlakozásukkor elmondom…

Nah… jólmegaszontam a dolgokat…

Megharapott a zebem!

PrezLee Szólj hozzá!

Még mielőtt valaki kétségbeesetten mentőért kiabálna elárulom, hogy a “seb” 0,5 négyzetcentiméter, az egész meg véletlen volt… de ne vágjunk a dolgok elejébe ennyire mert akkor hol marad a szuszpansz?

Kezdjük csak a legelején, mert hülyén néz ha a mesét ott kezdenénk, hogy sakkor Hófehérke beleharapott a  mérgezett almába vagy a farkas hasát felvágta a vadász és kiszállt belőle Piroska meg a félig már szinte megemésztett nagymama (yuck de hülye mesék ezek ha jól belegondolunk).

Szóval… tegnap ebem egész nap csodálatosan jófiú volt. Semmit nem akart szétrombolni, szétszedni, leszedni, kiszedni, rágcsálta a csontiját, elfeküdt egyik helyről a másikra, szóval… ideális (de valljam be dög unalmas) szobakutyaként fetrengett csupán. Most már meggyőződésem, hogy izomláza is van/volt, de ez már tényleg az ő baja… nem én kényszerítettem, hogy rohangáljon annyit a másik kutyával, tehát ne tessék nekem kommentálni, mert úgysincs kinek. De a délutáni séta elmaradhatatlan, és 4 órakor el is indultunk.

Felfegyverkezve a hideg ellen minden félével (két nadrág, sapka, kesztyű). Elmondom mindezeket, hogy mindenki legyen tisztában a dolgokkal, miszerint igencsak felkészülve indulunk el sétálni (általában), bár megesett olyan is, hogy vacogva rohantunk a bank automatáig egy szál pulóverben nagyon sok mínuszban és majd ráfagyott a kezem a pórázra… mindezt éjjel 1 kor, de ez tényleg nem tartozik ide.  Amit ki akartam hangsúlyozni már a történet legelején az a kesztyű, mert fontos szerepet játszott az események során.

El is jutottunk a háromszögbe, ahol elengedtem a zebet és hamarosan nekifogtunk játszani a “hagyományos nagybotos” játékot. Ez abból áll, hogy van egy jó méternyi botja, amit bedugunk a lyukas fatörzsbe, ahonnan PrezLeenek ki kell húznia a botot, majd mehet az “add ide” játék.  Rohangálások közepette, huzigáltuk a botot, és éppen nem akartam oda adni neki, cibáltam, amikor egyszer csak jól megfogta a kesztyűm… Tiszta véletlenül!!! A botot akarta fogni, a kesztyűm meg ott volt ahol nem kellett volna, és nanomásodpercek alatt rájöttem, hogy a kesztyűbe ott van a kezem is, a kezemen meg van egy kisújam! Na igen, a kisujamat harapta meg a zeb végül is, kb 2 milliméteren múlott, hogy nem fog leesni a körmöm, és bár alig kapott el, mégis nagyon fájt.

Nem is akarok belegondolni milyen “érzés” lehet, amikor szándékosan jó erősen megharap valakit egy kutya 😀 mert ez a pindurka “harapás” (inkább csípés de akkor hol a költoi túlzás)  is egy éles “a francba ááááááááááááuuuuuu” kiáltást eredményezett részemről…

Juj de fényes!

PrezLee Szólj hozzá!

Megszáradt az eb, és fel is kelt a pokrócról, mandjem elcsúszott a szemem rajta annyira fényes lett. Azt hiszem még életemben nem láttam ennyire fényes barna dobermannt! A feketék között sokat láttam, mind nagyon csillogó villogóak, de a barnák valahol mattabbak voltak mindig. Na most PrezLee lelkem olyan fényes, hogy majdnem leolthatom a lámpát! Minden esetre remek ez a sampon amit kaptunk a dokitól! Nem hittem volna, hogy ilyesmire képes 😀 Vagy az is lehet, hogy nem is  sampon volt 😀 hanem egyszerűen a kosz jött le, és a kosz alatt PrezLee ilyen szép fényes barna dobermann! 😀