Idegenek…

Na megmutatta az úrfi, hogy mégis miféle fajta ő 😀 Nagyon büszke vagyok rá. Igazi őrző védő ebnek számít mától fogva ez az ügyes barna dobermann!

Az történik ugyanis, hogy napközben, előveszem a piros rúgós divájszt és megkötöm őkegyelmét, úgy, hogy tudjon kimenni a folyosóra, napozni ha kedve tartja, vagy bent az árnyékban lébecoljon.  Így elüldögél és néz ki a fejéből egy két órát. Muszáj megkötnöm, mivel közös a folyosó, másképp nem lehet elzárni. Így a “saját” részben marad, de mégis kint lehet és nézelődhet az udvaron. A béke is megmarad a szomszédokkal… PrezLee is megszokta ezt a megkötözösdit, reggelente már böki a lábával a rugót, hogy na mi lesz, gyere már mert ki akarok ülni és nézelődni.

Ma hallom, hogy olyan “veszettül” ugat, hogy bennem fagyott meg a vér. De tényleg. Ijesztő. A szomszédba jött egy hölgy. A kutya nem ér odáig, de szerintem messzemenőleg emlékezetes lesz neki ez a látogatás, mert “kegyetlen” egy látvány volt, ahogyan PrezLee őrzi a “birtokot”… Ah… na igen, persze, hogy azonnal rohantam megnézni mi történik, végül tudomásul vettük, hogy semmi, csak épp hangoskodva jelezte, hogy idegen jár a környéken…

Eddig leginkább a szelid oldalát láttam az ebemnek Na meg a hisztiset. De tuti, hogy nem papundekliből van az eb.

Bicikli hordozó csomagtartó

Vagy minek nevezzem … Na hát 2 féle van. Akarom mondani sokféle van, de azok közül ami engem érdekel, 2 féle fajta. A vontató horogra felszerelhető bicikli tartó érdekel engem. Ezek közül van kétféle. A komplex és jó drága, és az egyszerű. A komplex az olyan, hogy csatlakoztatva a vontató horoghoz tartozó csatlakozóhoz ezen a kis divájszon is fognak működni a fék lámpák, illetve fel lehet rá szerelni a csomagtartót számtáblát.. Na igen, ez lenne az ideális, de ez most nem lesz.

Persze okés, szuper egy dolog lenne, csakhogy nem használnám annyira ki. Ahhoz, hogy hetente kétszer kiszaladjak a zöldbe és bringázzak a dombtetőn egy órácskát míg fárasztom az ebet nem kell ennyire komplex herkentyű.

Na ezért jó, hogy van a másik, az egyszerű. Még nem értem pontosan hogyan csatlakozik a horoghoz, meg mi tartja meg egyensúlyban, de igazán ez nem is fontos. Ebből is van 2 féle… Az egyik tartó márkás, Thule a másik is “márkás” van neki valami gyártó neve, csak épp nem igazán ismert még ez a “nonéjm” márka 😀 A Thule bicikli tartó 66 EURÓ+áfa, míg a másik az 40 EURÓ+áfa… Gondolkodom mi legyen, hogy legyen, oszt majd ha eszembe jut valami… akkor lehet megrendelem…  Az a baj, hogy tényleg jó lenne, mert akkor csak fel le akasztom a bicajt, nem kell a tető csomagtartóval vesződjek, meg a biciklim se épp pehelysúlyú… de jelenleg nem fér be a budzséba…

Na sebaj, valahonnan csak szerzek féket a görkorimra, és folytatjuk azt a tevékenységet… aztán majd biciklizünk is ..

Na jól van…

Hát hogy eddig erre nem gondoltam 😀

Mindig tanul az ember valamit… ma kiderült (sejtettem én…) hogy nem csak azzal a vacak gumi izével lehet fékezni, hanem vannak más módszerek is…

Tessék itt az elméleti rész… a gyakorlat kissé nehezebb, de majd csak belejövünk. Végül is megtaníthatom PrezLee-t is megállni és belekapaszkodva csak megállok én is…

Egyáltalán nem vicces!!!

Ma szétszedtem a biciklimet. Jó, nem olyan nagy ügy mondanák egyesek. Hát szétszedni tényleg nem nagy ügy. Gondoltam, nagy okosan, hogy szétszedve hátha befér a csomagtartóba. Hát nem fért be. De a bicikli sikeresen szét lett szedve.

Végül betuszkoltam az ülések közé. PrezLee kezdetben nem tudta mi a bánatot akarok, és mindenképpen meg akart ijedni attól az idegen tárgytól amelyik a helyét el akarta ám foglalni. Végül rá kellett szólnom erélyesebben, amikor is abbahagyta a buta szökdösést. Így sikerült elvinnem a biciklit a javítóba. Csak fejfájást okoztam szegény szerelőknek, ugyanis olyan csavarokat is kicsavartam amit nem kellett volna.

Na mindegy. Végül is ügyesen visszaraktak mindent. Ezennel jelentem bicikli működőképes. A másik hír, hogy nekifogtam érdeklődni olyan utánfutó horogra akasztható biciklitartó után. Mert az, hogy állandó jelleggel szétszedjem (legalább az első kerekét) nem buli… Kb. jó félórát tartott míg sikerült visszaszerelnem az első kereket. Pedig tök egyszerű! Csak odatesz, becsavar, ráhúzza a másik kart és kész.

