Mivel nagyon szépen le van írva gondoltam megosztom a világgal, hogyan köll ám megtanítani az ebedliket “beszélni”. PrezLeevel nem sikerült… ő csak akkor pofázik amikor akar. Félórákat is képes ülni és nézni, pacsizni, feküdni, bármit de egy vak hangot nem adna ki!!! Talán a “nyafi”-ra meg tudnám tanítani… Hmm … “Nyafi-ne nyafi?” lehet érdemes elgondolkoznom. 😀
Következzék Spikey beszámolója
“Ez volt az egyik legelső dolog, amit megtanítottam Jeffynek, hogy tudjon szólni.
Először meg kell tanítani vezényszóra ugatni. Aztán ha az megvan, akkor kérni kell, hogy ugasson, mikor ki akar menni, ha enni akar, vizet kér stb.
Nálunk így ment:
Jeffy rettenet zabás, ezért ugatni a kajástállal tanult. Előkészítettem neki a hamit, majd a szeme előtt tartva, de nem elérhetően a tányért a szemébe néztem, és nagyon.-nagyon lelkesedtem, és mondogattam neki, hogy Jeffy Vau! Vau! Milyest egy kicsit is megnyikkant, letettem a tányért naaaagy dicséret közepette. Aztán már csak komolyabb hangra kapta meg a kaját, stb. stb., és így eljutottunk a rendes ugatásig. Párhuzamosan tanítottam a kézjelet is, szóval vezényszóra meg mutatásra egyszerre tanult meg ugatni.
Aztán mikor tudtam, hogy ki kell mennie (saccperkábé be lehet lőni, mikor esedékes), akkor elmentem vele az ajtóig, megfogtam a kilincset, és ott megkérdeztem, hogy “Kell kimenni?” és közben mutogattam neki a kézjelet. Amikor vakkantott, kinyitottam az ajtót és megdícsértem.
Ugyanígy etetés időpontban, elmentem a táposszekrényig, rámutattam a tányérjára meg a tápra, megkérdeztem “Éhes vagy?” és közben mutattam a vau-kézjelet. Amikor vakkantott, szedtem neki elő a kaját, és kapott enni.
Ha elfogyott a vize, és az üres lábost nyalogatta, akkor meg odamentem, és a vizeslábosra mutogatva kérdeztem, hogy “Kérsz vizet?” és mutattam a kézjelet. Mikor ugatott, elmentem a kancsóért, és hoztam neki vizet.
Athos, az előző kutyám nagyon jó volt ebben, bármi baja volt, el tudta magyarázni ezzel, odament, ahol a gondja volt, és beszélt hozzánk. Jeffynél kisebb nehézségbe ütköztem: ő ugyanis valahogy oda lyukadt ki, hogy bármi baja van, odajön hozzám, és a képembe ugat, én meg találjam ki mit akar… Az esetek 90%-ában ha végigkérdezem a 3 kérdést, akkor a megfelelőnél ugat egyet, a többinél meg csendben van. A maradék 10%ban mást akar (pl. játszani, v. hogy menjek vele aludni én is 
), vagy már annyira kell neki pisilni/enni, hogy bármit kérdezek, mindenre ugat. 
Most tanuljuk, hogy ott kell ugatni, amit akar. Ma este magától az ajtó előtt mormogott, nem nálam, lassan talán rászokik végre… 
A nehézségek, hát igen. 
Az egyik, hogy hamisan jelez. Ezt Jeffy is csinálta, pár este eljátszotta párszor, hogy szólt, kivittem, és odakint nem csinált semmit, csak a Lőrinchez ment, rágcsált, meg rohangászott. 
A 2. vagy 3. napon elfogyott a türelmem, akkor a többedikre már pórázon vittem ki a kertbe, hogy nesze, azt mondtad, ki kell menni, akkor pisilj, kakilj! És amikor nem csinált semmit, akkor beráncigáltam, és a következő szólásnál (kb. 3 perc múlva) nemes egyszerűséggel nyakon vágtam. Jópárszor jött újra, nem hitte el, hogy nem az van, amit ő akar, de mindig leveszekedtem, és ultragonosz 
módon nem vittem ki sokáig, kb. addig, amíg úgy tippeltem, hogy most már nagyon-nagyon kellhet neki. Akkor is pórázon, előtte kértem, hogy ugasson, úgy mentünk ki, és amikor lerakta a csomagot, akkor megdicsértem, aztán bejöttünk. Még másnap-harmadnap megpróbálta eljátszani a dolgot, de az első potyára kivitel után, mikor 3 perc múlva újra szólt, megint leveszekedtem, és aztán többet ilyen nem volt.
Athámmal egyszerűbb volt, ott nem dőltem be annyiszor, a második hamis lekéretzkedés után a harmadiknál jól lekajabáltam a kis haját neki, és nem mentünk le, egészen estig. De akkor panelban laktunk, itt meg a kertbe ugye nem olyan macera kitenni, szóval Jeffy eleinte célt ért többször is, nehezebb volt onnan visszafordítani a helyzetet, mint Athinál a két próba után.
A másik melléktermék, és ezt Athos sose csinálta, hogy olyankor jött rá a követelőzhetnék, amikor nem kellett volna.
Jeffy hamar megtanulta (pár nap), hogy ha akar valamit szólni kell, hát szólt. Éjjel 2kor, amikor felébredt, és rájött a játszhatnék. Gazdi mondta nem, de ő már tudta: szólni kell, és akkor megoldódik a gondja, nem unakozik majd, mert játszom vele. 
Így aztán minden egyes nem-re egy vau jött vissza tőle… 
Szóval igen sürgősen megtanítottam csendben maradni is. Mára már nincs olyan, hogy nem érti meg, ha nemet mondok, és nem marad csendben. ”
Jogok meg egyebek mind mind fenntartva… ahogy az lenni szokott: kopirájt © Spikey 2008
(csont formájú kekszecskék)
