Kategória: Ontopic

Hivatalosan is eljött az ősznek a rondábbik része… más a második reggel amikor megbeszéljük, hogy megyünk sétálni és egészen indulás előtt fél óráig minden szép és jó, de ekkor elered az eső. Förtelmesen idegesítő, mert minden csupa sár, pocsolya, kutyák ugrálnak, dörgölőznek, még sárosabb lesz az ember és főleg az, hogy ha nem beszélünk meg semmit, tuti biztos ragyogó reggel fogadott volna minket…

PrezLee nagyon cukor falat amikor esőről van szó. Mindezt tudja magáról, mert nagyon óvja a bundáját, ha kint esik, akkor képes illedelmesen, rendes gyerekhez méltóan feküdni a helyén és várni jobb napokat. Amikor ki van küldve!!! elvégezni a dolgát, úgy megy mint fogorvoshoz, és amint végzett rohan be, ismét fekszik a helyére. Ha netán valaki sétálni invitálja, akkor azon kétszer is gondolkozik. Elég fura egy olyan kutyától amely imádja a vizet, de csak pocsolya formában.

Kb 2 másodpercre volt szüksége PrezLeenek, hogy mély alvásból éber állapotba kerüljön. 😀 persze kicsit rásegítettem én is 😀 Mert fogtam magam, odamentem a szekrényhez amely rejtve tartja a kedvenc kacsáját, óvatosan kinyitottam, és megnyomtam a hasát, hadd csipogjon egyet 😀

Mondanom se kell, PrezLee egyből felpattant, és nem is fel, hanem feszesen ült mint valami rendes kis katona és máris csillogtak a szemei a kacsa láttán 😀

Meg is kaptam a fejmosást miszerint nem vagyok normális 😀 DE ezt mindenki tudja már rég, nekem kicsit sem újdonság. Hiszen ahelyett, hogy hagyjam aludni az ebet, amely végre békésen szunyókál és nem nyafog vagy piszkál, kezdem én. Ezután következett tíz perc kacsázás, és addig nem nyugodott meg a lelkem, amíg a kacsát biztonságba nem helyezte: vagyis a mi ágyunkba nem tette. Onnan tovább ismét lefeküdt és aludt…

A reggel, 7 óra tájt mentünk egyet sétálni. Hármasban: PrezLee, Győző meg én. Elindultunk felfele a dombon, majd mentünk mentünk mendegéltünk míg el nem értük az oszlopot. Itt már készültem vissza fordulni, amikor megláttam az “ellenséget” a messzeségben, úgyhogy vártam egy ideig. Olyan kellemes volt az idő, hogy nem is nagyon jött, hogy siessek. Az ellenségek meg az egyik pásztor meg a kutyái. Aki minden reggel, kb ilyen időben meg a forrásra vízért és természetesen van vagy 5 kutyája, amelyek nem is hallgatnak rá, és ő sem törődik velük.  PrezLee-t két napja harapták meg, Győző azelőtt nem rég verekedett velük. Jelen esetben PrezLee is valamennyire hibás volt, ugyanis ahelyett, hogy a saját dolgai után nézett volna mint amúgy szokott, most úgy döntött, hogy közéjük megy. Általában ezt a műveletet Győző végzi, így elővigyázatosságból ő meg lett fogva. PrezLee annyira tipikusan nem verekedős, hogy apukámnak eszébe se jutott megkötni. Erre bumm… Na nem halálos, nem is vészes, de remélem egy nap PrezLee is kissé megtanul verekedni és helyre teszi ezeket a kis mocskokat… Mert az is baj, hogy azok “vadak”, kemény körülmények között nevelkedtek, PrezLee meg ugye nem volt ahol kijárja az élet iskoláját, és még mindig naivan hiszi, hogy mindig meg lehet úszni táncolással… illetve jobbra balra való libegéssel.

Persze amikor kitört a balhé, Győző is el lett engedve és Győző mint rendes testvér azonnal PrezLee segítségére sietett és szétverte a bandát.  A helyzet kb olyan, hogy semmit se lehet tenni. Max remélni, hogy a tél folyamán a fele kutyák meghalnak, mivel nincs mit enniük. A paraszttal beszélni nem lehet, mert ő biztos nem fogja se megkötni se távol tartani a kutyáit, mert kicsit sem érdekli, a polgármesteri hivatalhoz hiába fordul az ember, mert azokat se érdekli, és még a végén dühökben, mert az ember megpróbálja a normalitást visszaállítani, betörnek ablakokat, vagy netán megmérgezik a mieinket… Afféle tipikus dzsungel törvények, de végül is már megszoktuk őket.

Nagyobb valószínűséggel fogok beszerezni egy pár petárdát és szépen elhessenteni távolabb az ebeket. PrezLee meg Győző szerencsére nem félnek semmi durranós dologtól, úgyhogy egy kettőt feléjük dobni lehet elég lenne ahhoz, hogy megtartsák a tisztes távolságot. Ugyancsak vigasztaló, hogy a jelenlegi körülményeket figyelve, valszeg előbb utóbb eladja a juhait mert úgyse éri meg tartani őket 😀

Uff… most tudtam meg, hogy ezen a hétvégén tartották a kolozsvári kutyakiállítást. Pech… elmentem volna, de nem voltam a városban. Úgyhogy legközelebb…  Az igazság az, hogy meg se néztem pontosan mikor tartják, arra emlékeztem, hogy novemberben van, és hogy valamikor az elején, de a fejemben úgy élt, hogy valamikor a hónap közepén. Ráadásul úgy néz ki ez az esztendő arról szól, hogy lekések mindenről. 😀 Mert lekéstem a töltött káposzta fesztiválról, és a feketetói vásárról is.

