avagy ki feküdt az ágyamba 😀
Ez történt ma… kedves kutyás barátom vitte el ebét az állatorvoshoz, és hazafele menet beugrottak egy pár szóra. Cora kisasszony meg elfoglalta PrezLee helyét mint aki otthon van. Édes volt 😀 Hazajön PrezLee uraság (valszeg holnap megyünk érte) és ej haj lesz itt szaglászás hogy kicsoda feküdt az ő ágyikójában 😀
Ki biza falura, a nagyszülőkhöz “nyaralni”. Egy két napot még hagyom, hátha bele tudok húzni a munkába és idejében befejezni.
Azt hiszem már többször említettem, hogy dilémázom a dolgokon. Hogy ki a kié és mié és hogy vannak itt az “erőviszonyok”. Mert kérem mindenkinek azt mesélem, hogy hű babám, van nekem egy olyan szuper kutyám, meg szép, meg okos meg stb. … Fontos, hogy a hangsúlyt ugye arra teszem, hogy NEKEM van… Erre nézek ki a fejemből és kezdek rájönni, hogy ez így elmondva egyszerűen emeletes marhaság. Nem nekem van kutyám. Hanem a kutyának vagyok ott én… Biza.
Hogy történik ez? Hát úgy, hogy annak ellenére, szívesen aludnák mondjuk 10-ig, semmi egyéb nem kényszerít arra, hogy ezt ne így tegyem, ellenben mégis rengetegszer felkelek 6-kor, csakhogy őkegyelmét ki tudjam vinni sétálni kényelmesen. Igaz, nem mindig, van, hogy elalszok és ő is szeret lustizni… nem ébreszt, de azért többször megtörtént, hogy reggel baktattunk…
Ugyancsak a fenének van kedve kimenni a jó meleg házból esős hideg időben, és lám lám mégis megtörténik, mert PrezLee herceg igényli a sétát. Nem azért mert pisilnie kell… ó dehogy, azt el tudná intézni 5 perc alatt. De neki kell, hogy szétnézzen egy kicsit, megszagolgassa a szokásos fákat, megnézze ha minden rendben van, tudomást vegyen a világról és aztán lehet csak hazajönni. Igen igen. Nem a fizikai igényei miatt kell sokat sétálni, hanem hogy a lelke legyen rendben.
Na de nem is ez a fontos… hétvégén esküvőre megyek. Vagy valami ahhoz hasonló. Pontosan én se tudom mi és hogy. Csak annyit, hogy holnap polgármesteri hivatal, aztán ide aztán oda, aztán vacsora aztán a csoda tudja hova merre. És ennek “örömére” ugye mit “kezdjek” az ebbel ha nem vagyok itthon egész nap.. Még ha lenne jogsim, akkor kicsit másképp állnak a dolgok. De mivel nincs, itt készültem haptákba vágni a népet, csakhogy drágaságos uraságot (ergo a “tulajdonomat”, de inkább helyes, hogy “tulajdonosomat” biztonságos helyre, vagyis falura szállítsam.
Peregtek a gondolatok, hogy és mint, végül családi “mentőszolgálat” lett kihívva, mindjárt jönnek a szüleim a kutyáért, így elméletileg nyugis hétvégém lesz (nincs itthon a macska, táncolni fognak az egerek) 😀 És méghogy nekem van kutyám… Ezt a butaságot el kell felejteni… PrezLeenek van cselédje és kiszolgálója!
Végül is ugye jöjjenek a szüleim! Mert már azon kacagtunk, hogy időnként a “kis unokának” nevezik. Szóvá is teszem, hogy kommentet hallani se akarok, itt az unokájuk, vigyázzanak rá a hétvégén. Há nem??? A kis hiperaktiv “gyerköcre” 😀 😀
“kicsit szőrös, kicsit barna, de mi nagyon szeretjük”… nem én mondtam 😀 Hanem a nagyik….
Hű de mekkora!
Tegnap délután jöttek utánunk kocsival, hogy végre menjünk egyet tekeregni a domboldalra. El is indultunk, közben jutott eszembe, hogy hű meg ha, itthon felejtettem az egyik útközben kifizetésre szánt számlára a pénzt és … akkor visszafordultunk, elvettük s elindultunk még egyszer. Rövidre fogva a szót mire kiértünk (volna) oda ahova szerettem volna menni már majdnem sötét volt. Ezért a Hoia-nal megálltunk, és elindultunk egy rövid sétára. A sötét nem lett volna nagy gond, ellenben az, hogy nekifogott esni az eső… már komoly zavaró tényezőként hatott… Így miután két focicsapatnyi fiatalurat jól megijesztettünk (PrezLee pórázon épp lihegve húzott felfele a hegyen), visszafordultunk és soppingolni mentünk.
