Sokan panaszkodnak a kutyákra, hogy dög melegekben nincs étvágyuk… micsoda szerencse azért, hogy ilyen gondom nincs PrezLeevel! Ő eszik akkor is ha kánikula van. Sőt még olyankor is szokott lopni. Imádja a száraz kenyeret, ami a folyosó végén van egy zacskóban. Még nagynéném hozta, hogy vigyem ki falura, de elfelejtettem… Aztán egyszer csak észrevettem, hogy biza abból jó adag hiányzik. PrezLee csemegézni a száraz kenyeret és még hogy szereti ropogtatni… Bezzeg ha azzal etetném, akkor biztos nem kéne neki.
Ez az étvágy azonban komoly gondokat tud okozni… Emlékszem a másik kutyám állandóan keserítette az életemet, mert csontsovány volt és enni se akart csak mikor kedve szottyant. Azt hitte volna az ember, hogy éheztetve van. Na és ha elutaztam netán, őt meg a szüleimnél hagytam… jézusom az maga volt a tragédia, mert napokig nem volt hajlandó enni…
Az is biztos, hogy PrezLeevel egy két “szabályt” betartottam… Enni csak egyféle tápot kapott. Ha netán hasmenése volt, akkor csirkehús, rizs és zöldség keveréket kapta egy két napig (baba korában persze), majd vissza a tápra. Semmi egyéb. Reggel délben este táp és annak ellenére, hogy nekem teljesen logikus lett volna, hogy rémesen megunja és nem fogja enni többet ez pont nem történt meg.
Az etetés is úgy zajlott, hogy megkapta a tál kaját, volt negyed órája, hogy megegye, majd a tál elkerült a magas polcra, ahonnan nem tudta elérni. Nem is nyammogott sokat az ételen, nyelte mint kacsa a nokkedlit, nagyon ritkán történt meg, hogy a tálban maradt valami…