Nagyon nyafogós volt ma PrezLee. Érdekes, hogy vannak napjai, amikor olyan mint valami kényes nagyleány, máskor meg fát lehet vágni rajta és semmi nem hatja meg. Reggel a szüleim elmentek sétálni és se őt, se Győzőt nem vitték, mert ahova mentek ott vannak kutyák, amelyekkel ez a kettő bakalódik. Vitték az öreg Győzőt, mert a csoda tudja miért azt mind békén hagyják. Persze a reggeli sétája PrezLeenek és Győzőnek is megvolt, de PrezLee kétségbe esett, hogy biza ő itt marad. Jó félórát nyávogott miután elmentek.

Győző is nagyon el volt keseredve: ő lefagyott szoborként ült az udvaron és mereven nézett arra amerre elmentek. Ő is fél órát maradt ott.

Más…

Délben amikor kivittem sétálni, PrezLee megint kezdte a hörgéseit. Azt a bizonyos körbe rohan, “levadás”, ugrál, ugat, morog, teszi magát, hogy elkapja a karomat majd elszökken, visszaszökken… Nagyon bosszantó magatartás és nem értem mi akar lenni. Ugyanis eddig arra tippeltem, hogy szemétkedik és falkavezérségi dolgokról van szó. De… Amikor azt mondom neki fekszik, se szó se beszéd lecsapja magát, szinte azonnal. Egyszer,kétszer háromszor is. Na meg ha magamhoz hívom, és megfogom a nyakörvét, szépen jön mellettem mindenféle tiltakozás nélkül. Ha falkavezérségi dolog lenne, akkor nem hinném, hogy ilyen szépen engedelmeskedne ezekben az esetekben.

Kezdek arra tippelni, hogy csak gyagyás, olyan gyepes a feje neki, és igazából ő csak játszik. Na de mivel (nyafogós) kemény legény, azt hiszi, hogy ez a hörgő morgó szökdéscselés normális játék…

Valahol normális volt, hogy eljussunk oda: a mindennapokban nem sok extra történik. Csak a szokásos mindennapi dolgok. PrezLee eleven, bolond, macska, sokféle, amilyennek egy dobermannak lennie kell, Győző a melák aki ugyancsak megéri a pénzét. Na meg akár hiszi valaki akár nem, Győző biza les el dolgokat PrezLeetől, és mióta itt vagyunk mi is sokat, hát biza megtanult egy két hülyeséget a lelkem. Mintha egy nemnormális nem lett volna elég a családban.

Mi is történt ma? Hát nem igazán emlékszem… tudom, hogy felkeltem, majd ebédeltem, majd sétáltunk egyet, majd vacsora, majd megint séta. Azt is tudom, hogy hoztak valami pulykákat és mindkét eb nagy örömmel fogadta az új kollegákat. Mivel késő volt, a helyükre is kerültek, holnap azonban lesz nagy muri… Remélem sikerül fotózni is egy párat, bár nem ígérem ugyanis a fotógép egy ideje hülyéskedik. Jobban mondva az aksik purcantak ki. 

Nos sacc per kb ennyi… Ja Győző megint nyakig sárosan ért haza a sétából és a fene se érti mi tetszik ennek az ebnek abban, hogy összekoszolja, vizezi magát. Nyáron még megértené az ember, de most már eléggé hideg van kint, ahhoz, hogy ne legyen melege.

Reggel apukám viszi a két ebet, hol lifttel, hol anélkül. PrezLee kissé megszeppent ettől a szerkentyűtől, ugyanis mind fészkelődött a minap, majd lecsúszott róla. Baja nem lett, mert meg lett állítva a gép, na meg olyan 10 centit “esett”, ellenben elég ez ahhoz, hogy PrezLee ne akarjon többet felmászni rá. Az meg annyit jelent, hogy teljesen süket füleket tanúsít amikor hívják liftezni. Kényszeríteni meg őkelmét nem lehet, azt nagyon nem szereti. Érdekes, hogy rábeszéléssel, meg kissé erélyesen ráparancsolva még megy ahogy megy, de ha megpróbálnám felcibálni, nos az heves tiltakozást vált ki belőle minden esetben. Nem is érdemes próbálkozni, mert képes vicsorogva védekezni. Ezt egyszerűen nem szereti. És nem csak velem ilyen, bárkivel és bármivel ami kényszeríteni akarja fizikai ráhatással.

Nos PrezLee mióta kissé ellenszenvez a liftezéssel, kitalálta, hogy hazafele inkább körbe rohan. Ezzel nem is lenne igazán baj, nincs forgalom, néha egy két ember elmegy, illetve szekér, vagy akár autó is hetente egyszer. Aztán PrezLee nagyon vagányul senkivel és semmivel nem törődik, embereket állatokat nem támad meg, még a kutyákkal is előbb “tárgyal”, és ha nem muszáj velük se balhézik. Igen, ilyenek a dobik! Azonban nagy kutya és az emberek félnek tőle. Már láttunk itt is rettegő, az utcáról behúzódó egyéneket és fazonokat, csak mert 100 méterre voltunk, jöttünk haza, teljesen semlegesen. Gazdával. Na ha egyedül csámborog, még jobban betojnak az itteniek.

Na azt hiszem elmondtam egy hétre mindent