Igen ám de mire odajutottam volna, hogy becsavarjam… eldölt a kerék, mikor a kerék se dölt el, kiesett a kezemből a csavar, mikor a kerék se dölt el, a csavar se esett le, beakadt az a kis vacak rúgó. Na így jól elszórakoztam egy félórát amíg sikerült visszatennem a kereket. Jó. Ebből KB ennyi elég.

A vicces része ám csak most következik. Biciklistől mindenestől kimentem, gondoltam ejha, ki is próbálom. Végül eszembe jutott, hogy semmi kulcs nincs nálam, és az már nem jutott eszembe, hogy az első kerékhez NEM KELL KULCS…. Jó, még mindig nincs semmi elvészve! Hiszen ott az út, a görkori. Minden egyszerűen nagyszerű! Nem sok gondolkodás után PrezLeere hám, rám a görkori… és el is indultunk. Kikerültünk egy ácsorgó autót… majd hűűűűűű vazze azt se tudtam merre kapkodjam a girbe görbe lábaimat!!! Mert mi történt??? Akkor hirtelen én se tudtam, csak annyit “vettem észre”, hogy fékezek de sehol semmi nem történik. PrezLee húz, fékezés nem hat, meg kéne állni ám, mert hamarosan jön a lejtő oszt akkor mi lesz….

Végül a gatyafék mentett meg… jól odavágtam magam. Ez van. Ha az ember ilyen “hülyeségekre” adja a fejét akkor számítson arra is, hogy néha odaveri magát. Na holnapra egy tenyérnyi kékség fogja díszíteni becses hátsómat.  Ezután szépen lassú tempóba (nagyon lassú) visszagurultam a kocsiig, menet közben megtaláltam az elhullatott görkorcsolya féket is, felszedtem, vissza a cipőt és haza is jöttem. Elment a kedvem az egésztől a mai napra.

Na és… hazafele jövet majdnem jól nekem jött egy süket. Asszem megyek és lefekszem aludni… bár ki tudja lehet az sem jó ötlet… 😀 😀 😀

Piszli Csóka

Na már ilyenünk is van… Ha szeretném a madarakat tutira egyet hazahoznák. Állítólag érdekesek. Na de nem szeretem őket épp annyira.

A “helyünk” mellett tanyázik 2 fiatal csóka. Nem látszanak sérültnek, inkább amolyan fiatalkori hülyeséget művelhettek, hogy a földön vannak a fészek helyett. Amúgy meg nem olyan nagyon nagyon picikék. Rendes “madárnak” néznek ki. Csakhogy még nem tudnak repülni. PrezLee már 2x jól megszagolgatta őket, de velük mázlijuk van, mert PrezLee szájkosárral és pórázon szagolgatta meg csak! De így is nagyon oda és vissza volt!

Na és hogy a piszli csóka is értelmet nyerjen íme a rém tudományos magyarázat, hogy miért piszli csóka 😀 😀

Mind mondogattam neki… pici csóka, nem bántjuk. S aztán eszembe jutott a “piszlicsáré” de ne tessék ám kérdezni mert fogalmam sincs mit is jelent. Ebből alakult ki a piszli csóka. Még a múltkor. És most már úgy mondtam PrezLeenek is, nem bántjuk, hisz ezek a piszli csókák!!!

Ma nem mehettünk a háromszögbe. 2 fura alak feküdt hanyatt a közepén és pihent. Így átmentünk a másik helyre, a teniszpályák mögé. PrezLee talált egy tenisz labdát. Nem tudta kivenni a bokorból, de addig nyüsszögött míg mentem megnézni mi van ott… Vagyis megmutatta.

Majd füvet evett és persze azon nyomban ki is hányta… Van ez így.

Valami “misztikus sugallatra” éreztem, hogy mára ennyi lesz a séta. Elindultam hazafele, hazaértem, bezártam az ajtót és máris nekifogott zuhogni az eső. A misztikus sugallat meg persze kissé költői túlzás… Anyukámmal beszéltem telefonon, ő mondta, hogy náluk zuhog… na ja, általában azt jelenti, hogy onnan hamarosan ide érkezik. Mint most is.

Hét krajcár

Ha nem is Hét krajcár-t de összesen 6 drb aprópénzt hozott tegnap és tett a kezembe a kedves kutyám. A fürdőszobába tevékenykedtem, tettem vettem mindenféle frinci francokat jobbról balra. A kutya is ott volt, mivel a felgyülemlet ruhakupactól már megszabadultam.

Még mosás kezdete előtt halottam amint egyik nadrágom zsebéből kihullt valami aprópénz, de annyi minden volt a fürdőben, hogy nem volt kedvem azok után kajtatni. Így megfeledkeztem róluk. De mint kiderült, később, a ruhakupacok eltűnte után, PrezLee megkapta őket. Egyenként hozogatta nekem, és juj de boldog volt, hogy segített… Hiába na, pénzkereső kutya lett belőle, pedig alig érte el a felnőtt kort! 😀 😀 😀