Olaj tolvaj

Este van már késő este, ki ki nyugalomban… kivétel PrezLee aki valami bolond hörcsög módjára megindult éjszakai műszakban rosszalkodni. Kéne dolgoznom, és alig várom, hogy elaludjon, mert akkor oda tudok figyelni. Erre hallom, hogy tologatja,rendezgeti az ágyát, amit általában hagyok, mert becipeli a szoba közepére, majd alszik… Amolyan “csendben van” akkor békét hagyok mert ki tudja meddig tart a nyugalom…
Aztán felkelt, és sétált egyet a lakásásban… nem figyeltem egyből fel, de szerencsére mégis odasandítottam, mert nem mocorgott többet, nem rendezte az “ágyneműt”… és igen, akkor látom, hogy immár az olajos üvegemet próbálja kinyitni. Az ábrázatára az alkoholisták “kaptam piát” képe volt kiülve és nagyon csalódott lett mikor rászóltam…
A fotóval kapcsolatban megjegyzem… nem én tettem az olajos flakont oda ahol van…

DSCF9961

Gézengúz

Hát… tegnap sikerült betörnie egy ablakot. Szerencsére a sajátunkat… és szerencsére a lökött nem vágta el magát.  Az egész úgy történt, hogy a városba készültem. És persze ha én indulok, akkor ő is indulatba jön, utolsó pillanatig reméli, hogy ő is jön. Heves lesz, meg ugra bugra, várja, hogy mikor mondom a mágikus szavakat. Persze valahol azért sejti ő, hogy talán ez nem olyan menetel, mert másképp ugra bugra mikor sétálni készülök és másképp mikor nélküle… Szóval ilyen felborzolt hangulatban szökken jobbról balra a szobában, amikor megszólalt a csengő. Hát a postás volt kérem szépen, de a csengő hangjára PrezLee vetődött, ezután nagy csörömpölés hallatszott, majd egy megszeppent PrezLee hátrált az ajtótól.

DSCF9850

Végül kikiabáltam a postásnak, hogy várjon egy kicsit, morfondírozva kivittem az ebet a másik szobába, gyorsan leellenőriztem ha a vér nem ömlik belőle, ami bizonyára nem történt meg mert csíkot húztunk volna… majd rázártam az ajtót, beengedtem a postást, meghallgattam a szokásos sirámait, hogy milyen veszélyes ebem van stb, a sajnálkozását, hogy betört az ablakom, majd kiengedtem a postást, még egyszer leellenőriztem, hogy nem-e sebesült meg a drága majom, majd  lefotóztam a művet és végül összesepertem az egészet.

És közben dúdoltam a következő nótát 😀

Annie Lennox – Walking On Broken Glass

A világ közepe!

Felfedeztem, megtaláltam a világ közepét! Az a baj, hogy egyenesen kettőt találtam meg és ugye mikor két világ közepe ütközik az majdnem felér egy Csillagok háborújával!
Na de kezdjem az elején… Tegnap kimentem falura. Mert úgy volt nekem kedvem, pénteket tartottam és amúgy is miért ne?  És persze PrezLee is jött, mert ugyan biza hogy is hagynám itt mikor falura megyek Győzikéhez?  Minden rendben is volt egész estig.

Kis ideig kint hagytam az udvaron (úgy 11 és 12 óra között) amikor is PrezLee nyafogott végig, hogy ő ugyan biza nem akar kint maradni, ő be akar jönni és hogy is gondoltam, hogy nem engedem be… Mit képzelek??? Végül beengedtem (nem volt szándákom kint éjszakáztatni, bár gondoltam egyszer ez is megérne egy próbát.. olyan túlélő szinten, semmit se adnák neki, pokrócot sem, semmit, boldoguljon ahogy tud…de most nem erről volt szó) még egy negyed órát sóhajtozott meg olyan csuklás szerű hangokat hallatott mint a kisgyerek aki nem tudja abbahagyni a sírást… Szóval elég meredek ötlet a kint hagyni éjzakára  😀

Persze pokróckája leterítve a földre és persze, hogy a szobában, az ágyam mellé. Reggel fél ötig nyugisan aludtunk. Én legalábbis. De fél 5-kor felébresztett… Jött ment, nyafogott. Mázlijára “kedvesen” ébresztett, mert nem ment fel a cukrom, hanem megsimiztam a buta fejét… Erre lecsendesedett és amíg simiztam a fejét addig csendben ült és elégedett volt… abbahagytam azzal a szándékkal, hogy na én még alszok, erre megint nyafi, megint bökködés, megint hiszti… simogatás.. abbamarad. Szóval… a következtetés az, hogy ha FOGLALKOZTAM VELE… bármi is legyen a foglalkozás akkor csend volt és PrezLee őhercegsége csendben ült… ha nem akkor hisztizet…

Nos innen vontam le azt a következtetést, hogy PrezLee a világ közepének gondolja magát!!! Hmm ezzel nem is lenne olyan nagy baj, ha igazándiból én nem érezném ugyanezt!!! Mert pechére nekem is heves meggyőződésem, hogy a világ közepe márpedig én vagyok, a többi minden körülöttem forog… hogy is lehetne akkor PrezLee a világ közepe. És innen a csillagok háborúja is… mert mikor két világ közepe találkozik nyilvánvaló, hogy abból csak harc meg csata lesz!!!

