Na ma egy igazán különleges nap volt 😀 ugyanis egy tónál voltunk pancsolni és nagy ügyesen nem vittünk fotógépet. Mi sem, mások sem. Így szavamat kell elhiggyétek, nagyon szép helyen voltunk, na meg azt, hogy PrezLee is remekül szórakozott. Az egész nagyon viccesen kezdődött már 😀 Ugyanis nem a mi kocsinkkal voltunk és a sofőrrel úgy okoskodtunk ki, hogy nem baj, milyen hatalmas helye van a kombi részben 😀 Vittem neki pokrócot, mivel ismerem az ebet és tudom, hogy így könnyebben elfogadja a “helyét”. Na ja. Minden gond nélkül az első “hopp”-ra be is ugrott, majd mire lecsuktuk volna az ajtót ki is ugrott… Jó, ez így nem megy, a barátom volt olyan kedves, hogy bentről próbálta a pórázzal megtartani a zebet, én meg lecsuktam a hátsó ajtót. Hurrá juppi sikerült is, benézek, erre látom, hogy ott bent csüccsen egy megszeppent zeb, aki nem érti, hogy most mi van, és miért van ő a csomagtartóba “büntiben”…
Jó.. elindultunk, hát valami 100 métert ha mentünk akkor sok, mire PrezLee uraság elhelyezkedett a “méltó” helyén… vagyis a hátsó ülésen. 😀 Én mondtam, hogy ez lesz a vége 😀 Így amint lehetett megálltunk, mindent átköltöztettünk a csomagtartóba, kiüresítve a hátsó ülést az ebnek, majd a pokrócát átköltöztettük az ülésre és innen minden a legnagyobb rendben zajlott utazás szempontjából.
Kiértünk a tóhoz, kaptunk is egy helyet, csak hát ott nem volt egy csepp napfény sem. Itt nagyon jó lett volna, mert a part nem volt meredek, kutyaszempontból ideális. PrezLee azonnal becaplatott a vízbe, tetszett neki. Kicsit tovább mentünk, mivel az árnyékban elég hüvi volt, de csak sziklásabb helyet találtunk. Ezzel sem volt baj, PrezLee is tudott közlekedni, de itt az istennek se akart bejönni a vízbe! Bementünk, úsztunk, PrezLee meg a parton óbégatott, meg jajgatott, hogy mit is képzelünk, hogy ő kint maradt. Kis időzés után csak visszaköltöztünk az “eredeti” helyre, ahol már minden a legnagyobb rendben volt. PrezLee remekül szórakozott, rengeteget játszott és hát bevallom 😀 én napoztam, mivelhogy volt ki tutujgassa az ebkutyát.
Mondanom se kell, a kutya pokrócán tudtunk csak napozni, mivel az volt az egyetlen kiteríthető akármi, mivel elfelejtettünk vinni magunknak 😀
Na aztán persze hazajöttünk, már nem is próbáltuk a csomagtartóba tenni PrezLeet, egyenesen a hátsó ülésre “ágyaztam” meg neki, és a sok vízben való szökkenéstől jól kifáradva majdnem az egész utat végigaludta.