Szerző: PrezLee

Nem úszom meg szárazon ezt a kutyát az tuti… állandóan valahol kék folt, karcolás, karmolás vagy új púp keletkezik rajtam… szerdán a kesztyűmet vadászta le rendületlenül és a nagy felugrálások és csatározás közepette a kezem tele lett karcolásokkal… kezdek úgy kinézni megint mint akinek valami bolond macskája van. Na de tegnap este, viszem le, és a lépcső aljában szoktak parkolni egy kocsit. Mégpedig úgy, hogy lehetőleg ne lehessen elmenni mellette, vagy csak nagy “kínok” között.  Szóval haladunk lefele a lépcsőn, és PrezLee uraság szépen jön mellettem…hihetetlen de megtanultuk, hogy lépcsőn lefele nem rángatunk.

Kitért a kocsi mellett, majd elkanyarodott balra és ekkor szökkent egyet, megrántott, a kezem a falnak csapódott és jól lesuróltam az amúgy is durva felületet.. Emiatt a kezem most úgy néz ki mintha valakit jól orrba vágtam volna… de nem vészes, nem halalos lesz szerintem ennél komolyabb is 😀

Persze a PrezLee új hobbyjáról van szó! Mert a drágaság megtanulta, hogyan kell kinyítni az ajtókat. Ennek következtében tegnap bezárodott a fürdő szobába. Mert kinyította, bement, majd rosszul tervezte a dolgait és kifele jövet bezárta saját magát. Én az irodában voltam, hallottam, hogy nyöszörög, de nem tudtam, hogy a fürdőből sírdogál! Így lelketlen gonosz gazdiként hagytam hadd sírjon, majd elmúlik. Végül befejeztem a dolgomat és mikor kimegyek PrezLee nincs sehol! Persze kapcsoltam egyből, hogy egyetlen hely ahol lehet az a fürdő szoba… és megkaptam ott. Egy nadrágomat lehúzta a mosógépről és azon tanyázott…

De az ajtó nyitogatásnak ezzel még nincs vége! Mert kérem szépen szép lassan rájön melyik ajtó milyen irányba nyilik… az iroda ajtó például befele… és ezt olyan ügyesen nyitja… Megfogja a kilincset a szájával, lefele nyomja, majd finoman húzza az ajtót, ami ettől a kecses mozdulattól természetesen kinyilik.  És ekkor PrezLee nagyon büszke lesz a teljesítményére, néz, hogy látom-e mit csinált, majd szépen lefekszik az ajtó mellé… ezzel nem is lenne semmi komoly baj, csak annyi, hogy mostanában hideg van, és megértem én, hogy kell ám szellőztetni is, de azért ennyire nem igénylem 😀 Becsukom az ajtót és 5 perc múlva újrakezdi a nyitogatást… Minden esetre előkészítettem a gépet, hogy legközelebb mikor nekilát ajtót nyitni, akkor filmezzem le, mert annyira aranyos!!!

Tegnap volt alkalmam rendesen átfagyni… kb 2 órára volt szükségem amíg ismét érezni kezdtem a végtagjaimat. Pedig forró levest ettem, forró teát ittam, de annyira belém állt a hideg, hogy sehogyan se akart kimenni… Ja végül egy jó félórás forró vizes zuhany rakott rendbe. Na de mára már felkészültem és bepakoltam a sapkámat és a kesztyűmet is. Korábban mentem, így négy óra körül már “gyakorlatoztunk” PrezLeevel. Csakhogy ma ismét rájött a hoppárlé… minden áron el akarta kapni a pórázt és rángatni. És nem hagytam… ekkor aztán kezdett akaratoskodni, hörögni meg morogni, de kicsit megszorongattam a nyakát… Végül is csak sikerült lecsillapodnia, és tudtunk szaladni is. Egészen szépen szalad… ha van kedve természetesen. Mert ha nincs, akkor kérem szépen mindent meg kell szagoljon, mindent el kell kapjon, akkor is ha éppenséggel csak egy fűcsomóról van szó, vagy mindegy mi az csak ne figyeljen… 😀

Ezután kergetőzés következett, mégpedig egy fával játszódtuk el az “add ide” játékot. Hát ezt nagyon élvezi. Hatalmas köröket ír le, közben szökdécsel, ugrabugrál. Majd valamennyire csak elfárad, és ekkor lefekszik tisztes távolságban és várja, hogy menjek vegyem el… Na igen, felpattan és elszalad ahogy közeledek, de valahol ez az “add ide” játék lényege.