Arra is rájöttem, hogy itthon, amikor is én az emeletemen alszom, a világunk közepei nem tudnak hevesen kollízióba lépni, mivel én 2.5 méter magasan vagyok..és sanda gyanúm, hogy PrezLee nem pontosan fogja fel, hogy én hol vagyok ha fent vagyok… Mivel volt olyan, hogy felágaskodott 2 lábra én lenyúltam és mikor megszagolta a kezem heves örvendezésbe kezdett… mintha akkor észlelte volna hogy az a kilátszó fej aminek a hangja hasonlít az enyémhez az is én lennék…

Hát így állnak a dolgok…  Megfejtettem a falusi álmatlan hajnalaim titkát és most csak azt kéne megértessem a konok fejével, hogy márpedig a világ közepe én vagyok és nem vagyok hajlandó alább adni!!!

Megj. Bár ha jól megnézem és jól belegondolok… az útóbbi időben PrezLeenek például mindig van biztosítva kajája itthon, nekem nem biztos, neki külön autós pokróca van, meg két másik pokróca, nekem csak 1, külön pihe puha fekhelye, mert jaj azt biztos szereti, ha a boltba járok tuti neki is hozok valamit mert úgy örül neki, ha csipogos játékot látok biztos megveszem neki, mert hogy imádja (10 percig, majd takaríthatok), ha PrezLee úgy gondolja, hogy a szárazkenyeret az íródában jó megennie akkor “legalább addig hallgat” alapon rá se szólok… és ha PrezLee akar nekem mutatni valamit például a balkonon, akkor hozzám rohan, megbök majd elvárja, hogy menjek utána és én mint a kiskutya megyek is “nézzül meg mit láttál” alapon… hmmm mégiscsak ki forog ki körül????????

Tiszta gáz!!!

Libapásztor lányka helyett kecskecsősz

Négy kis kecske született … kettő tegnap és kettő ma. Valami 4 órás volt a két “fiatalabb”… és mivel időnként az anyakecske (az egyik) az első két napban nem akar foglalkozni a kicsikkel, ezért emberi gondozásra szorulnak. Igen ám, de PrezLeenek és Győzőnek is meg kellett ám ismerkedni az új “családtagokkal”… Hja, kettőt Győző már ismert, és hős nagy testvérként tegnap őrködött mellettük, de lökött PrezLee ma látott életében először kis kecskét.

Úgy gondoltuk, hogy a legjobb megoldás, ha a kecskék a ládába vannak, ahonnan nem tudnak kimenni, nehogy PrezLee vadász zsákmánynak nézze… Hát nem nézte, mert PrezLee el volt ragadtatva a kicsiktől, azon nyomban elkezdte tisztogatni és nyalogatni őket mint valami anyuka… Aztán nem bírt magával, nem tudott betelni a kicsikkel, nekifogott nyüsszögni, nem tudta hova tenni magát örömében. Egy másodpercig se jutott eszébe, hogy bántsa őket…. ami nagyon jó dolog :)… mert egyszer a domboldalon legelésző juhcsordát kissé szétkergette… Na nem akarta azokat se megenni, de hát ha rohantak előle akkor ő biza rohant utánuk… És persze azok nem voltak “családtagok” sem 😀 😀 😀

Arról nem is szólok, hogy a sár és esős idő miatt legalább egy kiló sarat hoztunk haza… ugyanis az udvart Győzikével felszántották rendesen a nagy játékukban…

Az ovoda:

dscf1612

a dobozban, nehogy vadászsákmánynak legyenek nézve, vagy akár “lepacsizva” mert az is végzetes egy ekkora kis állatkának… PrezLee mancsal nem lehet viccelődni 😀

dscf1615

Az első pillantás:

dscf1616

és máris mosdatja őket:
dscf1621

… a képen látszik, hogy PrezLee mennyire koszos lett az udvari hancurtól!!!

és a két “kicsi” nézi a még kisebb 4 kecskét :))

dscf1626

és ilyen rettenetesen sáros lett Győző!!! Reggele letisztul, ugyanis megszárad a melegben, kihullik a sár a bundájából és olyan lesz mint új korában… Ellenben a konyhából 1-2 lapát porszerű homokot kell kiseperni!!!
dscf1633

Dilis… mondom én, hogy az :D

Már régebben elmentem egyszer turkálni és egy hatalmas nagy paplannal tértem vissza. Amolyan minden természetes meg társai. És persze ezt PrezLeenek hoztam. Ja amolyan trükkös fogásként, mert nagyon reméltem, hogy ha puha kényelmes fekhelyet biztosítok neki, akkor még dolgozni is fog hagyni ha henyélhet ott… Bevált a trükk.. Szokott jó nagyokat durmolni amíg dolgozok. És legalább békémet hagy.

Csak néha rájön a hoppárlé… és persze az akció közepén veszem észre… amikor már enyhén bevadul és hangoskodik. 😀 Költözteti az “ágyát”… az meg abból áll, hogy a pokroccal letakart pihe puhára össze hajtott paplanát elcipeli a szoba közepére, ott összetúrja, majd cibálja is ha nem veszem észre idejében, és a végén elégedetten vagy rá… vagy mellé fekszik.. Ma történetesen mellé feküdt.. És már csak a “végeredményt” kaptam el…

Meg nap mániás… ha süt a nap, és egy picit is van “napfolt” a szönyegen, akkor már követeli, hogy vigyem a napra a fekhelyét!!! Ha nem viszem én, akkor cipeli ő… és inkább én, mert az még mindig biztosabb, hogy egyben marad, és nem szedi szét miszlikekre a nagy cipekedés közepette!!!

Várom a nyarat meg napsütést… a folyosón már megoldottam azt, hogy a bizonyos piros rúgós divájszal tudjam kikötni, a szomszédokhoz se érjen és mégis tudjon napozni ha kedve tartja, vagy árnyékba jönni ha éppen megunta…