Imádni való ahogyan a kocsiban ül és türelmesen vár, sőt alszik, amíg a szükséges intézkedések meg nem történnek… ezért is nagy hülyén tegnap azon kezdtem el gondolkozni, hogy vigyük-e magunkkal vagy sem… És persze nagyon nagyon nagyon piszkál, hogy ejsze de jó buli lenne, valahol a józan ész azt mondja hatalmas nagy boldos betűkkel, hogy NEM. Ráadásul a vicces, hogy nem kimondottan neki lenne a kínszenvedés az egész út, hanem nekem 😀 Idegileg kikészítene… meg helyet találni neki ahol megállhatnánk, hogy rohangáljon… áá NEM NEM NEM NEM NEM. Mondjátok ti is, hogy nem ésszerű egy kb 2×3000 km kocsikázásra elcipelni ezt a bolond dögöt!!!
Na … megint postás. Ez az ember egy kimondottan idióta. És megtudtam, hogy iszonyat egy bátor perszona vagyok amiért merek tartani egy ilyen állatot. Mert … atya úr isten mit elsorolt, annyira hülye nézetei vannak, hogy kimondottan sértés a Dobermannra mint fajtára nézve az egész amit mondott. Ezért leálltam vele vitázni. Ennyi hülyeséget ekkora marhaságokat nem bírok lenyelni és bár tudom, hogy teljesen felesleges volt kinyitni a számat megtettem mert fájt.
Idegesít, mert mindig vigyázok ne legyen gond ezzel a marhával, mert másképp nem tudom hogy nevezni, erre állandóan jön a teóriáival, anélkül, hogy lila fingja lenne mit beszél. Hogy hogy is van bátorságom tartani, hogy merem engedni gyerekek mellé (mindig felügyelet mellett vannak, a kutya imádja a gyerekeket, pusztán a méretei miatt nem engedem velük rohangálni… megjegyeztem ha még valaki mer itt kommentálni), hogy kiszámíthatatlan, hogy leeszi a fejemet, hogy veszélyes fajta, hogy gyilkos és társai.
Mondom neki, ember, vedd a fáradtságot és olvass utána mekkora idiótaságokat beszélsz, mert nekem úgyse fogsz hinni… ott az internet nézd meg mit írnak róla, olvasd el mit mondanak mások, és lehet nem leszel ennyire betojva már csak attól, hogy meglátod a túloldalon.
Próbáltam példákkal érvelni… de bigott idiótákkal ezt nem lehet. Kérdem tőle, hogy most amiért ő nagy ember, és férfi, menten rá kell fogjam hogy erőszakoló? Mert ugye, nagy, minden szerszáma megvan hozzá, hát akkor az ugye? Mert ő ezt állítja a kutyáról… nagy, foga van, doberman akkor gyilkos.
A DOBERMAN NEM GYILKOS. Egyik kutya se gyilkos. Ha egy kutya embert ől, ott az emberek között kel a hibást keresni. Akár az áldozat személye is lehet hibás. De ez más téma. A doberman nem az aminek az emberek nagy része elképzeli és igencsak idegesítő, hogy egy rendes kezekben igencsak kedves lelkű állatot mennyire diszkriminálnak. Mert ez nem más mint hatalmas diszkrimináció. Ez egy nagy halom fajtával történik, nem csak a doberman. És igen, eddig nem egy ember mondta, hogy le van döbbenve. Mert hogy ő nem ilyennek ismerte a dobermannt. Nem ismerte egyáltalán! Csak csomó marhaságot hitt róla, és mikor itt van, látja mi a helyzet akkor nem győz elnézést kérni. …
Ha ez az idióta egyszer jönne és azt mondaná, hogy bocs de tényleg tévedtem, becs szóra nyugodtan meghallhatnék mert tettem 1 icike picike jót a világgal és a dobermannal mint fajtával.
Persze 😀 most vissza szeretnék állni a saját hangulatomba, mert egyszerűen hihetetlen mennyire kiborított ez a fafejű hülye. És azt mondom, hogy legalább örökké fogok élni, mert hogy ez nem veszi a fáradtságot és legalább 1-2 oldalt elolvasson mielőtt beszél zagyvaságokat az is biztos. Hiába na, nagy az isten állatkertje és egyes emberek a legnagyobb állatok benne.
Igen és nagyon bátor vagyok 😀 Elvégre egy fajtiszta barna doberman szokta nézni a nyakamat…