Ma egészen jól ment a gyere ide!!! Nagyon örvendtem ennek, és fogom folytatni amit egy két napja kezdtem el… vagyis hívom, ha nem jön, hagyom ott, megyek el, ha akkor se jön, akkor baj lesz, mert el is bújok aztán mind kereshet… sőt… ma még akkor is működött a gyere ide, amikor ott volt már 5-6 kutya a téren és játszodtak.

Igen ám, de egyszer elkezdtem fázni. Ekkor előszedtem a sapkát és a kesztyűt és kitört a “háború”… mert még vasárnap, fahordás közben játszódtam vele, úgy, hogy kesztyű volt a kezemen… Rájöttem ma, hogy nem kellett volna. Mert ahogy a kezemre húztam, őkelme azonnal azt hitte, hogy ez most megint olyan játék… mármint az, hogy ő megfogja a kesztyűs kezemet!!! Hirtelen lekaptam a kesztyűt és minden “felindultsága” elmaradt… megszagolta és megpuszilta a kezemet, majd csak állt és nézett… felhúztam, rögtön “támadásba” lendült a kesztyű ellen… szidtam is mind a bokrot!!! Mert fagyott le a kezem és ha nyugalmat akartam akkor nem húzhattam fel a kesztyűt… 😀

És ezzel a mai sétának még nem volt vége. Eltekeregtünk az állatorvosi rendelőig egy doboz Pet Phos-ért, majd onnan természetesen hazasétáltunk.

A szájkosárral még néha bakóladik, szeretné levenni, de azért elvan vele.

A homlokomról a púp sikeresen visszahúzódott alig észrevehetővé… de nagyon fáj…

Ja. ma technikai okok miatt elmaradt a kutyasulizás. Szombaton is elmarad a kiállítás miatt, így csak jövő héten lesz ismét hancurparty az ebnek.

Ma PrezLee elintézett!!! Úgy rendesen ahogy illik. Hiába na, kellett volna hallgassak a szakértőkre, miszerint veszélyes kutya a dobermann! Nagyon “veszélyes” mondom én mindenkinek! Rettenetesen kemény feje van! A szó szoros értelmében. Nem viccelek!

Az történt ugyanis, hogy jöttem le a lépcsőn. Ő lent várt és örömködött ugrálva. Addig nem voltam hajlandó lejönni, amíg nem ült le… kellett nekem hallgatni a szakértőkre, mert tessék ebből származott az egész baj!!! Mert PrezLee leült. És örömében nem tudta hova legyen. Inkább hagytam volna felugrálni, mert akkor esetleg ledönt, de nem történik az ami megtörtént!!!

Szóval lejöttem és mivel ült… meg akartam simogatni és dícsérni, hogy milyen ügyes… és meg is tettem, majd hirtelen kicsit elsötétült minden… ugyanis PrezLee boldogságában akkorát szökkent, hogy a feje összekoppant a homlokommal… Gondolhatja mindenki, hogy ebből a csatából nagy vesztesként én jöttem ki… Kicsit meg is szédültem, akkora volt az ütközés ereje, ő meg csak nézett, hogy na mi a manó, hiszen csak örvendtem… Megtapogattam a homlokomat és aszittem halucinálok… ugyanis egy hatalmas púp van rajta…Berohantam a fürdőbe, a tükör elé és nem akartam hinni a szememnek!!! Óriási a púp, hatalmas… mintha egy fél dió lenne a jobb szememtől kicsit balra, beszuszukálva a bőröm alá…